"Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a kövi részt de eddig nagyon sok tanulni valóm volt. Ha kaphatok véleményt annak örülnék! Jó olvasást! *-*"
V POV
Már majdnem 1 órája, hogy Viki elment sétálni. Jungkook azóta sem került elő. Már kezdtem aggódni Viki miatt. Így felhívtam. Viszont a telefonja a szobájában szólalt meg. Az ágyon feküdt egy zacskó mellett, amiről valamilyen piros folyadék folyt le és egy papírcetli volt benne, amin ez állt:
"Ha élve akarod visszakapni a barátodat gyere este a parkba. Pontban 10 órakor a szökőkútnál."
Ez nem lehet. Valaki elrabolta Kookiet? És miért Viktória kapta ezt az üzenetet? És ez a folyadék csak nem? Vér lenne? Amilyen gyorsan csak tudtam, úgy futottam le az emeletről. A lépcső aljában bukfencet is vetettem.
-V jól vagy?-hallottam meg Jin hangját.
-Nézzétek!- adtam oda a papírt. Láttam rajtuk, hogy meglepődtek azon, amit látnak.
-Ez mi?-tért észhez elsőként Hoseok.
-Viki szobájában találtam, a telefonja itthon ő meg sehol.-kezdtem nagyon ideges lenni. Csak remélni tudtam, hogy nem a szökőkúthoz megy.
-Indulás.-hallottam megy Namjoon hangját. Mindenki 2 perc alatt felkapta a kabátját és már úton is voltunk. Mikor a kúthoz értünk pontban 10-et ütött az óra, de sehol senki. Elnéztem a távolba, ahol a hold fényében megláttam a régi gyár kirajzolódó sziluettjét. Nem tudom miért, de volt egy olyan érzésem, hogy oda kell mennem. Így hát elindultam, a fiúk meg csak követtek. Mikor a kerítéshez értem egy sikolyt hallottam meg. Tudtam, hogy jó helyen járunk.....
Viki POV
-Mit tettél vele?- néztem sötét szemeibe, melyek közül az egyik el volt
takarva egy szemkendővel. Azt a nyomot én hagytam magam után......
-Semmit, csak most már neki is van egy nyoma tőlem.-mosolygott kajánul. Ezt nem....Ezt nem akartam. Hogy miattam bajba kerüljenek. Főleg a kis maknae. Nem, ezt nem hagyhatom annyiban. Így gyorsan előkaptam a fegyveremet és rá fogtam. Ő csak meglepődött tettemen.
-Hogy-hogy meg van még a fegyvered?-jött közelebb, mire én hátráltam.
-Még mindig megvan a jelvényem is. Tehát nyugodt szívvel megölhetlek.
-Hát legyen.-s olyan gyorsan kapta elő a pisztolyát, hogy reagálni is alig volt időm. Majd egy perc múlva dörrenés hallatszott és egy nagy sikítás hagyta el ajkaimat. Tudtam. Tudtam, hogy meglőtt, de azt is, hogy ő már halottan fekszik a padlóm. Még annyi erő maradt bennem, hogy megnézzem biztos ami biztos, de semmi kétség nem fért belé. Halott volt. Ekkor minden elsötétült körülöttem és Jungkook mellé hullottam a földre. Minden érzésem elszállt és csak lebegtem a feketeségben.....
Jungkook POV
Nem érzem a lábamat. Nem érzek már semmit a fájdalmon kívül. Már jó rég óta feküdhettem így, amikor hangokat hallottam. Először csak nagyon tompán, majd egyre élesebben. Ekkor felismertem az egyiket. Egy számomra nagyon kedves ember dallama volt, ami elhagyta a száját. De vajon mit keres itt Viki? Csak ne legyen baja. Majd nem sokkal később hangos sikítás és egy nagy puffanás a földön. Csak remélni tudtam, hogy nem V az. Majd kivágódó ajtó és aggódó kiabálások sokasága keveredett. Hirtelen elváltam a földtől és valaki karjában voltam. Nem tudtam, ki az, de megnyugtató volt. Megint elkezdett forogni velem a világ és minden elsötétült.....
V POV
Mikor beértünk az épületbe elkezdtük keresni őket. Nem tartott sokáig mire rájuk leltünk. Mind a ketten a földön feküdtek és ömlött belőlük a vér. Suga mentőt hívott, míg mi megpróbáltuk elállítani a vér folyamatos folyását. Nem sok sikerrel. Mikor megérkeztek a mentők mind a kettőjüket a sürgősségire szállították. Nem tudtam mi lesz, de nagyon féltem.....
Jin POV
Már vagy 2 órája a műtőben vannak. Nem tudom hol sérültek meg, de remélem hamar felépülnek. Nem sokkal később kinyílt a műtő ajtaja és a doktor lépett ki rajta.
-Mi lesz velük?-siettem elé, mivel senki nem vette észre. Kérdésemre persze mindenki felkapta a fejét és körénk sereglett.
-Nagyon súlyos sérüléseket szenvedtek, bár a fiúnak már stabil az állapota. A lányt viszont még mindig műtik, nagyon sok vért vesztett, félő nem éli túl a lőtt seb okozta vérveszteséget.- s ezzel elment. Lesokkoltam, de nem csak én, hanem mindenki más is rajtam kívül. Ez nem lehet igaz. Egy olyan jó teremtés, mint Viki meghaljon? Nem lehet. Ekkor körbenéztem. Mindenki szomorú volt, kivéve Bella. Vajon mi lehet vele?
-Bella mi van?-ültem le mellé.
-Semmi..-s azzal a lendülettel felállt és elment. Én meg csak néztem utána. Ekkor Suga is felpattant és utána rohant. Nem tudom mi lelte, de remélem nem csinál semmi hülyeséget.
Bella POV
Már megint. Rohadt gyilkosok. Soha a büdös életbe nem fognak leszállni a vadászokról? Visszamegyek a gyárba. Tudnom kell ki volt az. Megsebesült, de ezek szerint nem halt meg. Még jó hogy inkább menekült, mint sem végleg elvegye V életét.
-Bella mi van?-ült mellém Jin.
-Semmi..-s felálltam, hogy megkeressem azt a dögöt.Elindultam a folyosón kifelé, amikor Suga elkapta a kezemet.
-Hova mész?-aggódott.
-Csak sétálok egyet, gondolkoznom kell.
-Oké, de szólj ha van valami!-s visszament. Kaptam az alkalmon, hazamentem és magamhoz vettem V tartalék fegyverét vészhelyzet esetére. Elindultam. A gyár még mindig sötét volt. Vettem egy zseblámpát és bementem. Majd felkutatva azt a helyet ahol Vikiéket megtaláltuk, megálltam. Körbenéztem. Kiskoromba, míg nem volt annyi gyilkos a környéken sokat jártam erre. De ma már más a helyzet. Körbepillantottam és megláttam a gyilkos vérét a földön. Elkezdtem követni. Egészen a tetőre vezettek a nyomok. És ott megtaláltam, akit kerestem. Egy sebhelyes arcú férfi feküdt az egyik sarokban. Odamentem hozzá. Mikor jobban szemügyre vettem nagyon ismerős volt, de nem tudtam beazonosítani.
-Szóval te akartad megölni a barátaimat.-szegeztem rá a fegyverem.
-Igen és?-mondta hörgő hangon.
-Ezért még megfizetsz. -s már majdnem lőttem, amikor felemelte a kezét, hogy várjak.
-Megakarod ölni az apádat, Bella?-s ledermedtem. Mi?? Az apámat? De hisz ő 2 éve halott. Vagy mégsem? Azért volt olyan ismerős?
-Az apám halott, te meg egy gyilkos vagy.
-Bella , drágám nem haltam meg. Ahogy jóanyád is él még valahol.
-Jó én nem hallgatom tovább ezt.-s lelőttem. Majd mikor már nem lélegzett levettem a szemkendőjét. És ekkor döbbentem rá. Tényleg az apám volt. De nekem egy gyilkos nem lesz az apám. Otthagyva a testet hazamentem, leraktam a fegyvert majd utam a kórházba vezetett. Nem találtam senkit a folyosón, így a recepciónál megkérdeztem hol van V. Megadták a szoba számát és ott volt már mindenki. V még kómásan feküdt az ágyon, Kook viszont már ébren volt.
-Hogy vagy?-léptem oda mellé.
-Tűrhetően.
-Gyógyulj meg hamar.- majd odafordultam Vikihez. Éppen a szemét kezdte nyitogatni. Majd mikor már teljesen magához tért V beszélni kezdett hozzá.
-Szia.-V.
-Jesszus a fejem. Valaki hozna kávét?-s mind elröhögtük magunkat. Már most tudtam, hogy nem lesz baja.
-Bella mi van?-látott meg engem is az aggódó fejemmel. Elmosolyodtam.
-Semmi, örülök, hogy megmaradsz.
-Srácok, kimennétek? Beszélnem kell Bellával.-kérte meg a fiúkat. Ők meg egytől egyig kimentek.
-Mit tettél? -lesett rám komoly fejjel.
-Megöltem az apámat.-jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
-Miért?-lepődött meg V.
-Mert meg akart ölni titeket. De ez már a múlté. A mi titkunk marad ugye?
-Még szép!-s megöleltem óvatosan, majd visszahívtuk a fiúkat. Vikinek még 2 hétig benn kellet maradnia de Kook már 1 hét múlva otthon lábadozott. Mindketten felépültek, majd folytattuk karrierünket épségben és veszedelem mentesen.
The End
2015. június 23., kedd
2015. február 9., hétfő
BTS: 12.rész: Újra találkoztunk
Viki POV
Menet közben megszólalt a telefonom...
-Halló?
-Viki hol vagy?- hallottam meg V hangját. Nem sikerült előttük hazamennem.
-Mindjárt otthon leszek. De most vezetek, így leteszem. Puszi...- s kinyomtam. 20 perc múlva már otthon is voltam. Amikor kinyitottam a lakást és bevittem a legelső cuccokat amik a kezembe akadtak Bella ugrott a nyakamba.
-Héé... Ez fáj...- nyúltam a fejemhez.
-Jajjj sajnálom. De nagyon ránk ijesztettél. Ne csinálj még egyszer ilyet. Ezek meg micsodák? - nézett le az elejtett cuccokra.
-Azok, amiket a nyaralóban hagytunk. Elmentem értük míg ti aludtatok.
-De legközelebb szóljál ha el akarsz menni valahova.- intett figyelemre barátnőm.- Srácok megjött Viki.- kiabált fel az emeletre. Egyszerre rohant le az összes fiú. Amint megláttam V-t elmosolyodtam. Ő meg csak komor arccal bámult maga elé. Majd elindult fel a lépcsőn. Tudtam, hogy mérges. Így utána mentem. Mikor beértem a szobába ott ült az ágyon lehajtott fejjel. Lassan odamentem hozzá és leültem mellé. Egy darabig csak némán ültünk egymás mellett, amikor megszólalt.
-Miért? Miért teszed ezt velem? Azt hittem elhagytál.
-Sose hagynálak el. Sajnálom. - néztem le a földre. Majd csak annyit vettem észre, hogy szorosan magához ölel. Így én is visszaöleltem. Mikor már megnyugodott lementünk a többiekhez.
-Na megbeszéltétek?- kérdezte meg Bella.
-Igen és sajnálom. Bocsi mindenkitől.- néztem körbe a társaságon. Ekkor észre vettem, hogy nem látok JungKook-ot.
-Gyerekek......Hol van Kookie??- néztem a leaderre. Ekkor mindenki őt kezdte el keresni. Mikor bementem a szobájába nagy sötétség fogadott. Bementem, hogy elhúzzam a függönyt, amikor beleléptem valami folyadékba. Amint szétment a függöny megláttam a folyadékot. Vér volt. A szoba közepén. És a tócsa közepére egy zacskó volt rakva benne egy cetlivel. Mivel nem tudtam kié a vér és mit keres JungKook szobájában gyorsan felvettem a zacsit és elolvastam mi van ráírva:
"Ha élve akarod visszakapni a barátodat gyere este a parkba. Pontban 10 órakor a szökőkútnál."
Tudtam, hogy el kell mennem. Mivel nem akartam, hogy a többiek meglássák mindazt, ami idebent volt bezártam az ajtaját a szobának és elrejtettem a kulcsot. Lementem megkeresni a többieket. Mindenki a nappali közepén volt és hangosan beszélgettek, hogy vajon hol lehet a maknae.
-Megtaláltad?-vett észre Jin.
-Nem, nincs sehol sem.-ültem le a kanapéra. Nem szabad elmondanom. Ki kell várnom az estét. ÉS elő kell szednem a régi énemet..... (És most egy kis visszatekintés abból az időből, amikor még nem ismerte Bellát és a srácokat.) Prológus:
"2010. szeptember 1-je. Egy újabb év a suliban. Átlagosan ilyenkor mindig az osztálytársaimmal lógtam, de nyáron minden megváltozott. Miután az egyik táborban megtámadtak minket az ott jelen lévők közül kiválasztottak 5 embert, akiket kiképeztek a gyilkosok elfogására. Én is ilyen lettem. Azóta, ha kapok egy hívást, hogy a közelben van egy gyilkos mindent hátrahagyva kell elkapnom azt a személyt. Minden gyilkosnak van besorolása és személyazonossága. Az A csoporttól a D-ig még nem kell bántanunk őket, csak elkapni és bevinni, viszont az S besorolásúakat ha úgy hozza a sors megölhetjük. Mivel egy S gyilkos nagyon veszélyes a halála nem fog senkinek sem gondot okozni, legfeljebb a többi gyilkosnak. Én ezt a tevékenységemet már rég feladtam, de sokszor kellett megvédenem a barátaimat és a szeretteimet. Egy szép szeptemberi napon jött egy üzenet egy ismeretlen számról:
"Ha vissza akarod kapni a legféltettebb barátnődet, gyere este a régi gyárhoz."
Ekkor még nem tudtam, hogy melyik gyilkossal állok szemben. Viszont azt már igenis sejtettem, hogy kit vitt el. Fannit. Ő is velem járt kiképzésre, de gyengébb is volt mindig nálam. Így felkerekedtem a gyárhoz. Mikor odaértem minden korom sötét volt. Az éjjellátónak hála érzékeltem mi hol van. Mikor be értem megláttam társamat egy oszlophoz kikötve és mellette az üzenetet küldő férfit. Amint közelebb jött rájöttem ki az. Markus volt, egy S besorolású gyilkos. Ki akartam szabadítani Fannit, de minden balul sült el. Fanni az akcióban meghalt, Markus meg igaz sebet kapott, de egy ígéret keretében elmenekült. S íme az ígérete:
"Egyszer még úgy is a kezem által leled halálodat. Ezt megígérhetem neked."
Ekkor feladtam ezt a munkámat. Így soha többé nem kellett gyilkosokra vadásznom. A fegyvereimet megtarthattam, mivel a jelvényem is megmaradt. Viszont soha többet nem öltem egy gyilkost se."
Ezidáig. Nem tudtam, hogy ki vitte el Kookiet, de azt igen, hogy ismer. S mivel ismer gondoltam csakis egy gyilkos lehet. Így miután este senki nem tudott aludni azt hazudtam, hogy kell egy kis friss levegő. Már jóval előtte összekészítettem minden szükséges eszközt és a szeméttel együtt kivittem az udvarra elrejteni. Mikor kimentem, hogy elinduljak összekaptam a cuccaimat és elindultam. A régi gyár. Sok rossz emléket hoz elő. De muszáj elmennem, hogy kiszabadítsam. Mikor az épülethez értem megtorpantam. Még csak 9 óra 45 perc volt. Így vártam 5 percet, míg összeszedtem magam. Majd elindultam. Mikor beértem nem láttam semmit, mint legutóbb. Elindultam hát. Addig kóboroltam, míg meg nem láttam egy személyt a földön feküdni. Odarohantam hozzá és akkor láttam meg JungKookot a földön magzatpózba összegömbölyödve.
-JungKook!! Kelj fel!- kezdtem el rángatni, de nem jött életjel tőle. Majd megláttam egy alakot a homályba. Elkezdett közelebb jönni, és ekkor láttam meg őt. Markust. Reméltem, hogy már nincs életben. De ez nem jött össze.
-Szia V.... Jó újra látni téged.- jött egyre közelebb.
-Mit tettél vele?- néztem sötét szemeibe, melyek közül az egyik el volt takarva egy szemkendővel. Azt a nyomot én hagytam magam után......
Menet közben megszólalt a telefonom...
-Halló?
-Viki hol vagy?- hallottam meg V hangját. Nem sikerült előttük hazamennem.
-Mindjárt otthon leszek. De most vezetek, így leteszem. Puszi...- s kinyomtam. 20 perc múlva már otthon is voltam. Amikor kinyitottam a lakást és bevittem a legelső cuccokat amik a kezembe akadtak Bella ugrott a nyakamba.
-Héé... Ez fáj...- nyúltam a fejemhez.
-Jajjj sajnálom. De nagyon ránk ijesztettél. Ne csinálj még egyszer ilyet. Ezek meg micsodák? - nézett le az elejtett cuccokra.
-Azok, amiket a nyaralóban hagytunk. Elmentem értük míg ti aludtatok.
-De legközelebb szóljál ha el akarsz menni valahova.- intett figyelemre barátnőm.- Srácok megjött Viki.- kiabált fel az emeletre. Egyszerre rohant le az összes fiú. Amint megláttam V-t elmosolyodtam. Ő meg csak komor arccal bámult maga elé. Majd elindult fel a lépcsőn. Tudtam, hogy mérges. Így utána mentem. Mikor beértem a szobába ott ült az ágyon lehajtott fejjel. Lassan odamentem hozzá és leültem mellé. Egy darabig csak némán ültünk egymás mellett, amikor megszólalt.
-Miért? Miért teszed ezt velem? Azt hittem elhagytál.
-Sose hagynálak el. Sajnálom. - néztem le a földre. Majd csak annyit vettem észre, hogy szorosan magához ölel. Így én is visszaöleltem. Mikor már megnyugodott lementünk a többiekhez.
-Na megbeszéltétek?- kérdezte meg Bella.
-Igen és sajnálom. Bocsi mindenkitől.- néztem körbe a társaságon. Ekkor észre vettem, hogy nem látok JungKook-ot.
-Gyerekek......Hol van Kookie??- néztem a leaderre. Ekkor mindenki őt kezdte el keresni. Mikor bementem a szobájába nagy sötétség fogadott. Bementem, hogy elhúzzam a függönyt, amikor beleléptem valami folyadékba. Amint szétment a függöny megláttam a folyadékot. Vér volt. A szoba közepén. És a tócsa közepére egy zacskó volt rakva benne egy cetlivel. Mivel nem tudtam kié a vér és mit keres JungKook szobájában gyorsan felvettem a zacsit és elolvastam mi van ráírva:
"Ha élve akarod visszakapni a barátodat gyere este a parkba. Pontban 10 órakor a szökőkútnál."
Tudtam, hogy el kell mennem. Mivel nem akartam, hogy a többiek meglássák mindazt, ami idebent volt bezártam az ajtaját a szobának és elrejtettem a kulcsot. Lementem megkeresni a többieket. Mindenki a nappali közepén volt és hangosan beszélgettek, hogy vajon hol lehet a maknae.
-Megtaláltad?-vett észre Jin.
-Nem, nincs sehol sem.-ültem le a kanapéra. Nem szabad elmondanom. Ki kell várnom az estét. ÉS elő kell szednem a régi énemet..... (És most egy kis visszatekintés abból az időből, amikor még nem ismerte Bellát és a srácokat.) Prológus:
"2010. szeptember 1-je. Egy újabb év a suliban. Átlagosan ilyenkor mindig az osztálytársaimmal lógtam, de nyáron minden megváltozott. Miután az egyik táborban megtámadtak minket az ott jelen lévők közül kiválasztottak 5 embert, akiket kiképeztek a gyilkosok elfogására. Én is ilyen lettem. Azóta, ha kapok egy hívást, hogy a közelben van egy gyilkos mindent hátrahagyva kell elkapnom azt a személyt. Minden gyilkosnak van besorolása és személyazonossága. Az A csoporttól a D-ig még nem kell bántanunk őket, csak elkapni és bevinni, viszont az S besorolásúakat ha úgy hozza a sors megölhetjük. Mivel egy S gyilkos nagyon veszélyes a halála nem fog senkinek sem gondot okozni, legfeljebb a többi gyilkosnak. Én ezt a tevékenységemet már rég feladtam, de sokszor kellett megvédenem a barátaimat és a szeretteimet. Egy szép szeptemberi napon jött egy üzenet egy ismeretlen számról:
"Ha vissza akarod kapni a legféltettebb barátnődet, gyere este a régi gyárhoz."
Ekkor még nem tudtam, hogy melyik gyilkossal állok szemben. Viszont azt már igenis sejtettem, hogy kit vitt el. Fannit. Ő is velem járt kiképzésre, de gyengébb is volt mindig nálam. Így felkerekedtem a gyárhoz. Mikor odaértem minden korom sötét volt. Az éjjellátónak hála érzékeltem mi hol van. Mikor be értem megláttam társamat egy oszlophoz kikötve és mellette az üzenetet küldő férfit. Amint közelebb jött rájöttem ki az. Markus volt, egy S besorolású gyilkos. Ki akartam szabadítani Fannit, de minden balul sült el. Fanni az akcióban meghalt, Markus meg igaz sebet kapott, de egy ígéret keretében elmenekült. S íme az ígérete:
"Egyszer még úgy is a kezem által leled halálodat. Ezt megígérhetem neked."
Ekkor feladtam ezt a munkámat. Így soha többé nem kellett gyilkosokra vadásznom. A fegyvereimet megtarthattam, mivel a jelvényem is megmaradt. Viszont soha többet nem öltem egy gyilkost se."
Ezidáig. Nem tudtam, hogy ki vitte el Kookiet, de azt igen, hogy ismer. S mivel ismer gondoltam csakis egy gyilkos lehet. Így miután este senki nem tudott aludni azt hazudtam, hogy kell egy kis friss levegő. Már jóval előtte összekészítettem minden szükséges eszközt és a szeméttel együtt kivittem az udvarra elrejteni. Mikor kimentem, hogy elinduljak összekaptam a cuccaimat és elindultam. A régi gyár. Sok rossz emléket hoz elő. De muszáj elmennem, hogy kiszabadítsam. Mikor az épülethez értem megtorpantam. Még csak 9 óra 45 perc volt. Így vártam 5 percet, míg összeszedtem magam. Majd elindultam. Mikor beértem nem láttam semmit, mint legutóbb. Elindultam hát. Addig kóboroltam, míg meg nem láttam egy személyt a földön feküdni. Odarohantam hozzá és akkor láttam meg JungKookot a földön magzatpózba összegömbölyödve.
-JungKook!! Kelj fel!- kezdtem el rángatni, de nem jött életjel tőle. Majd megláttam egy alakot a homályba. Elkezdett közelebb jönni, és ekkor láttam meg őt. Markust. Reméltem, hogy már nincs életben. De ez nem jött össze.
-Szia V.... Jó újra látni téged.- jött egyre közelebb.
-Mit tettél vele?- néztem sötét szemeibe, melyek közül az egyik el volt takarva egy szemkendővel. Azt a nyomot én hagytam magam után......
2015. január 29., csütörtök
BTS: 11.rész: A pakolás
-Szia...-hallottam meg egy hangot. Először nem tudtam, hogy honnan jön, de amint kinyitottam a szemem megláttam V-t. Rögtön tudtam, hogy ő szólt nekem. Körbetekintettem és mindenki itt volt a terembeb. Volt aki ült, volt aki állt, és volt aki járkált.
-Sziasztok...-nyöszörögtem egy sort. Erre mindenki odajött az ágyamhoz, kivéve Suga, aki kiment az ajtón. Ezt nem tudtam mire vélni.
-Hogy vagy?-rohant oda ágyamhoz Bella.
-Egész jól csak fáj a fejem.-nyúltam az említett testrészemhez. Ekkor megéreztem a kötést a fejemen. Fel akartam kelni, de V finoman visszatartott a felkeléstől.
-Várd meg mit mond az orvos.- s ekkor lépett be az orvos Suga kíséretében. Szóval ezért ment ki.
-Jó napot. A tetszek szerint semmi baja, így hazamehet. Viszont pihennie kell. Még pár vizsgálat és mehet haza.-s ezzel kiment. Nagyon örültem neki. Végre mehetek haza. Már alig várom, hogy otthon lehessek.
-Van egy meglepink..-szólalt meg RapMonster.
-Mi??-lettem egyre izgatottabb. Vajon mi lehet az?
-Induljunk.- keltem fel az ágyból. De észrevettem, hogy csak egy kórházi pizsama.
-Nem akarnátok kimenni. - néztem a bagázsra. Értetlenül néztek rám.
-Át szeretnék öltözni. Addig légyszi mebjetek ki. Bella te meg maradj benn kérlek.- néztem rájuk kérlelően.
-Jaaaaa. Már itt sem vagyunk.- s egytől egyig kimentek. Gyorsan felöltöztem és már mentünk is a fiúk után. Már csak a papírjaimat kellett megvárnunk és mehettünk is. Rögtön haza mentünk és nem a nyaralóba. De a cuccaim sehol. Fantasztikus. Na de sebaj hagytam itthon is ruhákat. Mikor hazaértünk mindenki elment aludni V-t kiveléve, aki ott maradt velem.
-Gyere menjünk aludni.-s felhúztam az emeletre magam után. Mikor felértünk rögtön bedőlt az ágyba. Mivel a sok alvás miatt képtelen voltam elaludni így gondoltam egyet és elmentem a villába a cuccokért. Még szerencse, hogy van jogsim. Így kölcsön vettem a fiúk kisbuszát. 20 perccel később már ott is voltam. Mikor megláttam, hogy nyitva van elkezdtem félni, hogy valaki betört. Mikor bementem látzam, hogy minden úgy volt, ahogy ott hagytam. Sőt még a motort is az úton hagytam. Gyorsan elmentem a motorért és cisszamentem vele a villába. Betettem a helyére és összepakoltam a cuccokat. Miután ezzel készen voltam bepakoltam a cuccokat a buszba, bezártam a házat és elindultam haza. Menet közben megcsörrent a telefonom.......
Eközben a srácoknál
Bella POV
Végre itthon megint. Mindenki nyugiban és biztonságban. Na keljünk fel. Miután nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és lementem a konyhába. Miután ettem elmentem körbenézni. Mikor minden szobában alvó emberre leltem bekopogtam Vikihez is. Ám amint kinyitottam az ajtót csak V-t találtam a szobában. Ezek után gyorsan körbefutottam az egész lakáson, de sehol nem találtam. Ekkor elfogott a sírógörcs. A telefonom után rohantam átha elérem. De semmi. Nem vette fel senki. Ekkor már olyan pánikba estem, hogy elkezdtem sikítozni. Erre az összes fiú odasereglett.
-Mi történt?- érkezett meg Suga is.
-Viki már megint nincs itt.-rogytam össze a földre.
-Már megint....-kapott a telefonjához V. S már tárcsázta is az említett számát....
-Sziasztok...-nyöszörögtem egy sort. Erre mindenki odajött az ágyamhoz, kivéve Suga, aki kiment az ajtón. Ezt nem tudtam mire vélni.
-Hogy vagy?-rohant oda ágyamhoz Bella.
-Egész jól csak fáj a fejem.-nyúltam az említett testrészemhez. Ekkor megéreztem a kötést a fejemen. Fel akartam kelni, de V finoman visszatartott a felkeléstől.
-Várd meg mit mond az orvos.- s ekkor lépett be az orvos Suga kíséretében. Szóval ezért ment ki.
-Jó napot. A tetszek szerint semmi baja, így hazamehet. Viszont pihennie kell. Még pár vizsgálat és mehet haza.-s ezzel kiment. Nagyon örültem neki. Végre mehetek haza. Már alig várom, hogy otthon lehessek.
-Van egy meglepink..-szólalt meg RapMonster.
-Mi??-lettem egyre izgatottabb. Vajon mi lehet az?
-Induljunk.- keltem fel az ágyból. De észrevettem, hogy csak egy kórházi pizsama.
-Nem akarnátok kimenni. - néztem a bagázsra. Értetlenül néztek rám.
-Át szeretnék öltözni. Addig légyszi mebjetek ki. Bella te meg maradj benn kérlek.- néztem rájuk kérlelően.
-Jaaaaa. Már itt sem vagyunk.- s egytől egyig kimentek. Gyorsan felöltöztem és már mentünk is a fiúk után. Már csak a papírjaimat kellett megvárnunk és mehettünk is. Rögtön haza mentünk és nem a nyaralóba. De a cuccaim sehol. Fantasztikus. Na de sebaj hagytam itthon is ruhákat. Mikor hazaértünk mindenki elment aludni V-t kiveléve, aki ott maradt velem.
-Gyere menjünk aludni.-s felhúztam az emeletre magam után. Mikor felértünk rögtön bedőlt az ágyba. Mivel a sok alvás miatt képtelen voltam elaludni így gondoltam egyet és elmentem a villába a cuccokért. Még szerencse, hogy van jogsim. Így kölcsön vettem a fiúk kisbuszát. 20 perccel később már ott is voltam. Mikor megláttam, hogy nyitva van elkezdtem félni, hogy valaki betört. Mikor bementem látzam, hogy minden úgy volt, ahogy ott hagytam. Sőt még a motort is az úton hagytam. Gyorsan elmentem a motorért és cisszamentem vele a villába. Betettem a helyére és összepakoltam a cuccokat. Miután ezzel készen voltam bepakoltam a cuccokat a buszba, bezártam a házat és elindultam haza. Menet közben megcsörrent a telefonom.......
Eközben a srácoknál
Bella POV
Végre itthon megint. Mindenki nyugiban és biztonságban. Na keljünk fel. Miután nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és lementem a konyhába. Miután ettem elmentem körbenézni. Mikor minden szobában alvó emberre leltem bekopogtam Vikihez is. Ám amint kinyitottam az ajtót csak V-t találtam a szobában. Ezek után gyorsan körbefutottam az egész lakáson, de sehol nem találtam. Ekkor elfogott a sírógörcs. A telefonom után rohantam átha elérem. De semmi. Nem vette fel senki. Ekkor már olyan pánikba estem, hogy elkezdtem sikítozni. Erre az összes fiú odasereglett.
-Mi történt?- érkezett meg Suga is.
-Viki már megint nincs itt.-rogytam össze a földre.
-Már megint....-kapott a telefonjához V. S már tárcsázta is az említett számát....
2015. január 26., hétfő
BTS: 10.rész: A kórházban
Az egyik kanyarban velem szembe jött 6 motoros és én.....kisodródtam. Mikor felborultam a motorral bevertem a fejem. Nem emlékeztem semmire. Csak hangos kiabálásokra lettem figyelmes. De ekkor minden elsötétült.......
*Eközben a nyaralóban
Bella POV
-Hol van Viki?-szegezte nekem a kérdést.
-Azt mondta, hogy kimegy levegőzni. Bár már vagy egy órája elment.
-Akkor menjünk és keressük meg.-jött Moni. S a csipet-csapat elindult. Elmentünk azon az ösvényen, amin ide jöttünk. Már vagy fél órája kerestük, amikor találkoztunk 6 motorossal.
-Hééé!!! -ordítottam nekik oda. Mikor megláttak, ahogy integetek. Leállították a motorokat.
-Segíthetünk?-szállt le az egyik a motorról.
-A barátnőnket keressük. Nem láttátok?-lépett előre Moni.
-Barna haja, és farmer mellénye van?-jött oda egy másik is.
-Igrn ő az! Nem tudjátok hol van?-rohantam oda hozzájuk.
-10 perve vitte el a mentő.- itt leblokkoltam. Miért vitte el mentő? Mi történt vele?
-Mi történt?-érkeztek meg az aggodalmas kérdések a többiektől.
-Motorral volt és a kanyarban kisodródott. Hívtuk a mentőket és elvitték.- nem lett volna szabad elengednem egyedül. Egyáltalán honnan szerzett motort?
-Köszi srácok.- s már rohantunk is a kórházba. Mikor oda értünk rögtön információt és mentünk is a műtő felé. Mikor oda értünk épp egy nővér jött ki, de nem is foglalkozott velünk. Csak ott ültünk és vártunk. V járkált az idegességtől. Így odamentem és megöleltem.
-Nyugi nem lesz semmi. -s szorítottam, amennyire csak tudtam. De ekkor eltört a mécses. A fiúk is odajöttek vígasztalni. Én eközben félrementem, hogy tudjak beszélni menedzser-sshivel. Miután elment nyílt is a műtő ajtaja. Gyorsan odarohantam.
-Doktor úr mi lesz vele?-hajoltam meg illedelmesen.
-Semmi komoly, a fején keletkezett egy kisebb seb amit összevarrtunk, de semmi komolyabb baja nincs. Ha minden rendben lesz holnap mehet haza.
-Köszönünk minden.-meghajoltam, majd odafutottam a fiúkhoz.
-Ns mit mondott?-fogts meg a vállamat V.
-Nem lesz semmi baja. Ha jól lesz holnap jöhet haza.-s ekkor mindenkitől egy fellélegzett sóhaj volt hallható. Majd 2 perc múlva már tolták is ki a műtőből. Mi meg mentünk utána. Bő 1 óra múlva felébredt. Hagytuk hagy V legyen az első, aki beszéljen vele.
-Szia...
Viki POV
Fáj a fejem. Mi történt velem? Nem láttam csak a sötétséget. De ekkor meghallottam egy hangot:
-Szia...
*Eközben a nyaralóban
Bella POV
-Hol van Viki?-szegezte nekem a kérdést.
-Azt mondta, hogy kimegy levegőzni. Bár már vagy egy órája elment.
-Akkor menjünk és keressük meg.-jött Moni. S a csipet-csapat elindult. Elmentünk azon az ösvényen, amin ide jöttünk. Már vagy fél órája kerestük, amikor találkoztunk 6 motorossal.
-Hééé!!! -ordítottam nekik oda. Mikor megláttak, ahogy integetek. Leállították a motorokat.
-Segíthetünk?-szállt le az egyik a motorról.
-A barátnőnket keressük. Nem láttátok?-lépett előre Moni.
-Barna haja, és farmer mellénye van?-jött oda egy másik is.
-Igrn ő az! Nem tudjátok hol van?-rohantam oda hozzájuk.
-10 perve vitte el a mentő.- itt leblokkoltam. Miért vitte el mentő? Mi történt vele?
-Mi történt?-érkeztek meg az aggodalmas kérdések a többiektől.
-Motorral volt és a kanyarban kisodródott. Hívtuk a mentőket és elvitték.- nem lett volna szabad elengednem egyedül. Egyáltalán honnan szerzett motort?
-Köszi srácok.- s már rohantunk is a kórházba. Mikor oda értünk rögtön információt és mentünk is a műtő felé. Mikor oda értünk épp egy nővér jött ki, de nem is foglalkozott velünk. Csak ott ültünk és vártunk. V járkált az idegességtől. Így odamentem és megöleltem.
-Nyugi nem lesz semmi. -s szorítottam, amennyire csak tudtam. De ekkor eltört a mécses. A fiúk is odajöttek vígasztalni. Én eközben félrementem, hogy tudjak beszélni menedzser-sshivel. Miután elment nyílt is a műtő ajtaja. Gyorsan odarohantam.
-Doktor úr mi lesz vele?-hajoltam meg illedelmesen.
-Semmi komoly, a fején keletkezett egy kisebb seb amit összevarrtunk, de semmi komolyabb baja nincs. Ha minden rendben lesz holnap mehet haza.
-Köszönünk minden.-meghajoltam, majd odafutottam a fiúkhoz.
-Ns mit mondott?-fogts meg a vállamat V.
-Nem lesz semmi baja. Ha jól lesz holnap jöhet haza.-s ekkor mindenkitől egy fellélegzett sóhaj volt hallható. Majd 2 perc múlva már tolták is ki a műtőből. Mi meg mentünk utána. Bő 1 óra múlva felébredt. Hagytuk hagy V legyen az első, aki beszéljen vele.
-Szia...
Viki POV
Fáj a fejem. Mi történt velem? Nem láttam csak a sötétséget. De ekkor meghallottam egy hangot:
-Szia...
2015. január 25., vasárnap
BTS: 9.rész: A hegyekben
Reggel van. És még nagyon korán. Mivel csak 9 órakor indulunk, és még csak 6 óra van lementem ennivalót csinálni. Nem tudtam mennyi időbe fog telni az út a hegyi villáig, így csomagoltam mindenkinek szendvicset. Hét órakor megérkezett a másik koránkelő, Jin.
-'Reggelt. -köszönt egy ásítás keretében. Mit ne mondjak cuki volt kómás fejjel.
-Neked is. Itt van reggeli egyél. Készítettem az útra is szendvicseket.
-Ohh köszönöm a többiek nevében is.-és hozzálátott. Én meg raktam gyorsan mindenki táskájába 2-2 kész szendót. Mire visszaértem a legidősebb már be is fejezte az étkezést.
-Huhh gyors voltál. Na megyek felkeltem a többieket is, hogy időben készen legyünk.
-Sok sikert.-s kimentem a kezemben két palack vízzel. Már most tudtam, hogy nagyon ki fogok kapni azért, amiért így keltem őket,de különben soha az életbe nem kelnének fel. Így az utam először a saját szobánkba vezetett.
-V, ideje felkelni.-keltegettem páromat először csak szóval.-Taehyung, gyerünk.
-O..oké.....kelek.
-10 perc múlva ha nem leszel lent visszajövök.-s kimentem. Utána Belláékhoz mentem. Mivel nem akartam látni semmi olyat amit esetleg nem kéne csak egy kicsit kinyitottam az ajtót és beszóltam jó hangosan:
-Ideje felkelni.
-Oké kelünk.-jött a válasz. Tovább mentem. Következett Suga és Moni szobája. Mivel Suga külön ment barátnőmmel Mon egyedül maradt. Így csak könnyebb lesz. Nem pazaroltam sok vizet. Csak éppen egy keveset az arcára. Majd átfutottam 2J páros (Jin-Jimin) szobájába. Ott Jimin is kapott egy keveset, majd jött a maknae. Őt nem volt szívem így kelteni.
-Kookie, kelj fel. Vagy te is kapsz vizet.
-Milyen vizet?-törölgette ki a szeméből az álmosságot.
-Ezt. Ezzel keltek a többiek is. Na de 10 perc múlva lent találkozunk.- s kimentem. Szerencsémre most nem találkoztam a többiekkel. Így elmentem átöltözni. V éppen mosakodott. Gyorsan felvettem a már előre kikészített ruhámat. Egy farmer rövid nadrágot, egy pántos pólót, rá egy farmer mellényt és egy magasított talpú tornacipőt. A hajamat kiengedtem, és egy kis sminkel korrigáltam arcom hibáit.
-De csini vagy.-ölelt meg hátulról V. Mikor szembe fordultam vele ő a szokásos cuccaiban volt. Csak mosolyogtam.
-Mehetünk le?-fogtam meg a kezét és húztam magammal. Már mindenki lent volt.
-Jin ez a csaj nem kelt minket többször oké?-mutatott felém sértődötten Moni.
-Mit csináltál?-értetlenkedett V és Kook.
-Csak ébresztett. Úgy mint a múltkor.
-Mért hogy ébresztett?
-Vizet öntött a nyakunkba.-akadt ki most már egy picit Jimin is.-Kook téged is így keltett?
-Nem engem tök normálisan és kedvesen.
-Akkor miért csak velünk teszed ezt?-nézett rám Moni.
-Mert ti nem keltek fel egy hamar.-válaszolt helyettem Jin.
-Öhmm srácok.-szólalt meg az eddig csendes Bella.
-Mond.-néztem rá. Valamit vagy valakit keresett.
-Hol van J-Hope?-bakker. Amint ezt kimondta már rohantam is fel az emeletre egyenesen a szobájába. Még javában húzta a lóbőrt. Így gyorsan felkeltettem.
-J-Hope kelj fel.
-Fenn vagyok.- ült fel és nézett a szemembe. Nyugodtan ott mertem hagyni mert tudtam, hogy már nem alszik vissza. Két perc múlva már lent is volt teljesen felöltözve.
-Na egyetek mert utána indulunk.- ültem le V és Kook közé. Mindenki jóízűen evett, mi meg Jinnel beszélgettünk közben. Bő fél óra múlva mindenki az ajtónál állt indulásra készen.
-Mehetünk?-lépett be az ajtón menedzser-sshi. Mindenki bólintott. Majd beültünk a kisbuszba, amit direkt erre az alkalomra rendeltek nekünk. S elindultunk. Mindenki nagyon izgatott volt.
-Na figyelem.-szólalt fel menedzser uraság.- Csak ti lesztek. Én sem leszek ott, majd csak az 5. napon megyek értetek. Minden szükséges dolgot megtaláltok a szálláson. És csak ésszel! Nem szeretném, ha bajotok esne.-s innentől mindenki újra azt csinálta, amit akart.
-Éhes vagyok!-kezdett el nyafogni Jimin.
-Táskádba van kaja.-közölte Jin. Erre mindenki a táskájához nyúlt, és kivette a bekészített szendvicseket.
-Hyung te vagy a legjobb.-s elkezdtek enni.
-Igazság szerint Viki csomagolt mindenkinek. Neki kell megköszönnötök. Fülessel a fülemben is hallottam mindent, de úgy tettem, mintha nem.
-Viki.-vette ki a jobb fülemből a dugót kedvesem.-Köszönjük, hogy csomagoltál nekünk ennivalót.-mutatták fel a szendvicseket.
-Semmiség. Egyetek csak.-s újra visszamerültem a zenehallgatásba. Jó óra múlva hirtelen megállt a kocsi. Mindenki kíváncsian figyelte a menedzsert.
-Kiszállás. Megjöttünk.-senkinek nem kellett többször mondani. Mindenki úgy szállt ki, mintha kirugdosták volna őket a kocsiból. Állati nagy volt a nyaraló. És mindenkinek tetszett.
-Na én akkor megyek is. Jók legyetek.-s elment a menedzser. Mivel nálam hagyta a kulcsokat elindultam.
-De hogy jutunk be? Nincs itt a kulcs.-vakargatta a fejét Kook. Én mit sem törődve vele felmentem a kőlépcsőn és kinyitottam az ajtót, majd bevittem a cuccomat. Mikor kimentem a többiek még mindig a lépcső aljában álltak tanácstalanul. Jó sok levegőt vettem és lekiáltottam:
-GYERTEK MÁR!!-s bementem. Mire felértek már lefoglaltam V-nek és magamnak az egyik szobát.
-Hogy jutottál be?- kérdezte meglepődve Suga.
-Nálam volt a kulcs. Na de válasszatok szobát. Én már megtettem.-s mindenki szétszéledt. Így felfedező útra mentem a lakáson belül. Hátra érve találtam egy teraszt, mikor kimentem elállt a szavam. Egyenesen egy tengerre nyílt a kilátás. Mivel nem mondták, hogy van lehetőség úszásra nem hoztunk semmilyen fürdőruhát. De ekkor megszólalt a telefonom.
-Elfelejtettünk szólni a fürdéssel kapcsolatban, így a tv alatti szekrényben találtok frissen vett fürdőruhákat. Jó úszást.-s menedzser-sshi le is tette a telefont. Nagyon megörültem neki. Rögtön az említett helyre mentem. Meg is találtam mind a 9 fürdőzéshez kapcsolatos ruhadarabot. A két bikinit kikaptam és elrohantam velük a fürdőbe, majd beszaladtam Belláért, és elrángattam a teraszig.
-Mi van?
-Nézd!-mutattam a tengerre. Csak nyitva maradt a szája.
-Kaptunk fürdőruhákat is. Vegyük át és menjünk le.
-De a srácoknak nem kellene szólnunk?-aggodalmaskodott.
-Nem. Kikészítem a kanapéra a nadrágokat, majd megtalálják. Gyere.-s már húztam is a fürdőbe. Ott felkaptuk a ruha alá a bikinit, és már mentünk is a partra. Enyém lett a kék-fehér pöttyös, Belláé pedig a fekete fodros. Amint leértünk lekaptuk magunkról a felesleget és már bent is voltunk a vízben. Nagyon kellemes volt. De ekkor barátnőm letámadott. Itt kezdtünk visszamenni 3 éves szintre. Szinte csak tőlünk zengett a környék. A sok meglepett sikolytól meg a víz csobogásától. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtünk énekelni. De ekkor meghallottuk a fiúk kétségbeesett kiabálását. Nagy levegőt véve bekiáltottam: -ITT VAGYUNK!!-nem telt bele 1 egész perc de már kint is voltak.
-Ti meg mit csináltok? És honnan van fürdőruhátok?-kérdezte V, mikor kimentünk a vízből.
-Csak úsztunk és amúgy nektek is van a kanapén. Gyertek be ti is.-s már futottunk is vissza. Jó 5 perc múlva már a srácokkal együtt hülyéskedtünk. Már jócskán elmúlt 5 óra mikor bementünk. Mindenki levetette magát a kanapéra úgy ahogy voltak. Sajnos a vizes nadrág miatt férfiasságuk még jobban észlelhető volt, mint eddig. Ezt Bella is észre vette. Mind a ketten olyan gyorsan takartuk el a szemünket, amilyen gyorsan csak lehet.
-Most mit csináltok?-értetlenkedtek a srácok.
-A kistestvéreitek életre keltek.-közöltem velük az igazságot. Ekkor csak a fiúk szitkozódását lehetett hallani.
-Mindjárt jövünk.-hallottam meg Suga hangját, majd elvettem a kezemet a szemem elől. Bellával összenéztünk, majd kitört belőlünk a nevetés.
-Na jó mi is menjünk átöltözni.-erre csak bólintott, és már indultunk a szobák irányába. Kopogtam, mivel mégis csak illetlenség lett volna csak úgy bemenni.
-Akár ki is vagy ne gyere be.-hallottam meg V hangját. Megijedtem. Így csak azért is bementem.
-Héé mi a baj?-térdeltem le elé.
-Se...semmi...-nézett oldalra, de ekkor megláttam, hogy elvörösödik. Máris tudtam mi baja van. Kistestvére képtelen megnyugodni.
-Tudok rajta segíteni, ha akarod.-s már vezettem is fel a kezemet a combján. De ő megállított.
-Nem kell. Majd megnyugszik.
-Oké. Ha jól vagy gyere le, készítek vacsorát.-s kimentem. Nem volt szívem úgy ott hagyni, de ha nem akkor nem. Míg fenn voltam elfelejtettem átöltözni, így csak a fürdőben hagyott délutáni pólót és nadrágot kaptam magamra. Mikor lementem már Bella is ott volt. Ő is ugyan azt a ruhát vette fel, ami délután rajta volt.
-Csinálunk nekik enni?-tettem fel a kérdést.
-Naná.-s hozzá is láttunk. Egy órán belül készen voltunk. Mikor szóltunk a fiúknak inkább bent maradtak. Így leültünk filmet nézni. Mivel untam magam lementem felfedezni a pincét. Meglepetésemre 7 db motort találtam. Mindegyik kulcsa az ajtó melletti akasztón volt. Gondoltam egyet, felszaladtam és átöltöztem hosszabb cuccokba. Szóltam Bellának, hogy elmegyek egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Ő ebbe bele is ment. Mivel a tesóm régen, míg velünk élt motorozott és tanította ezt nekem, így tudtam hogyan kell vezetni. Gyorsan felpattantam az egyikre, és már kint is voltam az úton. Felemelő érzés volt újra élni a régi emlékeket. Már vagy jó 20 perce úton lehettem, amikor úgy döntöttem, hogy visszamegyek. De ez nem jött össze. Az egyik kanyarban velem szembe jött 6 motoros és én................
-'Reggelt. -köszönt egy ásítás keretében. Mit ne mondjak cuki volt kómás fejjel.
-Neked is. Itt van reggeli egyél. Készítettem az útra is szendvicseket.
-Ohh köszönöm a többiek nevében is.-és hozzálátott. Én meg raktam gyorsan mindenki táskájába 2-2 kész szendót. Mire visszaértem a legidősebb már be is fejezte az étkezést.
-Huhh gyors voltál. Na megyek felkeltem a többieket is, hogy időben készen legyünk.
-Sok sikert.-s kimentem a kezemben két palack vízzel. Már most tudtam, hogy nagyon ki fogok kapni azért, amiért így keltem őket,de különben soha az életbe nem kelnének fel. Így az utam először a saját szobánkba vezetett.
-V, ideje felkelni.-keltegettem páromat először csak szóval.-Taehyung, gyerünk.
-O..oké.....kelek.
-10 perc múlva ha nem leszel lent visszajövök.-s kimentem. Utána Belláékhoz mentem. Mivel nem akartam látni semmi olyat amit esetleg nem kéne csak egy kicsit kinyitottam az ajtót és beszóltam jó hangosan:
-Ideje felkelni.
-Oké kelünk.-jött a válasz. Tovább mentem. Következett Suga és Moni szobája. Mivel Suga külön ment barátnőmmel Mon egyedül maradt. Így csak könnyebb lesz. Nem pazaroltam sok vizet. Csak éppen egy keveset az arcára. Majd átfutottam 2J páros (Jin-Jimin) szobájába. Ott Jimin is kapott egy keveset, majd jött a maknae. Őt nem volt szívem így kelteni.
-Kookie, kelj fel. Vagy te is kapsz vizet.
-Milyen vizet?-törölgette ki a szeméből az álmosságot.
-Ezt. Ezzel keltek a többiek is. Na de 10 perc múlva lent találkozunk.- s kimentem. Szerencsémre most nem találkoztam a többiekkel. Így elmentem átöltözni. V éppen mosakodott. Gyorsan felvettem a már előre kikészített ruhámat. Egy farmer rövid nadrágot, egy pántos pólót, rá egy farmer mellényt és egy magasított talpú tornacipőt. A hajamat kiengedtem, és egy kis sminkel korrigáltam arcom hibáit.
-De csini vagy.-ölelt meg hátulról V. Mikor szembe fordultam vele ő a szokásos cuccaiban volt. Csak mosolyogtam.
-Mehetünk le?-fogtam meg a kezét és húztam magammal. Már mindenki lent volt.
-Jin ez a csaj nem kelt minket többször oké?-mutatott felém sértődötten Moni.
-Mit csináltál?-értetlenkedett V és Kook.
-Csak ébresztett. Úgy mint a múltkor.
-Mért hogy ébresztett?
-Vizet öntött a nyakunkba.-akadt ki most már egy picit Jimin is.-Kook téged is így keltett?
-Nem engem tök normálisan és kedvesen.
-Akkor miért csak velünk teszed ezt?-nézett rám Moni.
-Mert ti nem keltek fel egy hamar.-válaszolt helyettem Jin.
-Öhmm srácok.-szólalt meg az eddig csendes Bella.
-Mond.-néztem rá. Valamit vagy valakit keresett.
-Hol van J-Hope?-bakker. Amint ezt kimondta már rohantam is fel az emeletre egyenesen a szobájába. Még javában húzta a lóbőrt. Így gyorsan felkeltettem.
-J-Hope kelj fel.
-Fenn vagyok.- ült fel és nézett a szemembe. Nyugodtan ott mertem hagyni mert tudtam, hogy már nem alszik vissza. Két perc múlva már lent is volt teljesen felöltözve.
-Na egyetek mert utána indulunk.- ültem le V és Kook közé. Mindenki jóízűen evett, mi meg Jinnel beszélgettünk közben. Bő fél óra múlva mindenki az ajtónál állt indulásra készen.
-Mehetünk?-lépett be az ajtón menedzser-sshi. Mindenki bólintott. Majd beültünk a kisbuszba, amit direkt erre az alkalomra rendeltek nekünk. S elindultunk. Mindenki nagyon izgatott volt.
-Na figyelem.-szólalt fel menedzser uraság.- Csak ti lesztek. Én sem leszek ott, majd csak az 5. napon megyek értetek. Minden szükséges dolgot megtaláltok a szálláson. És csak ésszel! Nem szeretném, ha bajotok esne.-s innentől mindenki újra azt csinálta, amit akart.
-Éhes vagyok!-kezdett el nyafogni Jimin.
-Táskádba van kaja.-közölte Jin. Erre mindenki a táskájához nyúlt, és kivette a bekészített szendvicseket.
-Hyung te vagy a legjobb.-s elkezdtek enni.
-Igazság szerint Viki csomagolt mindenkinek. Neki kell megköszönnötök. Fülessel a fülemben is hallottam mindent, de úgy tettem, mintha nem.
-Viki.-vette ki a jobb fülemből a dugót kedvesem.-Köszönjük, hogy csomagoltál nekünk ennivalót.-mutatták fel a szendvicseket.
-Semmiség. Egyetek csak.-s újra visszamerültem a zenehallgatásba. Jó óra múlva hirtelen megállt a kocsi. Mindenki kíváncsian figyelte a menedzsert.
-Kiszállás. Megjöttünk.-senkinek nem kellett többször mondani. Mindenki úgy szállt ki, mintha kirugdosták volna őket a kocsiból. Állati nagy volt a nyaraló. És mindenkinek tetszett.
-Na én akkor megyek is. Jók legyetek.-s elment a menedzser. Mivel nálam hagyta a kulcsokat elindultam.
-De hogy jutunk be? Nincs itt a kulcs.-vakargatta a fejét Kook. Én mit sem törődve vele felmentem a kőlépcsőn és kinyitottam az ajtót, majd bevittem a cuccomat. Mikor kimentem a többiek még mindig a lépcső aljában álltak tanácstalanul. Jó sok levegőt vettem és lekiáltottam:
-GYERTEK MÁR!!-s bementem. Mire felértek már lefoglaltam V-nek és magamnak az egyik szobát.
-Hogy jutottál be?- kérdezte meglepődve Suga.
-Nálam volt a kulcs. Na de válasszatok szobát. Én már megtettem.-s mindenki szétszéledt. Így felfedező útra mentem a lakáson belül. Hátra érve találtam egy teraszt, mikor kimentem elállt a szavam. Egyenesen egy tengerre nyílt a kilátás. Mivel nem mondták, hogy van lehetőség úszásra nem hoztunk semmilyen fürdőruhát. De ekkor megszólalt a telefonom.
-Elfelejtettünk szólni a fürdéssel kapcsolatban, így a tv alatti szekrényben találtok frissen vett fürdőruhákat. Jó úszást.-s menedzser-sshi le is tette a telefont. Nagyon megörültem neki. Rögtön az említett helyre mentem. Meg is találtam mind a 9 fürdőzéshez kapcsolatos ruhadarabot. A két bikinit kikaptam és elrohantam velük a fürdőbe, majd beszaladtam Belláért, és elrángattam a teraszig.
-Mi van?
-Nézd!-mutattam a tengerre. Csak nyitva maradt a szája.
-Kaptunk fürdőruhákat is. Vegyük át és menjünk le.
-De a srácoknak nem kellene szólnunk?-aggodalmaskodott.
-Nem. Kikészítem a kanapéra a nadrágokat, majd megtalálják. Gyere.-s már húztam is a fürdőbe. Ott felkaptuk a ruha alá a bikinit, és már mentünk is a partra. Enyém lett a kék-fehér pöttyös, Belláé pedig a fekete fodros. Amint leértünk lekaptuk magunkról a felesleget és már bent is voltunk a vízben. Nagyon kellemes volt. De ekkor barátnőm letámadott. Itt kezdtünk visszamenni 3 éves szintre. Szinte csak tőlünk zengett a környék. A sok meglepett sikolytól meg a víz csobogásától. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtünk énekelni. De ekkor meghallottuk a fiúk kétségbeesett kiabálását. Nagy levegőt véve bekiáltottam: -ITT VAGYUNK!!-nem telt bele 1 egész perc de már kint is voltak.
-Ti meg mit csináltok? És honnan van fürdőruhátok?-kérdezte V, mikor kimentünk a vízből.
-Csak úsztunk és amúgy nektek is van a kanapén. Gyertek be ti is.-s már futottunk is vissza. Jó 5 perc múlva már a srácokkal együtt hülyéskedtünk. Már jócskán elmúlt 5 óra mikor bementünk. Mindenki levetette magát a kanapéra úgy ahogy voltak. Sajnos a vizes nadrág miatt férfiasságuk még jobban észlelhető volt, mint eddig. Ezt Bella is észre vette. Mind a ketten olyan gyorsan takartuk el a szemünket, amilyen gyorsan csak lehet.
-Most mit csináltok?-értetlenkedtek a srácok.
-A kistestvéreitek életre keltek.-közöltem velük az igazságot. Ekkor csak a fiúk szitkozódását lehetett hallani.
-Mindjárt jövünk.-hallottam meg Suga hangját, majd elvettem a kezemet a szemem elől. Bellával összenéztünk, majd kitört belőlünk a nevetés.
-Na jó mi is menjünk átöltözni.-erre csak bólintott, és már indultunk a szobák irányába. Kopogtam, mivel mégis csak illetlenség lett volna csak úgy bemenni.
-Akár ki is vagy ne gyere be.-hallottam meg V hangját. Megijedtem. Így csak azért is bementem.
-Héé mi a baj?-térdeltem le elé.
-Se...semmi...-nézett oldalra, de ekkor megláttam, hogy elvörösödik. Máris tudtam mi baja van. Kistestvére képtelen megnyugodni.
-Tudok rajta segíteni, ha akarod.-s már vezettem is fel a kezemet a combján. De ő megállított.
-Nem kell. Majd megnyugszik.
-Oké. Ha jól vagy gyere le, készítek vacsorát.-s kimentem. Nem volt szívem úgy ott hagyni, de ha nem akkor nem. Míg fenn voltam elfelejtettem átöltözni, így csak a fürdőben hagyott délutáni pólót és nadrágot kaptam magamra. Mikor lementem már Bella is ott volt. Ő is ugyan azt a ruhát vette fel, ami délután rajta volt.
-Csinálunk nekik enni?-tettem fel a kérdést.
-Naná.-s hozzá is láttunk. Egy órán belül készen voltunk. Mikor szóltunk a fiúknak inkább bent maradtak. Így leültünk filmet nézni. Mivel untam magam lementem felfedezni a pincét. Meglepetésemre 7 db motort találtam. Mindegyik kulcsa az ajtó melletti akasztón volt. Gondoltam egyet, felszaladtam és átöltöztem hosszabb cuccokba. Szóltam Bellának, hogy elmegyek egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Ő ebbe bele is ment. Mivel a tesóm régen, míg velünk élt motorozott és tanította ezt nekem, így tudtam hogyan kell vezetni. Gyorsan felpattantam az egyikre, és már kint is voltam az úton. Felemelő érzés volt újra élni a régi emlékeket. Már vagy jó 20 perce úton lehettem, amikor úgy döntöttem, hogy visszamegyek. De ez nem jött össze. Az egyik kanyarban velem szembe jött 6 motoros és én................
2015. január 24., szombat
BTS: 8.rész: A próbaterem
Viki POV
Reggel, mikor felkeltem V még békésen szunyókált, így halkan kikeltem az ágyból és összepakoltam a legszükségesebb cuccokat. Csak deot, innivalót, ennivalót meg egy kis törölközőt tettem be egy kicsike táskába. Mikor kész lettem lementem, hogy elkészítsem a reggelit de meglepetésemre....
-Szia.- köszöntött Jin.
-Reggeli bagoly. -mondtam neki egy nagy mosoly keretében.
-Hááát aki itt a legidősebb és mindig ő csinál reggelit az már megszokta. -mondta boldogan.
-Segítsek valamiben?-mentem oda.
-Háát nagyon nem tudsz ha nem akarsz megsüketülni.
-Miért is?-lepődtem meg mondatán.
-Mert a srácokat kellene felkelteni és hidd el nem egy leányálom.
-Ohhh csak ennyi? Figyeld meg 10 perc és itt lesz mind a 6 fiú.-mosolyodtam el kajánul. Itt az idő. Most bosszút állok azért, amiért nem mondták meg, hogy kik ők.
-De csak óvatosan.-Intett egyet, s azzal már vettem is az irányt a mi szobánk felé. V-t nem volt szívem bántani, így őt finoman, de gyorsan felkeltettem. Mikor már biztos voltam benne, hogy nem alszik vissza elindultam a Jimin - Jin páros szobája felé. Mikor benyitottam tudtam, hogy mi lesz a legközelebbi teendő, ha nem lesznek itthon a srácok. A rendrakás. Halkan odalopództam az ágyhoz, majd egy jól irányzott üvöltéssel a fülbe felkiáltottam:
-JÓ REGGELT!!- s már kint is voltam az ajtón. 2 perc múlva meghallottam Jimin káromkodását. 1 pipa. Jöhet a következő szoba. Suga és RapMonster szobája. Itt már nem csak egy embert, hanem kettőt kelett felkeltenem, de megoldottam. Vittem be 2 pohár vizet és amikor rájuk öntöttem itt is kiabáltam egy sort, majd gyorsan eliszkoltam a maknae szobájáig, ahol nem kellett sokat időznöm, mivel a legfiatalabb már fenn volt. Így csak szóltam neki, hogy készülődjön. Majd az utolsó szoba. Mikor benyitottam Bella már javában a telefonját nyomkodta.
-Hali.-köszöntem be. Mikor észrevett letette a telefonját és mosolyogva vissza köszönt.
-Neked is. Keltsem Hopot?- jött az ésszerű kérdés.
-Ahha.-majd kimentem. De nem volt jó ötlet. Mind a 3 megsértetten felkeltett fiú ott állt előttem.
-Sziasztok.-húzódtam hátrébb, majd futásnak eredtem egyenesen be a konyhába és bebújtam Jin mögé.
-Mondtam, hogy nem lesz egyszerű felkelteni őket.
-JIN!!! Miért ő keltett minket?- jöttek be egytől egyig a konyhába Moni vezetésével.
-Ti miért vagytok vizesek? És inkább hogy-hogy fel tudtatok kelni?-nézett végig Jin mind a 6 fiún meg barátnőmön. Én meg még jobban elbújtam mögötte.
-Viki!!! Ezt még megkeserülöd.-fenyegetett meg Suga.
-Csak visszakaptátok azért, amiért nem mondtátok meg, hogy kik vagytok.
-Akkor ez a fizetségünk. Kvittek vagyunk.-így Jimin.
-Na gyerünk enni. Utána meg indulás.-s leültünk kajolni!Mindenki jóízűen evett. A reggeli gyorsan eltelt, így felszaladtam a cuccaimért, ahova barátnőm elkísért.
-Jujj már alig várom, hogy ott legyünk.-ujjongott.
-Én is ne izgulj. Amúgy mikorra ígérte menedzser-shi az új dalunkat?-érdeklődtem meg a már rég megfogalmazott kérdést.
-Talán majd egy hét múlva. De nem tudom pontosan.
-LÁNYOK MENNI KELL!!!-hallottuk meg a fiúkat. Így hát gyorsan lementünk és csatlakoztunk a társasághoz. Beültünk a kocsiba mindannyian és elindultunk. Nem tudtuk, hogy meddig megyünk, így elkezdtem zenét hallgatni. Mivel itt voltak körülöttem nem akartam a klippet is nézni, így csak az mp3 formátumot hallgattam.
-Nekem nem is adsz a jóból?-húzta ki a jobb fülemből a fülest Bella.
-De tessék.-s kicseréltük a két füldugót. Majd bekapcsoltam a srácoktól a Let me know-ot és képeket nézegettünk. Pár vicces képnél röhögtünk, de nem árultuk el a srácoknak, hogy ők a téma alanyai. Mikor megérkeztünk a szánk tátva maradt. Nagyon nagy volt a BigHit stúdiója. A srácok után mi is bementünk. Külön próbaterem volt mindegyik csapat részére. Így a BTS próbaterme felé vettük az utat. Mikor beértünk a fiúk egyszerűen csak ledobták a cuccaikat.
-Nyugodtan foglaljatok helyet.-mutatott Jin a székekre. Mi így is tettünk. Majd elkezdődött a próba. Hihetetlen volt őket nézni. Bár igaz, hogy csak egy embert tudtam nézni, de nem baj. Nagyon jók voltak. Még a felénél sem jártunk, amikor megszólalt a telefonom. Bocsánatkérés közben kimentem a folyosóra és felvettem. Meglepetésemre magyar volt a szám.
-Halló?-szóltam bele magyarul.
-Szia V Kris vagyok.-szólt bele kedvenc menedzserünk.
-Szia na mi újság?
-Megvan az új dalotok meg a zene hozzá. Már elküldtem az email címetekre és át fognak titeket venni tőlem.-mondta szomorúan.
-De miért?-keseredtem el én is.
-Mert Koreában fogtok maradni és idolok lesztek. Így egy ottani menedzseretek lesz. A BigHit vesz a szárnyai alá titeket. Majd valamikor be kellene mennetek és lerendeznetek a papírokat.
-Legjobbkor. Pont itt vagyunk. A srácokkal bejöttünk megnézni a próbájukat.
-Akkor rendezzétek le kérlek. De ha valami van akkor nyugodtan szóljatok.
-Köszönünk mindent! De ha nem haragszol akkor el is intézek mindent.
-Rendben. Aztán csak ésszel! Szia.-s letette. Picit szomorú voltam, de örültem neki, hogy áthelyeztek minket. Így gyorsan elmentem az igazgatósághoz és lerendeztünk mindent. Mikor visszamentem még javában folyt a próba, így begépeltem a telefonomba Bellának a történteket. Mikor a végére ért nem bírta ki, hogy fel ne szólaljon:
-Ez most komoly?-nyílt nagyra két szeme.
-Ahha de pisszt!- mutattam ujjammal, hogy maradjon csöndben. Két órával később a fiúk lementek enni, mi meg a megbeszéltek szerint fenn maradtunk. Mivel már mi is ide tartoztunk nem volt baj, hogy kipróbáltuk a termet. Megnéztük a dalt amit nekünk írtak, de mivel még nem volt hozzá tánc így a régi mellett döntöttünk. Elkezdtük énekelni a számunkat, és annyira belemerültünk, hogy nem vettük észre, hogy a srácok eközben visszatértek és az ajtóból figyelnek minket. Gyorsan kikapcsoltam a zenét és feléjük fordultam.
-Mióta vagytok itt?-fontam össze karjaimat mellkasom előtt.
-Elég régóta ahhoz, hogy tudjuk tudtok énekelni és táncolni.-így Moni.
-Szerintem mondjuk el nekik. Mivel áthelyeztek minket úgy is kiderülne.-jött mellém Bella.
-Mit kell elmondanotok? -lepődött meg V.
-Na Bella és én egy kéttagú bandát alakítunk, aminek Double J a neve és most kaptunk egy koreai menedzsert, hogy itt folytathassuk karrierünket, és történetesen a BigHit vett a szárnyai alá. Röviden ennyi.-hadartam el egy szuszra mindent. A fiúknak leesett az álluk. Jó 10 perc kellett mire felfogták.
-Jajj de jó.-ugrott a nyakunkba Jimin. Majd sorra jöttek oda a többiek is. Miután elengedtük Jimint a többiek is megöleltek minket, majd V-re néztem. Még mindig nem fogta fel.
-Minden rendben?-mentem oda hozzá, mire ő csak annyit suttogott:
-Soha ne menj el mellőlem.- s kaptam egy puszit tőle. Ez aranyos volt. Ezek után folytatódott a próba. Mivel volt egy kis dolgunk Bellával, így mi hamarabb mentünk el. Visszamentem az igazgatóhoz, immáron a társammal az oldalamon. Nagy meglepetésemre kijelentette, hogy a következő hetet (ami holnap lesz, vagyis hétfőn) egy hegyi lakásban fogjuk tölteni a többiekkel. Szerinte jót tenne már a fiúknak is a levegő változás. Így gyorsan haza mentünk és összepakoltunk mindent. Bella összepakolta Yoongi cuccát, én meg V-ét. De mivel nem akartuk, hogy a többieknek ezzel keljen bajlódni így mindenkinek összepakoltuk a legszükségesebb dolgokat 5 napra. Késő este volt, mikor a fiúk haza értek. Amint meglátták a már kikészített csomagokat elmagyaráztuk nekik a helyzetet. Így már ők is világosabban álltak a helyzethez. Nem sokkal később mindenki elment fürdeni és aludni.Én is így tettem. A szobában egyedül voltam, mivel V épp zuhanyzott. Mikor kijött vizes volt a haja. Leült és elkezdte törölgetni. Nagyon ügyetlenül csinálta, Így odamentem hozzá segíteni. Miután ez megvolt bebújtunk egymás mellé és úgy nyomott el minket az álom. Már nagyon vártam a holnapi napot.
Reggel, mikor felkeltem V még békésen szunyókált, így halkan kikeltem az ágyból és összepakoltam a legszükségesebb cuccokat. Csak deot, innivalót, ennivalót meg egy kis törölközőt tettem be egy kicsike táskába. Mikor kész lettem lementem, hogy elkészítsem a reggelit de meglepetésemre....
-Szia.- köszöntött Jin.
-Reggeli bagoly. -mondtam neki egy nagy mosoly keretében.
-Hááát aki itt a legidősebb és mindig ő csinál reggelit az már megszokta. -mondta boldogan.
-Segítsek valamiben?-mentem oda.
-Háát nagyon nem tudsz ha nem akarsz megsüketülni.
-Miért is?-lepődtem meg mondatán.
-Mert a srácokat kellene felkelteni és hidd el nem egy leányálom.
-Ohhh csak ennyi? Figyeld meg 10 perc és itt lesz mind a 6 fiú.-mosolyodtam el kajánul. Itt az idő. Most bosszút állok azért, amiért nem mondták meg, hogy kik ők.
-De csak óvatosan.-Intett egyet, s azzal már vettem is az irányt a mi szobánk felé. V-t nem volt szívem bántani, így őt finoman, de gyorsan felkeltettem. Mikor már biztos voltam benne, hogy nem alszik vissza elindultam a Jimin - Jin páros szobája felé. Mikor benyitottam tudtam, hogy mi lesz a legközelebbi teendő, ha nem lesznek itthon a srácok. A rendrakás. Halkan odalopództam az ágyhoz, majd egy jól irányzott üvöltéssel a fülbe felkiáltottam:
-JÓ REGGELT!!- s már kint is voltam az ajtón. 2 perc múlva meghallottam Jimin káromkodását. 1 pipa. Jöhet a következő szoba. Suga és RapMonster szobája. Itt már nem csak egy embert, hanem kettőt kelett felkeltenem, de megoldottam. Vittem be 2 pohár vizet és amikor rájuk öntöttem itt is kiabáltam egy sort, majd gyorsan eliszkoltam a maknae szobájáig, ahol nem kellett sokat időznöm, mivel a legfiatalabb már fenn volt. Így csak szóltam neki, hogy készülődjön. Majd az utolsó szoba. Mikor benyitottam Bella már javában a telefonját nyomkodta.
-Hali.-köszöntem be. Mikor észrevett letette a telefonját és mosolyogva vissza köszönt.
-Neked is. Keltsem Hopot?- jött az ésszerű kérdés.
-Ahha.-majd kimentem. De nem volt jó ötlet. Mind a 3 megsértetten felkeltett fiú ott állt előttem.
-Sziasztok.-húzódtam hátrébb, majd futásnak eredtem egyenesen be a konyhába és bebújtam Jin mögé.
-Mondtam, hogy nem lesz egyszerű felkelteni őket.
-JIN!!! Miért ő keltett minket?- jöttek be egytől egyig a konyhába Moni vezetésével.
-Ti miért vagytok vizesek? És inkább hogy-hogy fel tudtatok kelni?-nézett végig Jin mind a 6 fiún meg barátnőmön. Én meg még jobban elbújtam mögötte.
-Viki!!! Ezt még megkeserülöd.-fenyegetett meg Suga.
-Csak visszakaptátok azért, amiért nem mondtátok meg, hogy kik vagytok.
-Akkor ez a fizetségünk. Kvittek vagyunk.-így Jimin.
-Na gyerünk enni. Utána meg indulás.-s leültünk kajolni!Mindenki jóízűen evett. A reggeli gyorsan eltelt, így felszaladtam a cuccaimért, ahova barátnőm elkísért.
-Jujj már alig várom, hogy ott legyünk.-ujjongott.
-Én is ne izgulj. Amúgy mikorra ígérte menedzser-shi az új dalunkat?-érdeklődtem meg a már rég megfogalmazott kérdést.
-Talán majd egy hét múlva. De nem tudom pontosan.
-LÁNYOK MENNI KELL!!!-hallottuk meg a fiúkat. Így hát gyorsan lementünk és csatlakoztunk a társasághoz. Beültünk a kocsiba mindannyian és elindultunk. Nem tudtuk, hogy meddig megyünk, így elkezdtem zenét hallgatni. Mivel itt voltak körülöttem nem akartam a klippet is nézni, így csak az mp3 formátumot hallgattam.
-Nekem nem is adsz a jóból?-húzta ki a jobb fülemből a fülest Bella.
-De tessék.-s kicseréltük a két füldugót. Majd bekapcsoltam a srácoktól a Let me know-ot és képeket nézegettünk. Pár vicces képnél röhögtünk, de nem árultuk el a srácoknak, hogy ők a téma alanyai. Mikor megérkeztünk a szánk tátva maradt. Nagyon nagy volt a BigHit stúdiója. A srácok után mi is bementünk. Külön próbaterem volt mindegyik csapat részére. Így a BTS próbaterme felé vettük az utat. Mikor beértünk a fiúk egyszerűen csak ledobták a cuccaikat.
-Nyugodtan foglaljatok helyet.-mutatott Jin a székekre. Mi így is tettünk. Majd elkezdődött a próba. Hihetetlen volt őket nézni. Bár igaz, hogy csak egy embert tudtam nézni, de nem baj. Nagyon jók voltak. Még a felénél sem jártunk, amikor megszólalt a telefonom. Bocsánatkérés közben kimentem a folyosóra és felvettem. Meglepetésemre magyar volt a szám.
-Halló?-szóltam bele magyarul.
-Szia V Kris vagyok.-szólt bele kedvenc menedzserünk.
-Szia na mi újság?
-Megvan az új dalotok meg a zene hozzá. Már elküldtem az email címetekre és át fognak titeket venni tőlem.-mondta szomorúan.
-De miért?-keseredtem el én is.
-Mert Koreában fogtok maradni és idolok lesztek. Így egy ottani menedzseretek lesz. A BigHit vesz a szárnyai alá titeket. Majd valamikor be kellene mennetek és lerendeznetek a papírokat.
-Legjobbkor. Pont itt vagyunk. A srácokkal bejöttünk megnézni a próbájukat.
-Akkor rendezzétek le kérlek. De ha valami van akkor nyugodtan szóljatok.
-Köszönünk mindent! De ha nem haragszol akkor el is intézek mindent.
-Rendben. Aztán csak ésszel! Szia.-s letette. Picit szomorú voltam, de örültem neki, hogy áthelyeztek minket. Így gyorsan elmentem az igazgatósághoz és lerendeztünk mindent. Mikor visszamentem még javában folyt a próba, így begépeltem a telefonomba Bellának a történteket. Mikor a végére ért nem bírta ki, hogy fel ne szólaljon:
-Ez most komoly?-nyílt nagyra két szeme.
-Ahha de pisszt!- mutattam ujjammal, hogy maradjon csöndben. Két órával később a fiúk lementek enni, mi meg a megbeszéltek szerint fenn maradtunk. Mivel már mi is ide tartoztunk nem volt baj, hogy kipróbáltuk a termet. Megnéztük a dalt amit nekünk írtak, de mivel még nem volt hozzá tánc így a régi mellett döntöttünk. Elkezdtük énekelni a számunkat, és annyira belemerültünk, hogy nem vettük észre, hogy a srácok eközben visszatértek és az ajtóból figyelnek minket. Gyorsan kikapcsoltam a zenét és feléjük fordultam.
-Mióta vagytok itt?-fontam össze karjaimat mellkasom előtt.
-Elég régóta ahhoz, hogy tudjuk tudtok énekelni és táncolni.-így Moni.
-Szerintem mondjuk el nekik. Mivel áthelyeztek minket úgy is kiderülne.-jött mellém Bella.
-Mit kell elmondanotok? -lepődött meg V.
-Na Bella és én egy kéttagú bandát alakítunk, aminek Double J a neve és most kaptunk egy koreai menedzsert, hogy itt folytathassuk karrierünket, és történetesen a BigHit vett a szárnyai alá. Röviden ennyi.-hadartam el egy szuszra mindent. A fiúknak leesett az álluk. Jó 10 perc kellett mire felfogták.
-Jajj de jó.-ugrott a nyakunkba Jimin. Majd sorra jöttek oda a többiek is. Miután elengedtük Jimint a többiek is megöleltek minket, majd V-re néztem. Még mindig nem fogta fel.
-Minden rendben?-mentem oda hozzá, mire ő csak annyit suttogott:
-Soha ne menj el mellőlem.- s kaptam egy puszit tőle. Ez aranyos volt. Ezek után folytatódott a próba. Mivel volt egy kis dolgunk Bellával, így mi hamarabb mentünk el. Visszamentem az igazgatóhoz, immáron a társammal az oldalamon. Nagy meglepetésemre kijelentette, hogy a következő hetet (ami holnap lesz, vagyis hétfőn) egy hegyi lakásban fogjuk tölteni a többiekkel. Szerinte jót tenne már a fiúknak is a levegő változás. Így gyorsan haza mentünk és összepakoltunk mindent. Bella összepakolta Yoongi cuccát, én meg V-ét. De mivel nem akartuk, hogy a többieknek ezzel keljen bajlódni így mindenkinek összepakoltuk a legszükségesebb dolgokat 5 napra. Késő este volt, mikor a fiúk haza értek. Amint meglátták a már kikészített csomagokat elmagyaráztuk nekik a helyzetet. Így már ők is világosabban álltak a helyzethez. Nem sokkal később mindenki elment fürdeni és aludni.Én is így tettem. A szobában egyedül voltam, mivel V épp zuhanyzott. Mikor kijött vizes volt a haja. Leült és elkezdte törölgetni. Nagyon ügyetlenül csinálta, Így odamentem hozzá segíteni. Miután ez megvolt bebújtunk egymás mellé és úgy nyomott el minket az álom. Már nagyon vártam a holnapi napot.
2015. január 23., péntek
BTS: 7.rész: A lelepleződés
-Most már igen.-s mosolyogtam. Bella rögtön tudta mi lesz ebből. Így elkezdtük összekapni magunkat..... Gyorsan átöltöztünk olyan ruhába, amiben tudtunk táncolni és énekelni. Amit még nem tud rólunk senki a házban az az, hogy mi Bellával egy bandát alakítunk és még mindig fellépők vagyunk. A nevünk 2J (Double J) és a debütáló számunk a Don't say Goodbye (*az eredeti: Davichi: Don't say Goodbye*). Már egy jó ideje, hogy idolokként dolgozunk. Ezt persze nem akartuk a fiúk tudtára adni, így nem szóltunk róla. Most viszont, hogy szabad a ház kiélhettük magunkat. Éppen szabadságon voltunk, és a megérdemelt pihenésünket töltöttük, amikor jött nekem ez az utazás. Sokan elismerték már tehetségünket. Magyarországon csináljuk az egészet annak ellenére, hogy koreaiul éneklünk. De se baj! Most viszont megint tudunk próbálni, így ki is használtuk az alkalmat. Vagy 5 órán keresztül gyakoroltunk, amikor meghallottuk a kisbusz hangját. Nagyon gyorsan elpakoltunk és átöltöztünk valami szárazba. Mikor beléptek az ajtón mi már a tv előtt ültünk kezünkben egy jó nagy pohár vízzel.
-Sziasztok.-köszöntünk egyszerre.
-Sziasztok.-ők is egyszerre. Több embertől ez már ijesztő!-Milyen volt a napotok?- jött a kérdés Monitól.
-Hmmm...jól megvoltunk.-mosolyogtam barátnőmre.
-Ja fogjuk rá.- vigyorgott vissza.
-Ezt örömmel halljuk.-ültek le mellénk sorra a srácok.V azonnal megölelt és adott egy puszit a homlokomra.
-Holnap hol lesztek?- tette fel Bella e csodás kérdést.
-Sajnos próbálnunk kell. De nincs kedvetek bejönni megnézni?-csillant fel Yoongi szeme mikor barátnőmébe nézett. Cukik voltak együtt.
-De szívesen megyünk.- majd felpattant és beszaladt a szobába. Na ezt nem értettem miért csinálta. de amikor a fordulóról intett nekem már mentem is.
-Mi bajod van?-aggódtam hogyléte miatt. Túl volt pörögve.
-Ha holnap elmegyünk a próbaterembe akkor amikor szüneten vannak kipróbálhatnánk, hogy milyen egy akkora teremben edzeni.- Csillantak meg szemei. Elgondolkozva nem is olyan rossz ötlet.
-Jó oké de csak óvatosan!-Tettem fel mutató ujjamat.
-Váá oké!- ugrott a nyakamba, mire elestünk. Elröhögtük magunkat szerencsétlenségünkön, mikor a puffanás zajára megérkeztek a fiúk is aggódó tekintetekkel.
-Ti meg mit csináltok?-jött a maknae kérdése.
-Semmi különöset.-álltam fel immáron egyensúlyom visszanyerve.
-Hát én nem úgy látom.-intett a fejével Hopie még mindig a földön fekvő barátnőmre.
-Te!-szóltam rá magyarul, hogy a srácok ne értsék.- Tudják mi van köztetek?-intettem a fejemmel a fiúk felé.
-Nem de miért?-nézett rám értetlenül.
-Csak kérdeztem. Na most pedig állj fel.-nyújtottam a kezem, hogy segítsek.
-Nem akarok. Kényelmes idelent.
-Akkor így jártál.
-Miért is?-nézett rám értetlenül, mire én elkezdtem hátrálni.
-Mert nem fogsz tudni elkapni, így viszont nekem lesz elég időm arra, hogy elfecsegjem a titkod!- mosolyogtam gonoszul.
-Neeee!!-sikított egyet, majd talpra ugrott és megiramodott felém. Hála hajlékonyságomnak átcsúsztam alatta és elkezdtem csikizni, mire hátravágta magát.
-..Nee....Neheee.....-nyögte a nevetés közben.
-Na felállsz vagy fecsegjek?-álltam le csiklandozásával.
-Felállok.-mondta és már talpon is volt. Mikor megláttuk a fiúk értetlen arcát mindketten röhögésben törtünk ki.
-Bocsi.-szóltam oda nekik koreaiul, miután lenyugodtam.-Le kellett rendeznem.
-És mi volt a téma?-érdeklődött Jin.
-Hááát az most nem publikus.-néztem Sugát, miközben beszéltem. Ő ezt észrevéve értette mire célzok.
-Huhhh.... Menjünk enni!!! Kilyukad a gyomrom az éhségtől.. - szólalt meg a maknae.
-Oké menjünk.- s elindultunk lefele. Leérve Suga félrehívott.
-Mond csak mit tudsz?- szegezte nekem kérdésér.
-Mindent. De tartom a szám.- mosolyogtam biztatásképpen.
-Akkor jó. Na menjünk vissza. - s elindukltunk. Mikor beértünk Bella kétdőn nézett rám, és hogy megnyugodjon csak mosolyogtam.
-Melyik nap mehetünk be veletek??- érdeklődtem meg.
-Holnap.
-Viki!- nézett rám Bella. Tudtam mit is akar ezzel mondani.
-Tudom ne izguljál.
-Miről maradtunk le?- nézett kérdőn Moni.
-Semmi különösről. Na de én megyek mert fáradt vagyok. Holnap beszélünk. Bela ne feledd. -néztem rá.- Na hali.- s elmentem fürdeni. Gyorsan összepakoltam holnapra cuccokat és még néztem egy-két videót. Nem sokkal később V is megérkezett.
-Mi volt az előbb idalent?
-Semmi különös. De ha nem lenne baj én most aludnék mert elfáradtam.
-Miért lenne baj?
-Nem tom. Inkább megkérdezem.
-Aludj csak.- s egy csók keretében elaludtam.
-Sziasztok.-köszöntünk egyszerre.
-Sziasztok.-ők is egyszerre. Több embertől ez már ijesztő!-Milyen volt a napotok?- jött a kérdés Monitól.
-Hmmm...jól megvoltunk.-mosolyogtam barátnőmre.
-Ja fogjuk rá.- vigyorgott vissza.
-Ezt örömmel halljuk.-ültek le mellénk sorra a srácok.V azonnal megölelt és adott egy puszit a homlokomra.
-Holnap hol lesztek?- tette fel Bella e csodás kérdést.
-Sajnos próbálnunk kell. De nincs kedvetek bejönni megnézni?-csillant fel Yoongi szeme mikor barátnőmébe nézett. Cukik voltak együtt.
-De szívesen megyünk.- majd felpattant és beszaladt a szobába. Na ezt nem értettem miért csinálta. de amikor a fordulóról intett nekem már mentem is.
-Mi bajod van?-aggódtam hogyléte miatt. Túl volt pörögve.
-Ha holnap elmegyünk a próbaterembe akkor amikor szüneten vannak kipróbálhatnánk, hogy milyen egy akkora teremben edzeni.- Csillantak meg szemei. Elgondolkozva nem is olyan rossz ötlet.
-Jó oké de csak óvatosan!-Tettem fel mutató ujjamat.
-Váá oké!- ugrott a nyakamba, mire elestünk. Elröhögtük magunkat szerencsétlenségünkön, mikor a puffanás zajára megérkeztek a fiúk is aggódó tekintetekkel.
-Ti meg mit csináltok?-jött a maknae kérdése.
-Semmi különöset.-álltam fel immáron egyensúlyom visszanyerve.
-Hát én nem úgy látom.-intett a fejével Hopie még mindig a földön fekvő barátnőmre.
-Te!-szóltam rá magyarul, hogy a srácok ne értsék.- Tudják mi van köztetek?-intettem a fejemmel a fiúk felé.
-Nem de miért?-nézett rám értetlenül.
-Csak kérdeztem. Na most pedig állj fel.-nyújtottam a kezem, hogy segítsek.
-Nem akarok. Kényelmes idelent.
-Akkor így jártál.
-Miért is?-nézett rám értetlenül, mire én elkezdtem hátrálni.
-Mert nem fogsz tudni elkapni, így viszont nekem lesz elég időm arra, hogy elfecsegjem a titkod!- mosolyogtam gonoszul.
-Neeee!!-sikított egyet, majd talpra ugrott és megiramodott felém. Hála hajlékonyságomnak átcsúsztam alatta és elkezdtem csikizni, mire hátravágta magát.
-..Nee....Neheee.....-nyögte a nevetés közben.
-Na felállsz vagy fecsegjek?-álltam le csiklandozásával.
-Felállok.-mondta és már talpon is volt. Mikor megláttuk a fiúk értetlen arcát mindketten röhögésben törtünk ki.
-Bocsi.-szóltam oda nekik koreaiul, miután lenyugodtam.-Le kellett rendeznem.
-És mi volt a téma?-érdeklődött Jin.
-Hááát az most nem publikus.-néztem Sugát, miközben beszéltem. Ő ezt észrevéve értette mire célzok.
-Huhhh.... Menjünk enni!!! Kilyukad a gyomrom az éhségtől.. - szólalt meg a maknae.
-Oké menjünk.- s elindultunk lefele. Leérve Suga félrehívott.
-Mond csak mit tudsz?- szegezte nekem kérdésér.
-Mindent. De tartom a szám.- mosolyogtam biztatásképpen.
-Akkor jó. Na menjünk vissza. - s elindukltunk. Mikor beértünk Bella kétdőn nézett rám, és hogy megnyugodjon csak mosolyogtam.
-Melyik nap mehetünk be veletek??- érdeklődtem meg.
-Holnap.
-Viki!- nézett rám Bella. Tudtam mit is akar ezzel mondani.
-Tudom ne izguljál.
-Miről maradtunk le?- nézett kérdőn Moni.
-Semmi különösről. Na de én megyek mert fáradt vagyok. Holnap beszélünk. Bela ne feledd. -néztem rá.- Na hali.- s elmentem fürdeni. Gyorsan összepakoltam holnapra cuccokat és még néztem egy-két videót. Nem sokkal később V is megérkezett.
-Mi volt az előbb idalent?
-Semmi különös. De ha nem lenne baj én most aludnék mert elfáradtam.
-Miért lenne baj?
-Nem tom. Inkább megkérdezem.
-Aludj csak.- s egy csók keretében elaludtam.
2015. január 8., csütörtök
BTS: 6.rész: Az este
Viki POV
A hirtelen jött események után úgy döntöttünk, hogy tv-t nézünk. Leültünk, majd V vállának dőltem. Nem érdekeltek a többiek. Ezt J-Hope észre is vette.
-Jujj ennyire összemelegedtetek??-jött a kérdés. Én meg erre, mintha mi sem lenne természetesebb feleltem.
-Együtt vagyunk.-s megpusziltam szerelmemet. Erre kitágult a fiúk szeme.
-Mi van?-kérdezte a maknae.
-De ugye tudjátok, hogy a sajtó erről nem tudhat? És senki más sem?-szegezte nekünk kérdéseit a leader.
-Igen tudjuk!! És nem lesz semmi ígérem!-szabadkozott V.
-Rendben.-s újra a képernyőt bámultuk. Mivel untam magamat úgy döntöttem, hogy belefekszek V ölébe. Nem volt jó ötlet. Nem sokkal azután, hogy elhelyezkedtem megéreztem V meredező vadállatát. Így gondoltam egyet, hogy bemegyek a szobába. Felpattantam, elköszöntöm és már indultam is. Úgy fél órával később megjelent az én "narancs" hercegem is. Amint megláttam a kicsi testvérét az égnek állni elkezdtem kuncogni.
-Min nevetsz?-jött oda érdeklődéssel.
-Semmin.- és mikor egy pillanatra megint oda néztem még mindig nem nyugodott. Megint nevettem.
-Nem mondod el? Akkor megbűnhődsz!-majd rám vetette magát és elkezdett csikizni. Szabadulásom közben kezem véletlenül a tiltott zónába került. Igaz, hogy csak egy perc volt, de éreztem mennyire kemény. Mivel ő is érezte érintésemet gyorsan leszállt rólam és leült az ágy szélére nekem háttal.
-Hé mi a baj?-öleltem át hátulról a nyakát.
-S...Semmi,csak még...-akadozott mondata.
-Még?
-Nem tudom, hogyan kell.-s ekkor olyat tett amit nem vártam volna el tőle. Fölpattant és bezárkózott a fürdőbe. Nem tudom mi ütött belé. De azt sejtettem, hogy még ezelőtt nem volt ilyen alkalma. Mivel nekem is ez lett volna az első én is féltem egy kicsit. Így megnyugodtam, hogy egyikünk sem csinálta még. De most féltem. Nem tudtam mit akar a fürdőben csinálni. Féltettem. Nem akartam, hogy baja essen, így megpróbáltam valamit kitalálni. Odamentem és beszóltam:
-V engedj be.-nem jött válasz.-Kicsim kérlek nyisd ki az ajtót.-hangom egyre hisztérikusabbá vált. Kezdtem pánikrohamot kapni. Már szinte dörömböltem az ajtón mikor kattant a zár és kinyílt. Láttam meggyötört arcát és féltő tekintetét. Odarohantam és a nyakába ugrottam.
-Azt hittem valami bajod esett!-s nem bírtam tovább. Elsírtam magamat. V látta rajtam, hogy aggódok, így megpróbált lenyugtatni, ami nem igazán sikerült neki.
-Gyere.-s odahúzott az ágyhoz. Leültünk én meg jó erősen belé kapaszkodtam. Nem akartam elengedni. Magam mellett akartam tudni őt. Nem érdekelt az se, hogy ha nem akarja, csak legyen mellettem.
-Viki sajnálom...-mondta elhaló hangon.
-Shh...-csitítottam el.-Semmi baj.-mosolyodtam el biztatásképpen. Ő csak mélyen a szemembe nézett és ennyit mondott:
-Akarom.-majd kis szünet után: -Akarlak.-a szívem nagyot dobbant. "Akarlak". Ez a szó elindított bennem egy érzelmi lavinát. Vártam hátha kezdeményez úgy, ahogy ő akarja, de nem tette. Így én kezdtem el mindent. Mivel most én "vezettem" szép lassan lelöktem az ágyra és ráültem a derekára úgy, hogy a pólót le tudjam venni róla. Miután ez megvolt biztatásképpen odahajoltam hozzá egy csókért. Rögtön ráharapott. Csókja mámorító volt. Miután megelégelte megnyalta számat jelezve, hogy szeretne beljebb menni és felfedezni szám belső felét is. Megengedtem neki. Mikor nyelvünk összeért valami bizsergés fogott el. Csodás érzés volt. Egy idő múlva elváltam tőle és elkezdtem mellkasán lefelé haladni. Nem tartott sokáig, míg eljutottam hasáig. Ott elidőztem egy darabig. És nagy megdöbbenésemre V fordított a helyzetünkön. Most ő került felém és vette le rólam a pólót meg egyúttal a nadrágot is. Kicsit elvörösödtem. De őt nem érdekelte. A nyakamtól haladva lefelé hintette be testemet apró csókjaival. Közben lehámozta rólam a melltartót és elkezdte kezeivel kényeztetni nőiességem két gyöngyét. Mikor már egészen a hasam aljánál járt elkezdtem izgulni. De ahogy láttam ő sem volt más helyzetben. Szép lassan lehúzta rólam utolsó ruhadarabom. Ekkor elvörösödtem. Ő ezt meglátva bátorságot vett magán és megnyalta nemi szervemet. Hangosat nyögtem, majd befogtam a számat, hogy ne hallják meg. Mikor már egy ideje azzal volt elfoglalva belém vezette ujját. Hirtelen tágra nyíltak szemeim. Nagyon meglepődtem az érzés hatására. De jó volt. Nem tagadhatom. Egy kis idő elteltével megunta ezt is. Levette magáról utolsó ruhadarabját is. Nem bírtam ki, hogy ne azt vizslassam. Ezt észre vette és elfordította tekintetét. Én állánál fogva magam felé fordítottam és megcsókoltam. Nagyon hezitált. Segíteni akartam neki.
-Tedd be!-nyöszörögtem. Ő így is tett. Bár éreztem mozdulatain, hogy bizonytalan, de megtette. Csodás érzés volt. Majd mikor már a vég felé közeledtünk elmentünk. Szinte egyszerre. Lassan kihúzta magát belőlem és mellém feküdt. Lihegve mellé kúsztam és jó szorosan magamhoz öleltem. Vagy 10 percig némán figyeltük egymás lélegzetvételét, mikor megszólalt:
-Örülök, hogy megtettem. És hogy veled.
-Nálam sincs másképp.-mosolyogtam, majd adtam egy jó éjt csókot és bealudtam. Éjszaka újra átéltem a történteket. Egyszerűen gyönyörű volt. Reggel arra ébredtem, hogy üres mellettem az ágy. Kipattantam és végig futottam az egész házon, de senki sehol. Majd mikor Suga szobájába tévedtem megláttam barátnőmet az ágyon ülve nyomkodta a telefonját.
-'Reggelt!- mentem be hozzá. Ő erre hatalmasat visítva ugrott nyakamba.
-Na mi ez a nagy öröm?-lepődtem meg.
-Jajj tegnap éjjel olyan élményben volt részem. Te ezt nem fogod elhinni.- s elkezdett ugrándozni.
-Na, szóval már te sem vagy szűz. Csapj bele!- tartottam fel tenyeremet, mire lesokkolt. Hupika...
-Mi van????????- adott hangot meglepődésének.
-Jól hallottad.
-V-vel??????
-Yepp!- mondtam ki a számunkra olyannyira ismerős szót.Majd elkezdtünk röhögni.
-Akkor ezt meg kell ünnepelni!-s kinyitottunk egy pezsgőt. Nem tudom, hogy honnan szedte és hogy minek, de jól esett az az egy pohár.
-Ugye tudod, hogy egész nap mienk a ház?-kérdezte.
-Most már igen.-s mosolyogtam. Bella rögtön tudta mi lesz ebből. Így elkezdtük összekapni magunkat.....
"Sziasztok!!! Meghoztam a 6. részt!! Szeretnék egy-két szót kapni véleményt/kritikát vagy bármit!!! Nagyon örülnék neki!!! Jó olvasást az eljövendőben is!! :D
A hirtelen jött események után úgy döntöttünk, hogy tv-t nézünk. Leültünk, majd V vállának dőltem. Nem érdekeltek a többiek. Ezt J-Hope észre is vette.
-Jujj ennyire összemelegedtetek??-jött a kérdés. Én meg erre, mintha mi sem lenne természetesebb feleltem.
-Együtt vagyunk.-s megpusziltam szerelmemet. Erre kitágult a fiúk szeme.
-Mi van?-kérdezte a maknae.
-De ugye tudjátok, hogy a sajtó erről nem tudhat? És senki más sem?-szegezte nekünk kérdéseit a leader.
-Igen tudjuk!! És nem lesz semmi ígérem!-szabadkozott V.
-Rendben.-s újra a képernyőt bámultuk. Mivel untam magamat úgy döntöttem, hogy belefekszek V ölébe. Nem volt jó ötlet. Nem sokkal azután, hogy elhelyezkedtem megéreztem V meredező vadállatát. Így gondoltam egyet, hogy bemegyek a szobába. Felpattantam, elköszöntöm és már indultam is. Úgy fél órával később megjelent az én "narancs" hercegem is. Amint megláttam a kicsi testvérét az égnek állni elkezdtem kuncogni.
-Min nevetsz?-jött oda érdeklődéssel.
-Semmin.- és mikor egy pillanatra megint oda néztem még mindig nem nyugodott. Megint nevettem.
-Nem mondod el? Akkor megbűnhődsz!-majd rám vetette magát és elkezdett csikizni. Szabadulásom közben kezem véletlenül a tiltott zónába került. Igaz, hogy csak egy perc volt, de éreztem mennyire kemény. Mivel ő is érezte érintésemet gyorsan leszállt rólam és leült az ágy szélére nekem háttal.
-Hé mi a baj?-öleltem át hátulról a nyakát.
-S...Semmi,csak még...-akadozott mondata.
-Még?
-Nem tudom, hogyan kell.-s ekkor olyat tett amit nem vártam volna el tőle. Fölpattant és bezárkózott a fürdőbe. Nem tudom mi ütött belé. De azt sejtettem, hogy még ezelőtt nem volt ilyen alkalma. Mivel nekem is ez lett volna az első én is féltem egy kicsit. Így megnyugodtam, hogy egyikünk sem csinálta még. De most féltem. Nem tudtam mit akar a fürdőben csinálni. Féltettem. Nem akartam, hogy baja essen, így megpróbáltam valamit kitalálni. Odamentem és beszóltam:
-V engedj be.-nem jött válasz.-Kicsim kérlek nyisd ki az ajtót.-hangom egyre hisztérikusabbá vált. Kezdtem pánikrohamot kapni. Már szinte dörömböltem az ajtón mikor kattant a zár és kinyílt. Láttam meggyötört arcát és féltő tekintetét. Odarohantam és a nyakába ugrottam.
-Azt hittem valami bajod esett!-s nem bírtam tovább. Elsírtam magamat. V látta rajtam, hogy aggódok, így megpróbált lenyugtatni, ami nem igazán sikerült neki.
-Gyere.-s odahúzott az ágyhoz. Leültünk én meg jó erősen belé kapaszkodtam. Nem akartam elengedni. Magam mellett akartam tudni őt. Nem érdekelt az se, hogy ha nem akarja, csak legyen mellettem.
-Viki sajnálom...-mondta elhaló hangon.
-Shh...-csitítottam el.-Semmi baj.-mosolyodtam el biztatásképpen. Ő csak mélyen a szemembe nézett és ennyit mondott:
-Akarom.-majd kis szünet után: -Akarlak.-a szívem nagyot dobbant. "Akarlak". Ez a szó elindított bennem egy érzelmi lavinát. Vártam hátha kezdeményez úgy, ahogy ő akarja, de nem tette. Így én kezdtem el mindent. Mivel most én "vezettem" szép lassan lelöktem az ágyra és ráültem a derekára úgy, hogy a pólót le tudjam venni róla. Miután ez megvolt biztatásképpen odahajoltam hozzá egy csókért. Rögtön ráharapott. Csókja mámorító volt. Miután megelégelte megnyalta számat jelezve, hogy szeretne beljebb menni és felfedezni szám belső felét is. Megengedtem neki. Mikor nyelvünk összeért valami bizsergés fogott el. Csodás érzés volt. Egy idő múlva elváltam tőle és elkezdtem mellkasán lefelé haladni. Nem tartott sokáig, míg eljutottam hasáig. Ott elidőztem egy darabig. És nagy megdöbbenésemre V fordított a helyzetünkön. Most ő került felém és vette le rólam a pólót meg egyúttal a nadrágot is. Kicsit elvörösödtem. De őt nem érdekelte. A nyakamtól haladva lefelé hintette be testemet apró csókjaival. Közben lehámozta rólam a melltartót és elkezdte kezeivel kényeztetni nőiességem két gyöngyét. Mikor már egészen a hasam aljánál járt elkezdtem izgulni. De ahogy láttam ő sem volt más helyzetben. Szép lassan lehúzta rólam utolsó ruhadarabom. Ekkor elvörösödtem. Ő ezt meglátva bátorságot vett magán és megnyalta nemi szervemet. Hangosat nyögtem, majd befogtam a számat, hogy ne hallják meg. Mikor már egy ideje azzal volt elfoglalva belém vezette ujját. Hirtelen tágra nyíltak szemeim. Nagyon meglepődtem az érzés hatására. De jó volt. Nem tagadhatom. Egy kis idő elteltével megunta ezt is. Levette magáról utolsó ruhadarabját is. Nem bírtam ki, hogy ne azt vizslassam. Ezt észre vette és elfordította tekintetét. Én állánál fogva magam felé fordítottam és megcsókoltam. Nagyon hezitált. Segíteni akartam neki.
-Tedd be!-nyöszörögtem. Ő így is tett. Bár éreztem mozdulatain, hogy bizonytalan, de megtette. Csodás érzés volt. Majd mikor már a vég felé közeledtünk elmentünk. Szinte egyszerre. Lassan kihúzta magát belőlem és mellém feküdt. Lihegve mellé kúsztam és jó szorosan magamhoz öleltem. Vagy 10 percig némán figyeltük egymás lélegzetvételét, mikor megszólalt:
-Örülök, hogy megtettem. És hogy veled.
-Nálam sincs másképp.-mosolyogtam, majd adtam egy jó éjt csókot és bealudtam. Éjszaka újra átéltem a történteket. Egyszerűen gyönyörű volt. Reggel arra ébredtem, hogy üres mellettem az ágy. Kipattantam és végig futottam az egész házon, de senki sehol. Majd mikor Suga szobájába tévedtem megláttam barátnőmet az ágyon ülve nyomkodta a telefonját.
-'Reggelt!- mentem be hozzá. Ő erre hatalmasat visítva ugrott nyakamba.
-Na mi ez a nagy öröm?-lepődtem meg.
-Jajj tegnap éjjel olyan élményben volt részem. Te ezt nem fogod elhinni.- s elkezdett ugrándozni.
-Na, szóval már te sem vagy szűz. Csapj bele!- tartottam fel tenyeremet, mire lesokkolt. Hupika...
-Mi van????????- adott hangot meglepődésének.
-Jól hallottad.
-V-vel??????
-Yepp!- mondtam ki a számunkra olyannyira ismerős szót.Majd elkezdtünk röhögni.
-Akkor ezt meg kell ünnepelni!-s kinyitottunk egy pezsgőt. Nem tudom, hogy honnan szedte és hogy minek, de jól esett az az egy pohár.
-Ugye tudod, hogy egész nap mienk a ház?-kérdezte.
-Most már igen.-s mosolyogtam. Bella rögtön tudta mi lesz ebből. Így elkezdtük összekapni magunkat.....
"Sziasztok!!! Meghoztam a 6. részt!! Szeretnék egy-két szót kapni véleményt/kritikát vagy bármit!!! Nagyon örülnék neki!!! Jó olvasást az eljövendőben is!! :D
2014. december 31., szerda
BTS: 5.rész: A visszaemlékezés
Bella POV
Leblokkoltam. Ott feküdtem a padlón és fogalmam nem volt róla, hogy mi történik velem vagy körülöttem. Mikor megláttam Suga kezét köpni nyelni nem tudtam a meglepődöttségtől és a szégyentől. Nagy nehezen elfogadtam a kedvességét és megfogtam puha tenyerét.
-Kö..köszönöm!-s felsegített. Majd hirtelen elkezdett maga után húzni. Nem tudtam mit akarhat. Bár azt már előre éreztem, hogy a fő téma az lesz, hogy az oppám. És sejtelmem be is igazolódott. Felvitt az emeletre és a leghátsó szobába húzott be, bezárta az ajtót, majd leült az ágyra és intett, hogy üljek mellé. Így is tettem. De nem közvetlen mellé ültem, hanem 1 méterrel odébb. Mikor ezt észrevette megszólalt:
-Félsz?-hangja édesebben csengett, mint a méz íze.
-Nem csak fura nekem ez a helyzet.-mondtam halkan.
-Szóval még nem volt senkid?-lepődött meg.
-Nem mert mindig is különc voltam és inkább az ázsiai fiúk tetszettek. De hozzászoktam.
-És ha most lenne alkalmad ezt valóra váltanod?-nézett a szemembe. Most mi van? Ezt nem értem.
-Ha az, hogy most lenne egy ázsiai barátod valóra válna, örülnél?
-Igen, de ez úgyse fog megtörténni.-mondtam alig hallhatóan.
-Ne legyél te abban olyan biztos. És tényleg én vagyok az oppád vagy a barátnőd szívatott??
-Háááttt......
-Na?
-Ig...igen te...-akadt el a hangom. Én nem vagyok normális!! Most olyat tettem, amit lehet később még megbánok! És egyáltalán hogy volt ehhez merszem? De ekkor csak annyit vettem észre, hogy Suga közelebb csúszott hozzám. Kicsit megijedtem.
-Félsz?-tette fel újra a kérdést.
-Egy kicsit.-pásztáztam a szememmel a földet. Vagy 5 percig nézhettem a földet, mikor észrevettem, hogy már teljesen mellettem ül. Az egyik kezével megfogta az enyémet, a másikkal meg fölemelte az államat, hogy a szemébe tudjak nézni. Láttam azt a sejtelmesen mosolygós arcát. Gyönyörű volt. Akár órákon át tudtam volna nézni őket, de nem tehettem. Ugyan is az államnál egyre közelebb húzott magához és egyre közeledett ő is. A szívem annyira kalapált, hogy majd' kiugrott a helyéről. S e pillanatban......Megvolt életem első csókja!! Az a felemelő érzés ami akkor körbe vett leírhatatlan volt számomra. A pillangók heves táncba kezdtek a gyomromban én meg a fellegekben jártam. Suga óvatosan elkezdte mozgatni tökéletes ajkait, mire én is ezt tettem. Egy kis idő után megnyalta számat, majd nyelvét átdugta az enyémhez és elkezdett a két érzékszerv táncot járni. Nagyon élveztem, de sajnos félbe kellett szakítanunk a jelenetet levegőhiány miatt. Csak ültem ott csukott szemmel és semmire sem gondoltam. De ekkor szerelmem hangját hallottam meg:
-Minden rendben van?-kérdezte aggódva.
-Igen csak...
-Csak?
-Nem tudom. Fantasztikus volt.-és ekkor újra megcsókolt. Itt elvesztettem az ép eszemet. Nem jártak máson a gondolataim, csak rajta. De mi lesz ezek után? Aggódom a munkája miatt.
Majd miután elváltunk feltettem az engem aggasztó kérdést:
-Mi lesz ha ez kitudódik?-kérdeztem.
-Semmi mert nem fog! Téged nem bánthat senki mert megvédelek! Hozzád rajtam kívül senki nem fog egyetlen egy ujjal sem érni.
-És a többiek?
-Majd holnap elmondom nekik, hogy együtt vagyunk.
-Akkor mi most tényleg járunk?-kerekedtek ki a szemeim.
-Igen, de akarod hogy közvetlenebb legyek?-nézett rám bociszemekkel.
-Ahha....
-Bella, leszel a barátnőm?-Tette fel a mindent eldöntő kérdést.
-Hááát nem is tudom!-húztam mosolyra a számat, majd hirtelen ötlettől vezérelve rávetettem magam és jó szorosan hozzá bújtam. Majd egy perc múlva arcom mellkasába fúrtam és kinyögtem: -Igen.- ekkor ő is szorosan magához ölelt. Tudtam. Innentől ő lesz a macim akit kedvemre ölelgethetek. Felemelte a fejemet és hosszasan megcsókolt. Utána csak ültünk ott némán egymás karjai között amikor egy ajtó csapódott.
-Ez meg mi a szar volt?-kapta fel a fejét Suga. Megfogta a kezemet és elkezdett kifelé húzni. Az ajtóban megtorpantam, mivel a 6 fiú és Viktória egyenesen felénk tartottak.
-Mi volt ez?-fordultam hozzájuk.
-Menjünk be beszélnünk kell veletek.-mondta Moni. Szép lassan bementünk és mindenki leült valahova.
-Na az előbb Xiumin meglátogatott minket.-kezdett bele Moni.
-Hogy ki?-kerekedett el Suga szeme.
-Jól hallottad és azért jött, hogy visszahozza régi barátunk holmijait. És valahova el kell innen tüntetnünk azokat. Vagy bajunk lehet belőle.
-Miért??? -értetlenkedtem.
-Mert amikor elment innen sok bajt hagyott maga után amit nekünk kellett helyre hozni. De nem érdekel már minket! Régi banda tag volt még a debütálás előtt! El kell tüntetnünk még az emlékeit is!
-Én ahhoz nem nyúlok az is biztos!-mondta undorodva Jimin.
-Én sem!-egyszerre a többi fiú.
-Hát jó majd én elintézem.-s odaléptem a dobozhoz, majd kinyitottam azt. Ledöbbentem. Ez nem lehet. Komolyan rég elvesztett legjobb barátom cuccait tartottam a kezeim közt. És a tetején ott feküdt a nyaklánc, amit szülinapjára kapott tőlem.
-Ez...ez....-de nem bírtam folytatni.
-Mi az?-jött oda Viktória. Mikor meglátta mi van a kezeim között megbotlott.
-Héé jól vagy?-sietett oda hozzá V.
-Az ugye nem azé akire gondolok?-akadt fenn a szeme.
-De igen.-mondtam a sírás szélén.-Mit keresett Xiuminnál Caleb cucca?-akadtam ki.
-Te ismered? Ismeritek?-kerekedett ki az összes fiú szeme a meglepődöttségtől.
-Mi az hogy ismerjük???? Egyik legjobb barátunk már kiskorunk óta- ordibáltam immáron sírva.
-Héé nyugi.-próbált nyugtatni Suga.
-Te csak engem ne nyugtass! Ezt a nyakláncot tőlem kapta!! És nálam van a másik fele! Több mint 5 éve keresem! És ezt kell hallanom felőle?-majd úgy ahogy voltam kirohantam az utcára. Nem érdekelt senki és semmi. Elfutottam a parkig, majd egy padra leülve sírtam tovább.
*Eközben a srácoknál
-Ez mi volt?-kérdezte Jin.
-Nem tom de elmentem.-pattant fel Suga.
-Hova?-állította meg Moni.
-Bellát megkeresni.-s már kint is volt az ajtón. A többiek meg csak bámultak maguk elé, míg V próbálta nyugtatgatni Vikit.
*Parkban
Sokáig kint lehettem. Nagyon elkezdtem fázni. Szinte jéggé fagytam a hidegben. Mikor már az ájulás szélén álltam egy erős, de ugyan akkor gyengéd kéz visszatartott.
-Héé!-szólított meg. Felismertem selymes hangját. Pilláim azonnal kipattantak. Mikor megláttam nagyon elszégyelltem magamat.
-Kérlek bocsáss meg!-borultam karjai közé.-Nem akartam így viselkedni veled. Ne haragudj.
-Héé!! Semmi baj. Nem haragszom. De ígérd meg ha legközelebb van valami azonnal szólsz!
-Rendben!-szipogtam.
-Na jó most viszont ezt felveszed magadra és nincs apelláta!-adta rám a pulóverét. Nem volt rajta egy pólón kívül semmi más. Karjain az izmok kidagadtak. Csodás látvány volt.
-Köszönöm.- s megcsókoltam. Csókja lágy, de mégis érzelmekkel tarkított volt. Majd egy pillanattal később már a karjaiban találtam magam.
-Te mit csinálsz?-lepődtem meg.
-Cipő nélkül nem fogom hagyni, hogy a hideg betonon mászkálj.
-Kö-szi.-s elindult velem a karjában hazafelé. Útközben egy szót sem szólt hozzám. Én meg kapaszkodtam a nyakában és a szemeit tanulmányoztam. Gyönyörű barna szeme csillogott a hold fényében. Mikor haza értünk mindenki körénk gyűlt.
-Bella!-rohant oda hozzám barátnőm.
-Nincs semmi baja csak pihennie kell. Majd vigyázok rá.-s azzal a lendülettel amivel jöttünk mentünk is tovább a szobák felé. De hatalmas meglepetésemre nem az ő szobájába mentünk hanem egy teljesen üres, tiszta hálóba.
-Hogy-hogy ide jöttünk?-lepődtem meg.
-Mivel RapMonnal lakom nem lehetnénk együtt. De itt melletted lehetek és vigyázhatok rád. Pihenj le én meg addig áthozom a cuccaimat.-s letett az ágyra. Nem akartam egyedül maradni, de megértettem. Nem maradt sokáig. Két perc múlva már ismét a szobában volt.
-Héé te még nem alszol?-jött oda hozzám és leült az ágy szélére.
-Meg akartalak várni. Baj?
-Nem dehogy. Nem szeretnél lefürödni?-jött kérdése.
-De igen. Viszont akkor le kell mennem egy emelettel lejjebb a cuccaimért!!
-Na arról le is mondhatsz! Majd szépen adok egy pólót és egy nadrágot és tökéletes lesz. Tessék.-adta át a cuccokat.
-Köszönöm.-pirultam el, majd bementem a fürdőbe és beálltam a meleg zuhany alá. Nyugtató érzés járta át testemet. mikor a meleg víztömeg rámzúdult. Gyorsan letusoltam és egy kicsit még álltam a víz alatt. Majd annyit hallottam odakintről:
-Héé minden rendben van?-hallottam meg hangját.
-Persze mindjárt megyek.-s kimásztam a zuhany alól. Gyorsan felöltöztem, majd kimentem.
-Hékás!-jött oda elém.
-Mi az?
-Nem szárítottad meg a hajadat.
-Nincs hozzá erőm.-nyöszörögtem és leültem az ágy közepére törökülésbe. Mire ő bement a fürdőbe és fél perccel később egy száraz törölközővel tért vissza.
-Mit csinálsz?-kérdeztem rá.
-Csak nem hagyom, hogy lebetegedj.-s ezzel mögém ült széttett lábakkal, így éreztem kidudorodó férfiasságát derekamnál. Nem szóltam neki. Majd szép lassan elkezdte a hajamat szárítani. Mozdulatai finomak voltak, így jól estek. Egy idő után csak azt vettem észre, hogy valami egyre keményebb lesz a hátam aljánál. Mikor rájöttem mi az megfordultam.
-Mi baj?-megláttam tekintetében az aggodalmat.
-Semmi csak kicsi "Suga" rosszalkodik!-mosolyogtam, mire ölébe kapott egy párnát.
-Bocsánat.-sütötte le szemeit.
-Semmi baj.-s hogy erről megbizonyosodjon megcsókoltam. Ő viszonozta azt. S óvatosan, észrevétel nélkül elvettem az ölében lévő párnát és jó messzire hajítottam. Mikor földet ért Suga felpillantott:
-Mi volt ez?-s mikor nem válaszoltam ijedten fordult felém.-Hééé! Mi van????-még mindig nem figyeltem rá. Jobban érdekelt az, ami a lábai között ágaskodott. Mikor meglátta merre tévedt tekintem odakapta a kezeit, hogy ne lássam.
-Te meg mit csinálsz?-vörösödött el. Ilyenkor ollyyaaann cukiii!!! -Semmit csak szemügyre vettem kicsi "Sugát".-mosolyogtam. Ő erre elfordította tekintetét és próbálta leplezni örömét. Ekkor megláttam a szája szélén egy aprócska mosolyt. Elkezdtem vigyorogni, mint a tejbetök.
-Mi van?-fordult vissza felém.
-Láttam.-mondtam diadalittasan.
-Mit is?
-Azt, hogy mosolyogtál! Ne is tagadd!!
-Jó oké nem tagadom. Tényleg mosolyogtam. De ezen mi a furcsa?
-Semmi csak cuki vagy vörösen!-jelentettem ki, mire még vörösebb lett. Így csak feltérdeltem, kezeimmel megtámaszkodtam a combján és mély csókba invitáltam. Heves csókunk közben kezemet elkezdtem egyre följebb vezetni combján, míg végül meg nem éreztem a ketrecbe zárt vadállatot. Igaz, hogy még csak egyetlen egy ujjal értem hozzá, de tisztán éreztem milyen kemény neki. Nagyon felizgult szegénykém. Nem akartam így hagyni. Viszont még sosem csináltam ilyet! Kicsit inamba szállt bátorságom mikor megéreztem az ujjamon férfiasságát, de 2 másodperc alatt össze szedtem magamat és folytattam. Ekkor már két ujjam hegye fedezte fel érzékszervét. És itt ébredt fel ő is.
-Te meg mit csinálsz?-pillantott le rémülten.
-Gondoltam segítek egy picikét.-s nem figyelve rá tovább folytattam hadműveletemet. Viszont elkapta kezemet.
-Csak akkor folytasd, ha akarod. Nem szeretném, hogy később megbánd!!-mondta komolyan.
-Nem fogom.-mosolyogtam rá biztatóan, majd miután elengedett folytattam a munkámat. Újra csókba húztam, hogy ne az odalent történtekkel legyen elfoglalva, így mikor már tenyeremet is ráraktam felnyögött. Ekkor olyat tett, amire nem számítottam. Letepert az ágyra és fölém térdelt. Tudtam mi lesz. És nem akartam meghátrálni. Végre megkapom azt, amiről álmodoztam. Lehajolt hozzám és csókba invitált, amit én rögtön el is fogadtam. Majd egyszer csak megéreztem pihe-puha kezeit a hasamon. Megborzongtam a jól eső érzéstől. Pólómat egyre feljebb kezdte el tolni és levette rólam. Én ugyan így tettem az övével is. Mikor megláttam a hasát nem tudtam másra koncentrálni, csakis arra. Ezt ő észre is vette.
-Ma este csak a tiéd ez itt!! -mutatott egész énjére. Önkéntelenül is elmosolyodtam. S végighúztam kezemet kockáin. Gyönyörű érzetet nyújtottak. Nem vettem észre és a következő pillanatban már csak egy szál bugyiban és melltartóban feküdtem alatta. Rajta még rajta volt a nadrágja, de az is lekerült róla egy perc múlva. Egy szál alsóban térdelt fölöttem. Majd megcsókolt. Csók közben egyik kezét rávezette melleimre és a melltartón keresztül elkezdte masszírozni. Felemelő érzés volt. Menet közben egyre lejjebb kezdte el behinteni testemet csókja darabjaival. Majd a következő pillanatban már nem volt rajtam semmi. Mindentől megszabadított, így anyaszült meztelenül feküdtem alatta. Majd ő is lekapta magáról az utolsó ruhadarabot. Ledöbbentem. Sokkal nagyobb volt kicsi "Suga", mint ruhán keresztül. Nem játszadozott sokat felső testemmel, hanem lejjebbi tájakra barangolt. Felfedezett mindent, ami ott található. Egy kis idő után belém vezette első ujját. Felnyögtem a jóleső érzéstől. Ő ezen felbátorodva továbbment. Lassan már ott tartottam, hogy elmegyek de ekkor megéreztem azt, amit mindig is akartam. Testemen bizsergés futott át, ami elárasztotta a testemet meleggel. Megéreztem fegyverzetét magamban. Egy hangosat felnyögtem. Majd szép lassan elkezdett mozogni. Nem bírtam magammal. Csak kapaszkodtam az ágytakaróban. Nem bírtam. Mikor már tényleg el akartam menni Suga egy olyan pontot talált el amitől elaléltam. Nem bírtam tovább. Itt volt a vég számomra. Mikor már ténylegesen el akartam menni, de ő megelőzött. Éreztem nedvét a testemben. Csodálatos érzés volt. Majd én is elmentem. De közben Suga nevét kiáltottam. Olyan hangos voltam, hogy valószínű a többiek is meghallhatták, mert mindenki röhögött odakint. De nem érdekelt. Mellém dőlt. Nem bírtam ki, hogy nem bújjak hozzá. Jó szorosan mellé húzódtam, így nem bírtunk mozdulni. Ő meg csak átkarolt a derekamnál fogva és jó szorosan maga mellett tartott. Nem szólaltam meg, de ő sem. Így nagyon gyorsan elaludtam.
Leblokkoltam. Ott feküdtem a padlón és fogalmam nem volt róla, hogy mi történik velem vagy körülöttem. Mikor megláttam Suga kezét köpni nyelni nem tudtam a meglepődöttségtől és a szégyentől. Nagy nehezen elfogadtam a kedvességét és megfogtam puha tenyerét.
-Kö..köszönöm!-s felsegített. Majd hirtelen elkezdett maga után húzni. Nem tudtam mit akarhat. Bár azt már előre éreztem, hogy a fő téma az lesz, hogy az oppám. És sejtelmem be is igazolódott. Felvitt az emeletre és a leghátsó szobába húzott be, bezárta az ajtót, majd leült az ágyra és intett, hogy üljek mellé. Így is tettem. De nem közvetlen mellé ültem, hanem 1 méterrel odébb. Mikor ezt észrevette megszólalt:
-Félsz?-hangja édesebben csengett, mint a méz íze.
-Nem csak fura nekem ez a helyzet.-mondtam halkan.
-Szóval még nem volt senkid?-lepődött meg.
-Nem mert mindig is különc voltam és inkább az ázsiai fiúk tetszettek. De hozzászoktam.
-És ha most lenne alkalmad ezt valóra váltanod?-nézett a szemembe. Most mi van? Ezt nem értem.
-Ha az, hogy most lenne egy ázsiai barátod valóra válna, örülnél?
-Igen, de ez úgyse fog megtörténni.-mondtam alig hallhatóan.
-Ne legyél te abban olyan biztos. És tényleg én vagyok az oppád vagy a barátnőd szívatott??
-Háááttt......
-Na?
-Ig...igen te...-akadt el a hangom. Én nem vagyok normális!! Most olyat tettem, amit lehet később még megbánok! És egyáltalán hogy volt ehhez merszem? De ekkor csak annyit vettem észre, hogy Suga közelebb csúszott hozzám. Kicsit megijedtem.
-Félsz?-tette fel újra a kérdést.
-Egy kicsit.-pásztáztam a szememmel a földet. Vagy 5 percig nézhettem a földet, mikor észrevettem, hogy már teljesen mellettem ül. Az egyik kezével megfogta az enyémet, a másikkal meg fölemelte az államat, hogy a szemébe tudjak nézni. Láttam azt a sejtelmesen mosolygós arcát. Gyönyörű volt. Akár órákon át tudtam volna nézni őket, de nem tehettem. Ugyan is az államnál egyre közelebb húzott magához és egyre közeledett ő is. A szívem annyira kalapált, hogy majd' kiugrott a helyéről. S e pillanatban......Megvolt életem első csókja!! Az a felemelő érzés ami akkor körbe vett leírhatatlan volt számomra. A pillangók heves táncba kezdtek a gyomromban én meg a fellegekben jártam. Suga óvatosan elkezdte mozgatni tökéletes ajkait, mire én is ezt tettem. Egy kis idő után megnyalta számat, majd nyelvét átdugta az enyémhez és elkezdett a két érzékszerv táncot járni. Nagyon élveztem, de sajnos félbe kellett szakítanunk a jelenetet levegőhiány miatt. Csak ültem ott csukott szemmel és semmire sem gondoltam. De ekkor szerelmem hangját hallottam meg:
-Minden rendben van?-kérdezte aggódva.
-Igen csak...
-Csak?
-Nem tudom. Fantasztikus volt.-és ekkor újra megcsókolt. Itt elvesztettem az ép eszemet. Nem jártak máson a gondolataim, csak rajta. De mi lesz ezek után? Aggódom a munkája miatt.
Majd miután elváltunk feltettem az engem aggasztó kérdést:
-Mi lesz ha ez kitudódik?-kérdeztem.
-Semmi mert nem fog! Téged nem bánthat senki mert megvédelek! Hozzád rajtam kívül senki nem fog egyetlen egy ujjal sem érni.
-És a többiek?
-Majd holnap elmondom nekik, hogy együtt vagyunk.
-Akkor mi most tényleg járunk?-kerekedtek ki a szemeim.
-Igen, de akarod hogy közvetlenebb legyek?-nézett rám bociszemekkel.
-Ahha....
-Bella, leszel a barátnőm?-Tette fel a mindent eldöntő kérdést.
-Hááát nem is tudom!-húztam mosolyra a számat, majd hirtelen ötlettől vezérelve rávetettem magam és jó szorosan hozzá bújtam. Majd egy perc múlva arcom mellkasába fúrtam és kinyögtem: -Igen.- ekkor ő is szorosan magához ölelt. Tudtam. Innentől ő lesz a macim akit kedvemre ölelgethetek. Felemelte a fejemet és hosszasan megcsókolt. Utána csak ültünk ott némán egymás karjai között amikor egy ajtó csapódott.
-Ez meg mi a szar volt?-kapta fel a fejét Suga. Megfogta a kezemet és elkezdett kifelé húzni. Az ajtóban megtorpantam, mivel a 6 fiú és Viktória egyenesen felénk tartottak.
-Mi volt ez?-fordultam hozzájuk.
-Menjünk be beszélnünk kell veletek.-mondta Moni. Szép lassan bementünk és mindenki leült valahova.
-Na az előbb Xiumin meglátogatott minket.-kezdett bele Moni.
-Hogy ki?-kerekedett el Suga szeme.
-Jól hallottad és azért jött, hogy visszahozza régi barátunk holmijait. És valahova el kell innen tüntetnünk azokat. Vagy bajunk lehet belőle.
-Miért??? -értetlenkedtem.
-Mert amikor elment innen sok bajt hagyott maga után amit nekünk kellett helyre hozni. De nem érdekel már minket! Régi banda tag volt még a debütálás előtt! El kell tüntetnünk még az emlékeit is!
-Én ahhoz nem nyúlok az is biztos!-mondta undorodva Jimin.
-Én sem!-egyszerre a többi fiú.
-Hát jó majd én elintézem.-s odaléptem a dobozhoz, majd kinyitottam azt. Ledöbbentem. Ez nem lehet. Komolyan rég elvesztett legjobb barátom cuccait tartottam a kezeim közt. És a tetején ott feküdt a nyaklánc, amit szülinapjára kapott tőlem.
-Ez...ez....-de nem bírtam folytatni.
-Mi az?-jött oda Viktória. Mikor meglátta mi van a kezeim között megbotlott.
-Héé jól vagy?-sietett oda hozzá V.
-Az ugye nem azé akire gondolok?-akadt fenn a szeme.
-De igen.-mondtam a sírás szélén.-Mit keresett Xiuminnál Caleb cucca?-akadtam ki.
-Te ismered? Ismeritek?-kerekedett ki az összes fiú szeme a meglepődöttségtől.
-Mi az hogy ismerjük???? Egyik legjobb barátunk már kiskorunk óta- ordibáltam immáron sírva.
-Héé nyugi.-próbált nyugtatni Suga.
-Te csak engem ne nyugtass! Ezt a nyakláncot tőlem kapta!! És nálam van a másik fele! Több mint 5 éve keresem! És ezt kell hallanom felőle?-majd úgy ahogy voltam kirohantam az utcára. Nem érdekelt senki és semmi. Elfutottam a parkig, majd egy padra leülve sírtam tovább.
*Eközben a srácoknál
-Ez mi volt?-kérdezte Jin.
-Nem tom de elmentem.-pattant fel Suga.
-Hova?-állította meg Moni.
-Bellát megkeresni.-s már kint is volt az ajtón. A többiek meg csak bámultak maguk elé, míg V próbálta nyugtatgatni Vikit.
*Parkban
Sokáig kint lehettem. Nagyon elkezdtem fázni. Szinte jéggé fagytam a hidegben. Mikor már az ájulás szélén álltam egy erős, de ugyan akkor gyengéd kéz visszatartott.
-Héé!-szólított meg. Felismertem selymes hangját. Pilláim azonnal kipattantak. Mikor megláttam nagyon elszégyelltem magamat.
-Kérlek bocsáss meg!-borultam karjai közé.-Nem akartam így viselkedni veled. Ne haragudj.
-Héé!! Semmi baj. Nem haragszom. De ígérd meg ha legközelebb van valami azonnal szólsz!
-Rendben!-szipogtam.
-Na jó most viszont ezt felveszed magadra és nincs apelláta!-adta rám a pulóverét. Nem volt rajta egy pólón kívül semmi más. Karjain az izmok kidagadtak. Csodás látvány volt.
-Köszönöm.- s megcsókoltam. Csókja lágy, de mégis érzelmekkel tarkított volt. Majd egy pillanattal később már a karjaiban találtam magam.
-Te mit csinálsz?-lepődtem meg.
-Cipő nélkül nem fogom hagyni, hogy a hideg betonon mászkálj.
-Kö-szi.-s elindult velem a karjában hazafelé. Útközben egy szót sem szólt hozzám. Én meg kapaszkodtam a nyakában és a szemeit tanulmányoztam. Gyönyörű barna szeme csillogott a hold fényében. Mikor haza értünk mindenki körénk gyűlt.
-Bella!-rohant oda hozzám barátnőm.
-Nincs semmi baja csak pihennie kell. Majd vigyázok rá.-s azzal a lendülettel amivel jöttünk mentünk is tovább a szobák felé. De hatalmas meglepetésemre nem az ő szobájába mentünk hanem egy teljesen üres, tiszta hálóba.
-Hogy-hogy ide jöttünk?-lepődtem meg.
-Mivel RapMonnal lakom nem lehetnénk együtt. De itt melletted lehetek és vigyázhatok rád. Pihenj le én meg addig áthozom a cuccaimat.-s letett az ágyra. Nem akartam egyedül maradni, de megértettem. Nem maradt sokáig. Két perc múlva már ismét a szobában volt.
-Héé te még nem alszol?-jött oda hozzám és leült az ágy szélére.
-Meg akartalak várni. Baj?
-Nem dehogy. Nem szeretnél lefürödni?-jött kérdése.
-De igen. Viszont akkor le kell mennem egy emelettel lejjebb a cuccaimért!!
-Na arról le is mondhatsz! Majd szépen adok egy pólót és egy nadrágot és tökéletes lesz. Tessék.-adta át a cuccokat.
-Köszönöm.-pirultam el, majd bementem a fürdőbe és beálltam a meleg zuhany alá. Nyugtató érzés járta át testemet. mikor a meleg víztömeg rámzúdult. Gyorsan letusoltam és egy kicsit még álltam a víz alatt. Majd annyit hallottam odakintről:
-Héé minden rendben van?-hallottam meg hangját.
-Persze mindjárt megyek.-s kimásztam a zuhany alól. Gyorsan felöltöztem, majd kimentem.
-Hékás!-jött oda elém.
-Mi az?
-Nem szárítottad meg a hajadat.
-Nincs hozzá erőm.-nyöszörögtem és leültem az ágy közepére törökülésbe. Mire ő bement a fürdőbe és fél perccel később egy száraz törölközővel tért vissza.
-Mit csinálsz?-kérdeztem rá.
-Csak nem hagyom, hogy lebetegedj.-s ezzel mögém ült széttett lábakkal, így éreztem kidudorodó férfiasságát derekamnál. Nem szóltam neki. Majd szép lassan elkezdte a hajamat szárítani. Mozdulatai finomak voltak, így jól estek. Egy idő után csak azt vettem észre, hogy valami egyre keményebb lesz a hátam aljánál. Mikor rájöttem mi az megfordultam.
-Mi baj?-megláttam tekintetében az aggodalmat.
-Semmi csak kicsi "Suga" rosszalkodik!-mosolyogtam, mire ölébe kapott egy párnát.
-Bocsánat.-sütötte le szemeit.
-Semmi baj.-s hogy erről megbizonyosodjon megcsókoltam. Ő viszonozta azt. S óvatosan, észrevétel nélkül elvettem az ölében lévő párnát és jó messzire hajítottam. Mikor földet ért Suga felpillantott:
-Mi volt ez?-s mikor nem válaszoltam ijedten fordult felém.-Hééé! Mi van????-még mindig nem figyeltem rá. Jobban érdekelt az, ami a lábai között ágaskodott. Mikor meglátta merre tévedt tekintem odakapta a kezeit, hogy ne lássam.
-Te meg mit csinálsz?-vörösödött el. Ilyenkor ollyyaaann cukiii!!! -Semmit csak szemügyre vettem kicsi "Sugát".-mosolyogtam. Ő erre elfordította tekintetét és próbálta leplezni örömét. Ekkor megláttam a szája szélén egy aprócska mosolyt. Elkezdtem vigyorogni, mint a tejbetök.
-Mi van?-fordult vissza felém.
-Láttam.-mondtam diadalittasan.
-Mit is?
-Azt, hogy mosolyogtál! Ne is tagadd!!
-Jó oké nem tagadom. Tényleg mosolyogtam. De ezen mi a furcsa?
-Semmi csak cuki vagy vörösen!-jelentettem ki, mire még vörösebb lett. Így csak feltérdeltem, kezeimmel megtámaszkodtam a combján és mély csókba invitáltam. Heves csókunk közben kezemet elkezdtem egyre följebb vezetni combján, míg végül meg nem éreztem a ketrecbe zárt vadállatot. Igaz, hogy még csak egyetlen egy ujjal értem hozzá, de tisztán éreztem milyen kemény neki. Nagyon felizgult szegénykém. Nem akartam így hagyni. Viszont még sosem csináltam ilyet! Kicsit inamba szállt bátorságom mikor megéreztem az ujjamon férfiasságát, de 2 másodperc alatt össze szedtem magamat és folytattam. Ekkor már két ujjam hegye fedezte fel érzékszervét. És itt ébredt fel ő is.
-Te meg mit csinálsz?-pillantott le rémülten.
-Gondoltam segítek egy picikét.-s nem figyelve rá tovább folytattam hadműveletemet. Viszont elkapta kezemet.
-Csak akkor folytasd, ha akarod. Nem szeretném, hogy később megbánd!!-mondta komolyan.
-Nem fogom.-mosolyogtam rá biztatóan, majd miután elengedett folytattam a munkámat. Újra csókba húztam, hogy ne az odalent történtekkel legyen elfoglalva, így mikor már tenyeremet is ráraktam felnyögött. Ekkor olyat tett, amire nem számítottam. Letepert az ágyra és fölém térdelt. Tudtam mi lesz. És nem akartam meghátrálni. Végre megkapom azt, amiről álmodoztam. Lehajolt hozzám és csókba invitált, amit én rögtön el is fogadtam. Majd egyszer csak megéreztem pihe-puha kezeit a hasamon. Megborzongtam a jól eső érzéstől. Pólómat egyre feljebb kezdte el tolni és levette rólam. Én ugyan így tettem az övével is. Mikor megláttam a hasát nem tudtam másra koncentrálni, csakis arra. Ezt ő észre is vette.
-Ma este csak a tiéd ez itt!! -mutatott egész énjére. Önkéntelenül is elmosolyodtam. S végighúztam kezemet kockáin. Gyönyörű érzetet nyújtottak. Nem vettem észre és a következő pillanatban már csak egy szál bugyiban és melltartóban feküdtem alatta. Rajta még rajta volt a nadrágja, de az is lekerült róla egy perc múlva. Egy szál alsóban térdelt fölöttem. Majd megcsókolt. Csók közben egyik kezét rávezette melleimre és a melltartón keresztül elkezdte masszírozni. Felemelő érzés volt. Menet közben egyre lejjebb kezdte el behinteni testemet csókja darabjaival. Majd a következő pillanatban már nem volt rajtam semmi. Mindentől megszabadított, így anyaszült meztelenül feküdtem alatta. Majd ő is lekapta magáról az utolsó ruhadarabot. Ledöbbentem. Sokkal nagyobb volt kicsi "Suga", mint ruhán keresztül. Nem játszadozott sokat felső testemmel, hanem lejjebbi tájakra barangolt. Felfedezett mindent, ami ott található. Egy kis idő után belém vezette első ujját. Felnyögtem a jóleső érzéstől. Ő ezen felbátorodva továbbment. Lassan már ott tartottam, hogy elmegyek de ekkor megéreztem azt, amit mindig is akartam. Testemen bizsergés futott át, ami elárasztotta a testemet meleggel. Megéreztem fegyverzetét magamban. Egy hangosat felnyögtem. Majd szép lassan elkezdett mozogni. Nem bírtam magammal. Csak kapaszkodtam az ágytakaróban. Nem bírtam. Mikor már tényleg el akartam menni Suga egy olyan pontot talált el amitől elaléltam. Nem bírtam tovább. Itt volt a vég számomra. Mikor már ténylegesen el akartam menni, de ő megelőzött. Éreztem nedvét a testemben. Csodálatos érzés volt. Majd én is elmentem. De közben Suga nevét kiáltottam. Olyan hangos voltam, hogy valószínű a többiek is meghallhatták, mert mindenki röhögött odakint. De nem érdekelt. Mellém dőlt. Nem bírtam ki, hogy nem bújjak hozzá. Jó szorosan mellé húzódtam, így nem bírtunk mozdulni. Ő meg csak átkarolt a derekamnál fogva és jó szorosan maga mellett tartott. Nem szólaltam meg, de ő sem. Így nagyon gyorsan elaludtam.
BTS: 4.rész: A legjobb barátnőm
Reggel, mikor felkeltem V nem volt mellettem. Kicsit megijedtem, így pizsiben lerohantam a lépcsőn megkeresni. Első utam a nappaliba vezetett, ahol nem volt senki. Így tovább mentem az ebédlőbe. A csipet - csapat összes tagja ott ült és jól falatozott. V a szokásos helyét foglalta el. Megnyugodtam.
-Jó reggelt!-köszönt Jin.
-Nektek is!-s leültem az immáron megszokott helyemre. Hozzáláttam a falatozásnak, amikor megláttam Kookie tekintetét rajtam. Egy ideig hagytam hadd nézzen (bár fogalmam nem volt róla mi érdekeset talál bennem), aztán megelégeltem.
-Kookie jól vagy?-néztem az említett felé aggódva, de se kép se válasz.-Kook!!!! JungKook!
-Golden Maknae elvitte a cica a nyelved?-ment oda hozzá Jin. Komolyan, mint egy anya!
-...Mi?-eszmélt fel a legkisebb.
-Miért néztél folyton?-intéztem felé kérdésem.
-Ja csak elbambultam, sajnálom.
-Semmi baj, de ha gond van szólj, oké?
-Rendben.-majd gyorsan megette a maradék ételét és kivonult az étkezőből. Kicsit fura volt a viselkedése, de majd később rákérdezek. Suga is kiment. 10 perccel később vissza is tért, de nem a kajával foglalatoskodott, hanem engem bámult ugyan úgy, mint Kookie.
-Mi van ma veletek, hogy engem bámultok?-akadtam ki egy kissé.
-Már értem Kook mit tudott olyan sokáig rajtad nézni.-kuncogott.
-Mit?-kérdezte Jimin perverz fejet vágva. Ekkor Suga odasúgott valamit neki meg a közben hozzájuk csatlakozott j-Hopie-nak és ők is elkezdtek bámulni. Ez már zavart, így végignézve magamon keresni próbáltam azt, hogy mit találnak olyan érdekesnek. De nem találtam semmi különöset.
-Valaki nyögje már ki, hogy mit néztek!-ordítottam velük.
-Srácok én elmondom, de szerintem meneküljetek és vigyétek a kis maknaet is!-mondta Jimin.
-Miért is kell menekülnötök?
-Khm......-megvárta még a két fiú kiszalad a helységből és eltűnnek.-Csak annyi, hogy amikor előre hajoltál..-itt tartott egy kis szünetet, miközben ő is elkezdett felállni.-....a pólódnak túl nagy a nyaka így be lehetett látni!-s azzal a mozdulattal már kinn is volt. HOGY MIIII??? Nekem se kellett több rohantam utánuk.
-Na megálljatok ti perverzek! Ha akár csak egyikőtöket is a kezem közé kapom annak vége!-ordítottam rohanás közben. Meg is találtam az összeset, majd egy-egy tockos kíséretében elengedtem őket. Felmentem a szobába és átöltöztem. Mivel szeptember eleje van az idő még meleg, így csak egy rövidnadrágot, egy fehér a vállánál csipkés inget és egy ahhoz illő kék táskát kaptam magamra.
-Elmegyek vásárolni. Kell valakinek valami?-léptem be a nappaliba. Mindenki tátott szájjal bámult rám.
-Háromig számolok és ha nem csukjátok be a szátokat meg veszitek le rólam a szemeteket mindenkit megverek.
-Jó, jó értettük. Amúgy nem kell semmi.-válaszolt Moni.
-Na akkor megyek nemsokára itthon leszek. Sziasztok.-s kiléptem a szobából. Elindultam. A melegben a lágy szellő finom érzést keltett bennem. Gyorsan odaértem a bolthoz. Megvettem minden szükséges dolgot és már indultam is hazafelé. A parkon át mentem, így élvezhettem a cseresznyevirágok illatát. Leültem a padra és csak nézte a tájat. A szökőkút a park közepén, körben a járda meg a padok, ahogy a szerelmes párok kézen fogva járkálnak a sziromeső alatt. Gyönyörű volt. Addig néztem e csodás történést, míg megszólalt a telefonom. Mikor megláttam a nevet elmosolyodtam.
-Szia oppa.
-Viktória te meg hol az ördögbe vagy?-kérdezte némi félelemmel a hangjában. Gyorsan levettem a telefont a fülemről és rátekintettem a kijelzőre. Fél 3-mat mutatott az óra. Na ne!!! Nem lesz időm semmihez sem!
-Mindjárt otthon vagyok!-s ezzel bontottam a vonalat. Mivel magassarkú volt rajtam és nem akartam, hogy kitörjön a sarka levettem és úgy kezdtem el rohanni. Már csak három saroknyira voltam amikor....
-Hééé cica ne futkoss mezítláb.-állt elém egy nálam majdnem másfél fejjel nagyobb sötét alak.
-Jó nem fogok!
-Gyere csak hadd nézzelek meg közelebbről!-jött közelebb, mire én ösztönösen hátráltam. Egy hirtelen ötlettől vezérelve "megadtam" magam.
-Na mi van nem ellenkezel?-jött egyre közelebb. Mikor már az államat fogta és húzta volna a fejemet csók egy jól irányzott rúgással az ágyékába összeesett én meg rohantam. Tudtam, hogy mindjárt ott vagyok. Már csak 5 ház és biztonságban leszek. De ez nem jött össze. Hirtelen egy kéz kulcsolódott rá a csuklómra. Ijedtemben hátrafordultam, de meg is bántam tettemet.
-Na cica, mivel rossz voltál, most megbüntetlek.-s elkezdett visszafelé ráncigálni.
-Neeee!!! Segítséégg!!!! -ordibáltam.
-Ereszd el!-jött a hang mögülem. Mikor megfordultam az egész banda rohant a segítségemre. V volt elől, így az ő ütése érte először támadómat. Mikor kiszabadultam Jinhez rohantam.
-Jin vidd be a házba!-adta ki a parancsot a leader. Mikor beértünk csak arra tudtam koncentrálni, hogy mi lehet velük. 5 perccel később nyílt az ajtó és megjelent a 6 fiú elől a szerelmemmel. Nem bírtam magammal. Nem érdekelt, hogy a fiúk tudomást szereznek rólunk. Egyszerűen odarohantam hozzá, és a nyakába borultam. Jó szorosan magamhoz öleltem. Ő ugyan így tett. Majd felemelte fejemet államnál fogva és megcsókolt. A többiek köpni nyelni nem tudtak a hirtelen jött tettünktől.
-Ahha!!-ordított Jimin, mire mi elengedtük egymást.-Szóval az ufó az oppád.-mutatott az említettre.
-Igen, így van.
-Oki elfogadva.-szóltak a többiek. Mivel látták rajtam, hogy jól vagyok leültünk tv-ni. Nem volt semmi dolgom. Legalábbis ezt hittem. Majd 4 előtt egy perccel V megszólalt:
-Viki.
-Hm?-néztem rá kérdőn.
-Nem az aulában kéne lenned a barátnőddel?
-Te meg miről besz.....Bakker!-s már rohantam is lefelé. Az aulába érve azonnal kiszúrtam.
-Bella!- ordítottam oda neki, s már rohantunk is a másik felé. Fél úton találkoztunk és nagy ölelésbe vontuk egymást.
-Szia!-köszönt könnyes szemmel.
-Jajj ne haragudj, hogy késtem elfelejtettem a ma történtek után és most szólt az egyik lakótársam.
-Semmi baj.
-Hol vannak a csomagjaid?
-Már felvittem őket.
-Remek, akkor most szépen velem jössz és bemutatlak pár emberkének. Mikor felértünk kinyitottam az ajtót és mondtam neki várjon meg ott míg vissza nem jövök.
-Na srácok be szeretném mutatni nektek barátnőmet, így csak hozzátok a formátokat oké?-szegeztem nekik első kérdésemet.
-Oké-felelték szinkronban.
-És semmi jel arra, hogy kik vagytok jó?
-Igen.-megint egyszerre. Ettől falra fogok mászni. Majd kimentem barátnőmért és beinvitáltam. A 7 fiú eközben, mint valami katona úgy össze szedték magukat.
-Bella szeretném neked bemutatni a fiúkat. Srácok ő itt Bella.
-Szia Bella.-megint kórus. El fog menni az eszem!
-Ööö......V? Ezek azok akiknek gondolom őket??-nézett felém reménykedve barátnőm.
-Igen azok!-mosolyogtam.
-Te jó ég!-kapott kisebb szívinfarktust.
-Tehát ismer minket?-jött Moni kérdése.
-Még hogy ismerlek-e titeket? A kedvenc együttesem vagytok! Végre élőben is láthatom őket!-ugrándozott barátnőm, mint egy 3 éves gyerek aki megkapja azt a játékot, amit nagyon szeretett volna.
-Na ez azt jelenti, hogy neked is van biasod!-jött a hirtelen megállapítás Sugától.
-Van hát! De ezt nem fogom veletek közölni.
-Miért?-akadt ki enyhén Jiminnie.
-Mert nem és kész!
-Ha te nem akkor én!-álltam távolabb Bellától, hogy menekülni tudjak.-Bella oppája nem más......
-V!!!!-índult meg felém barátnőm.
-Naaaa! Ki az??-hisztizett a maknae.
-Sugaaa!!!-ordítottam.
-Tessék?-jött a meglepett arckifejezése. Nem vágta le a dolgokat.
-Te vagy Bella oppája!-rohantam el mellettük mögöttem Bella a nyomomban elkezdett nagyobb tempóra venni, majd beért és elkezdett csikizni. Erre én, mint aki könnyíteni akar Suga helyzetén elkezdtem legjobb barátnőmet vissza csiklandozni. Mire ő csak elterült a padlón. Kapva kaptam az alkalmon és V háta mögé bújtam el búvóhelyként használva. Suga meg odament a földön fekvő barátnőmhöz, és segítő kezet nyújtott neki.
-Kö..köszönöm.-fogadta el a kéznyújtást Bella. Majd amint felálltak Suga elkezdte húzni Bellát maga után. Nekünk persze fogalmunk sem volt most mi lesz, de rájuk hagytuk az egészet. A nagy hajsza után leültünk tv-t nézni, mikor megszólalt a csengő.
-Kinyitom.-álltam fel, majd az ajtót kinyitva egy nem várt vendéggel találtam szemben magamat.
-Ömm...Szia!-köszönt zavarában.
-Óóó..Szia Xiumin!! Rég találkoztunk!-döbbentem le.
-Ki az?-ordított ki a nappaliból Moni.
-Az egyik EXO tag!- s erre ott is termett mellettem mind a 6 fiú.
-Mit akarsz?-lépett elém védekező állásba V.
-Csak elhoztam egy dobozt amiben a barátotok cuccai vannak.
-Oké köszönjük. Szia!-s ezzel Jimin becsapta az ajtót.
-Ezt most miért?-lepődtem meg.
-Gyere velem!-húzott maga után RapMon és mind az 5 fiú követett minket.
-Jó reggelt!-köszönt Jin.
-Nektek is!-s leültem az immáron megszokott helyemre. Hozzáláttam a falatozásnak, amikor megláttam Kookie tekintetét rajtam. Egy ideig hagytam hadd nézzen (bár fogalmam nem volt róla mi érdekeset talál bennem), aztán megelégeltem.
-Kookie jól vagy?-néztem az említett felé aggódva, de se kép se válasz.-Kook!!!! JungKook!
-Golden Maknae elvitte a cica a nyelved?-ment oda hozzá Jin. Komolyan, mint egy anya!
-...Mi?-eszmélt fel a legkisebb.
-Miért néztél folyton?-intéztem felé kérdésem.
-Ja csak elbambultam, sajnálom.
-Semmi baj, de ha gond van szólj, oké?
-Rendben.-majd gyorsan megette a maradék ételét és kivonult az étkezőből. Kicsit fura volt a viselkedése, de majd később rákérdezek. Suga is kiment. 10 perccel később vissza is tért, de nem a kajával foglalatoskodott, hanem engem bámult ugyan úgy, mint Kookie.
-Mi van ma veletek, hogy engem bámultok?-akadtam ki egy kissé.
-Már értem Kook mit tudott olyan sokáig rajtad nézni.-kuncogott.
-Mit?-kérdezte Jimin perverz fejet vágva. Ekkor Suga odasúgott valamit neki meg a közben hozzájuk csatlakozott j-Hopie-nak és ők is elkezdtek bámulni. Ez már zavart, így végignézve magamon keresni próbáltam azt, hogy mit találnak olyan érdekesnek. De nem találtam semmi különöset.
-Valaki nyögje már ki, hogy mit néztek!-ordítottam velük.
-Srácok én elmondom, de szerintem meneküljetek és vigyétek a kis maknaet is!-mondta Jimin.
-Miért is kell menekülnötök?
-Khm......-megvárta még a két fiú kiszalad a helységből és eltűnnek.-Csak annyi, hogy amikor előre hajoltál..-itt tartott egy kis szünetet, miközben ő is elkezdett felállni.-....a pólódnak túl nagy a nyaka így be lehetett látni!-s azzal a mozdulattal már kinn is volt. HOGY MIIII??? Nekem se kellett több rohantam utánuk.
-Na megálljatok ti perverzek! Ha akár csak egyikőtöket is a kezem közé kapom annak vége!-ordítottam rohanás közben. Meg is találtam az összeset, majd egy-egy tockos kíséretében elengedtem őket. Felmentem a szobába és átöltöztem. Mivel szeptember eleje van az idő még meleg, így csak egy rövidnadrágot, egy fehér a vállánál csipkés inget és egy ahhoz illő kék táskát kaptam magamra.
-Elmegyek vásárolni. Kell valakinek valami?-léptem be a nappaliba. Mindenki tátott szájjal bámult rám.
-Háromig számolok és ha nem csukjátok be a szátokat meg veszitek le rólam a szemeteket mindenkit megverek.
-Jó, jó értettük. Amúgy nem kell semmi.-válaszolt Moni.
-Na akkor megyek nemsokára itthon leszek. Sziasztok.-s kiléptem a szobából. Elindultam. A melegben a lágy szellő finom érzést keltett bennem. Gyorsan odaértem a bolthoz. Megvettem minden szükséges dolgot és már indultam is hazafelé. A parkon át mentem, így élvezhettem a cseresznyevirágok illatát. Leültem a padra és csak nézte a tájat. A szökőkút a park közepén, körben a járda meg a padok, ahogy a szerelmes párok kézen fogva járkálnak a sziromeső alatt. Gyönyörű volt. Addig néztem e csodás történést, míg megszólalt a telefonom. Mikor megláttam a nevet elmosolyodtam.
-Szia oppa.
-Viktória te meg hol az ördögbe vagy?-kérdezte némi félelemmel a hangjában. Gyorsan levettem a telefont a fülemről és rátekintettem a kijelzőre. Fél 3-mat mutatott az óra. Na ne!!! Nem lesz időm semmihez sem!
-Mindjárt otthon vagyok!-s ezzel bontottam a vonalat. Mivel magassarkú volt rajtam és nem akartam, hogy kitörjön a sarka levettem és úgy kezdtem el rohanni. Már csak három saroknyira voltam amikor....
-Hééé cica ne futkoss mezítláb.-állt elém egy nálam majdnem másfél fejjel nagyobb sötét alak.
-Jó nem fogok!
-Gyere csak hadd nézzelek meg közelebbről!-jött közelebb, mire én ösztönösen hátráltam. Egy hirtelen ötlettől vezérelve "megadtam" magam.
-Na mi van nem ellenkezel?-jött egyre közelebb. Mikor már az államat fogta és húzta volna a fejemet csók egy jól irányzott rúgással az ágyékába összeesett én meg rohantam. Tudtam, hogy mindjárt ott vagyok. Már csak 5 ház és biztonságban leszek. De ez nem jött össze. Hirtelen egy kéz kulcsolódott rá a csuklómra. Ijedtemben hátrafordultam, de meg is bántam tettemet.
-Na cica, mivel rossz voltál, most megbüntetlek.-s elkezdett visszafelé ráncigálni.
-Neeee!!! Segítséégg!!!! -ordibáltam.
-Ereszd el!-jött a hang mögülem. Mikor megfordultam az egész banda rohant a segítségemre. V volt elől, így az ő ütése érte először támadómat. Mikor kiszabadultam Jinhez rohantam.
-Jin vidd be a házba!-adta ki a parancsot a leader. Mikor beértünk csak arra tudtam koncentrálni, hogy mi lehet velük. 5 perccel később nyílt az ajtó és megjelent a 6 fiú elől a szerelmemmel. Nem bírtam magammal. Nem érdekelt, hogy a fiúk tudomást szereznek rólunk. Egyszerűen odarohantam hozzá, és a nyakába borultam. Jó szorosan magamhoz öleltem. Ő ugyan így tett. Majd felemelte fejemet államnál fogva és megcsókolt. A többiek köpni nyelni nem tudtak a hirtelen jött tettünktől.
-Ahha!!-ordított Jimin, mire mi elengedtük egymást.-Szóval az ufó az oppád.-mutatott az említettre.
-Igen, így van.
-Oki elfogadva.-szóltak a többiek. Mivel látták rajtam, hogy jól vagyok leültünk tv-ni. Nem volt semmi dolgom. Legalábbis ezt hittem. Majd 4 előtt egy perccel V megszólalt:
-Viki.
-Hm?-néztem rá kérdőn.
-Nem az aulában kéne lenned a barátnőddel?
-Te meg miről besz.....Bakker!-s már rohantam is lefelé. Az aulába érve azonnal kiszúrtam.
-Bella!- ordítottam oda neki, s már rohantunk is a másik felé. Fél úton találkoztunk és nagy ölelésbe vontuk egymást.
-Szia!-köszönt könnyes szemmel.
-Jajj ne haragudj, hogy késtem elfelejtettem a ma történtek után és most szólt az egyik lakótársam.
-Semmi baj.
-Hol vannak a csomagjaid?
-Már felvittem őket.
-Remek, akkor most szépen velem jössz és bemutatlak pár emberkének. Mikor felértünk kinyitottam az ajtót és mondtam neki várjon meg ott míg vissza nem jövök.
-Na srácok be szeretném mutatni nektek barátnőmet, így csak hozzátok a formátokat oké?-szegeztem nekik első kérdésemet.
-Oké-felelték szinkronban.
-És semmi jel arra, hogy kik vagytok jó?
-Igen.-megint egyszerre. Ettől falra fogok mászni. Majd kimentem barátnőmért és beinvitáltam. A 7 fiú eközben, mint valami katona úgy össze szedték magukat.
-Bella szeretném neked bemutatni a fiúkat. Srácok ő itt Bella.
-Szia Bella.-megint kórus. El fog menni az eszem!
-Ööö......V? Ezek azok akiknek gondolom őket??-nézett felém reménykedve barátnőm.
-Igen azok!-mosolyogtam.
-Te jó ég!-kapott kisebb szívinfarktust.
-Tehát ismer minket?-jött Moni kérdése.
-Még hogy ismerlek-e titeket? A kedvenc együttesem vagytok! Végre élőben is láthatom őket!-ugrándozott barátnőm, mint egy 3 éves gyerek aki megkapja azt a játékot, amit nagyon szeretett volna.
-Na ez azt jelenti, hogy neked is van biasod!-jött a hirtelen megállapítás Sugától.
-Van hát! De ezt nem fogom veletek közölni.
-Miért?-akadt ki enyhén Jiminnie.
-Mert nem és kész!
-Ha te nem akkor én!-álltam távolabb Bellától, hogy menekülni tudjak.-Bella oppája nem más......
-V!!!!-índult meg felém barátnőm.
-Naaaa! Ki az??-hisztizett a maknae.
-Sugaaa!!!-ordítottam.
-Tessék?-jött a meglepett arckifejezése. Nem vágta le a dolgokat.
-Te vagy Bella oppája!-rohantam el mellettük mögöttem Bella a nyomomban elkezdett nagyobb tempóra venni, majd beért és elkezdett csikizni. Erre én, mint aki könnyíteni akar Suga helyzetén elkezdtem legjobb barátnőmet vissza csiklandozni. Mire ő csak elterült a padlón. Kapva kaptam az alkalmon és V háta mögé bújtam el búvóhelyként használva. Suga meg odament a földön fekvő barátnőmhöz, és segítő kezet nyújtott neki.
-Kö..köszönöm.-fogadta el a kéznyújtást Bella. Majd amint felálltak Suga elkezdte húzni Bellát maga után. Nekünk persze fogalmunk sem volt most mi lesz, de rájuk hagytuk az egészet. A nagy hajsza után leültünk tv-t nézni, mikor megszólalt a csengő.
-Kinyitom.-álltam fel, majd az ajtót kinyitva egy nem várt vendéggel találtam szemben magamat.
-Ömm...Szia!-köszönt zavarában.
-Óóó..Szia Xiumin!! Rég találkoztunk!-döbbentem le.
-Ki az?-ordított ki a nappaliból Moni.
-Az egyik EXO tag!- s erre ott is termett mellettem mind a 6 fiú.
-Mit akarsz?-lépett elém védekező állásba V.
-Csak elhoztam egy dobozt amiben a barátotok cuccai vannak.
-Oké köszönjük. Szia!-s ezzel Jimin becsapta az ajtót.
-Ezt most miért?-lepődtem meg.
-Gyere velem!-húzott maga után RapMon és mind az 5 fiú követett minket.
2014. december 29., hétfő
BTS: 3.rész: A kibékülés
-Nagyon sajnálom! Nem állt szándékomban....-a végére már elhalkult. De ekkor nyílt az ajtó és.......
-Ti meg mi a francot csináltok??!-akadt ki Suga.
-Épp vigasztalom az ufót!-mondtam halkan.
-És miért sír V?-Moni. (RapMonster becézve).
-Az mindegy. Majd ha akarja elmondja.- Közben elengedtem V-t így ő leszállt rólam. Fogta magát, és szép csöndben kiballagott a szobából.
-Mi baja?- érdeklődött meglepetten J-Hope.
-Már mondtam. Ha akarja elmondja.- S kikeltem az ágyból, magamra kaptam valami meleg cuccot és elindultam V után. Mivel a lakásban nem találtam kiszaladtam az utcára. Többször is körbefutottam a környéket, de sehol nem leltem rá. Majd gondoltam egyet és elmentem a közeli parkhoz. Majd' 20 perc keresgélés után megtaláltam az egyik padon ülve, lehajtott fejjel sírdogált. Odamentem hozzá és jó szorosan magamhoz öleltem. Ő erre csak megszeppenve eltolt magától.
-Miért vagy ilyen velem azok után amit tettem?-tette fel a szívét nyomasztó kérdést halkan.
-Azért mert az oppám vagy és nem szeretnélek így látni! Ráadásul....
-Ráadásul?
-Sz...Sze...Szeretlek....-nyögtem ki halkan.
-Te most tényleg azt mondtad, hogy szeretsz?-döbbent le.
-Igen azt mondtam.-néztem rá durcásan, majd keresztbe fontam kezeimet és úgy meredtem magam elé.
-Viktória én...én is szeretlek. És nem akarlak elveszíteni ilyen hülyeség miatt, amit veled tettem nem régiben. -Meg tudsz nekem bocsátani?- Nézett rám boci szemekkel.
-Igen de egy feltétellel! Vagyis kettővel!-Mutattam fel két ujjamat.
-Hallgatlak!-mosolyodott el egy kicsit.
-1! Nem beszélsz senkinek a köztünk lezajlott beszélgetésről! 2! Leszel az oppám!
-Oké! De akkor nem bánod, ha ezt teszem?-s óvatosan, de határozottan megcsókolt. Én meg csak mosolyogtam közben. Majd mikor elváltunk...
-Nem, nem baj! De a többiek még egy darabig ne szerezzenek rólunk tudomást!
-Benne vagyok.-s adott egy puszit az orromra.
-Na jó ideje menni, a többiek is aggódnak érted!
-Oké menjünk!-S elindultunk. Mivel a park jó 10 percnyi sétálásra volt az otthonunknak nevezett lakástól addig beszélgettünk. Mikor beértünk a házba nagy rendetlenség és ordibálás fogadott. Az egyetlen szó amit kiabáltak az V neve volt.
-Megjöttünk.-kiabáltam amennyire csak lehetett.
-Ezek nem hallanak.-mondta V.
-Majd mindjárt fognak. Fogd be a füled. Felkészülni, vigyázz, kész....
-HAHÓ!!!!! MEGJÖTTÜNK!!- s erre mind a 6 fiú ott termett előttünk.
-V hol a jó istenben voltál??-Jött az aggodalmas kérdés hercegnőtől.
-Miért kell így ránk ijesztened?- durcizott J-Hopie.
-Legalább üzenetet hagyhattál volna.- jelentette ki Suga.
-Bocsánat! Csak ki kellett szellőztetnem a fejemet! Ígérem több ilyen nem lesz!- hajolt meg.
-Hát jó! De mi történt? Összevesztetek Viktóriával vagy mi?-jött Moni kérdéssorozata.
-Igen de mindent megbeszéltünk, így nincs semmi hézag!
-Akkor jó! Amúgy Viktória!-szólt most nekem Jimin.
-Tessék?-meredtem rá.
-Egy bizonyos Bella hívott nemrégiben. Fölvettem és megmondtam neki angolul, hogy nem vagy itthon és, ha hazaérsz megmondom neked, hogy keresett.
-Te jó ég!-s felrohantam az emeletre a telefonomért, majd rögvest tárcsáztam az említett számát.
-Halló?-szólt bele legjobb barátnőm.
-Szia Unni! Bocsi, hogy nem én vettem fel a telefont hanem valaki más.
-Te meg hol a jó édes életben vagy? És ki volt az aki felvette a telefont? Meg miért nem te vetted fel?
- Volt egy kis dolgom! De miért hívtál?
-Képzeld! Holnap kimegyek Szöulba!-mondta vidáman. Lesokkoltam. Hogy hova jön? És mikor?
-V???? Ott vagy? V? Viki??? VIKTÓRIA!!!!! -ordított bele a készülékbe.
-Bocsi itt vagyok! Tényleg idejössz? Ezt nem hiszem el!
-Igen és képzeld! El tudtam intézni, hogy abban az épületben lakhassak, amelyikben te is vagy.
-Akkor lesz pár meglepetésem! -mosolyodtam el magamban.
-Oké. De amúgy ki volt az a srác aki felvette a telódat?
-ÓÓÓÓ ő csak Jimin. Az egyik lakótársam.
-Hány lakótársad van?
-7. És nehéz velük. Most is az egyik miatt nem tudtam felvenni a telefont.
-Bántottak? Ha igen odamegyek és kibelezem őket! Hupsz, bocsi mennem kell indulok a reptérre! Holnap találkozunk! Puszika!- s bontotta a vonalat.
-Nem kell őket bántani....-motyogtam magam elé a készüléket szorongatva. Majd hirtelen ötlettől vezérelve lementem enni. Már mindenki az asztalnál ült és jóízűen falatozott.
-Mi a vacsi? -ültem le V és Jimin közé.
-Amit itt látsz!- mutatott az asztalra Jin.
-Hmm fincsi lett!
-Köszke!-kacsintott rám Jin. V meg úgy nézett rá, mint aki fel akarná falni a tekintetével. Így nagyon hamar le fogunk bukni. Hogy ez ne történjen meg óvatosan megrúgtam, amitől rám kapta a tekintetét. Én meg úgy tettem, mintha nem is csináltam volna semmit. A vacsi gyorsan eltelt, bár senki ne szólt a másikhoz. Leültünk tv-t nézni. Valami hülyeség ment, amikor rezgett a telefonom. Üzenetet kaptam Bellától:
"Holnap délután 4 órakor a szálloda aulájában leszek! Puszi!"
-Akkor ott fogok rád várni!-írtam meg a választ amit hangosan is kikotyogtam.
-Kit fogsz te várni és mikor?-jött a meglepődöttség az összes fiútól, de V rémült feje aggasztott a legjobban.
-Legjobb barátnőm holnap ideutazik és ő is ebben a szállodában fog lakni, így megígértem neki, hogy 4 órakor az aulában fogom várni.- magyaráztam el a dolgokat.
-Ja oké.-láttam hogy a 6 srác megnyugszik, csak V nem. Így intettem neki a fejemmel, hogy felmegyek.
-Na jó én elteszem magamat holnapra. Szép álmokat!
-Neked is!-kántálták kórusban, majd ezzel meg is indultam. 1 óra elteltével nyílt a szobaajtó és megjött életem értelme is.
-Szia.-köszöntem, de ő mint aki nem is lát csak levetette magát az ágyra. Kaptam az alkalmon és ráültem a derekára, kezeit pedig a feje fölé fogtam.
-Mit csinálsz?-lepődött meg.
-Csak szeretném tudni. hogy mi a fene bajod van.
-Semmi.
-Na ezt nem veszem be! Ki vele!
-Csak azt hittem, hogy elmész.
-Még is hova mennék?
-Nem tudom.
-Nem megyek sehova! Itt maradok melletted.
-Oké.-majd azzal a lendülettel fordított a helyzetünkön és én kerültem alulra. Most ő ült rá a derekamra és fogta le a kezeimet. Bevallom kicsit megijedtem.
-M..Mit csinálsz?-kérdeztem félve.
-Nyugi amíg nem akarod semmit.-S elengedte a kezeimet, de továbbra sem szált le rólam.
-Oki. Holnap szeretnélek bemutatni barátnőmnek.
-Mennyire ismer?
-Ha arra gondolsz, hogy ismeri-e a BTS-t meg titeket akkor megnyugtatlak, hogy eléggé! Nagyon szereti a számaitokat és hogy őszinte legyek ő mutatta meg nekem az összes klippet meg minden.
-Szóval nagy rajongónk. És olyan aki képes letépni rólunk a ruhát?-fintorgott egyet.
-Egy kicsit. De ha visszafogom nem lesz semmi baj.
-Oké.-s ezzel leszállt rólam, majd befészkelte magát mellém a takaró alá és egymással szembefordulva próbáltunk aludni. De ez nem sikerült.
-Hé miért nem alszol még?-vette észre, hogy fenn vagyok és őt bámulom.
-Nem tudok elaludni.
-Talán ez majd segít egy kicsit.-S megcsókolt. Nem gondoltam senkire és semmire. Csak arra, hogy én vagyok a világ legmázlistább embere.
-Na így már tudsz aludni? -kíváncsiskodott.
-Talán. -s jó szorosan hozzá bújtam, hogy még véletlenül se tudjon elmenekülni. Szerencsémre az álommanók hamar eljöttek értem és elvittek álomországba.
-Ti meg mi a francot csináltok??!-akadt ki Suga.
-Épp vigasztalom az ufót!-mondtam halkan.
-És miért sír V?-Moni. (RapMonster becézve).
-Az mindegy. Majd ha akarja elmondja.- Közben elengedtem V-t így ő leszállt rólam. Fogta magát, és szép csöndben kiballagott a szobából.
-Mi baja?- érdeklődött meglepetten J-Hope.
-Már mondtam. Ha akarja elmondja.- S kikeltem az ágyból, magamra kaptam valami meleg cuccot és elindultam V után. Mivel a lakásban nem találtam kiszaladtam az utcára. Többször is körbefutottam a környéket, de sehol nem leltem rá. Majd gondoltam egyet és elmentem a közeli parkhoz. Majd' 20 perc keresgélés után megtaláltam az egyik padon ülve, lehajtott fejjel sírdogált. Odamentem hozzá és jó szorosan magamhoz öleltem. Ő erre csak megszeppenve eltolt magától.
-Miért vagy ilyen velem azok után amit tettem?-tette fel a szívét nyomasztó kérdést halkan.
-Azért mert az oppám vagy és nem szeretnélek így látni! Ráadásul....
-Ráadásul?
-Sz...Sze...Szeretlek....-nyögtem ki halkan.
-Te most tényleg azt mondtad, hogy szeretsz?-döbbent le.
-Igen azt mondtam.-néztem rá durcásan, majd keresztbe fontam kezeimet és úgy meredtem magam elé.
-Viktória én...én is szeretlek. És nem akarlak elveszíteni ilyen hülyeség miatt, amit veled tettem nem régiben. -Meg tudsz nekem bocsátani?- Nézett rám boci szemekkel.
-Igen de egy feltétellel! Vagyis kettővel!-Mutattam fel két ujjamat.
-Hallgatlak!-mosolyodott el egy kicsit.
-1! Nem beszélsz senkinek a köztünk lezajlott beszélgetésről! 2! Leszel az oppám!
-Oké! De akkor nem bánod, ha ezt teszem?-s óvatosan, de határozottan megcsókolt. Én meg csak mosolyogtam közben. Majd mikor elváltunk...
-Nem, nem baj! De a többiek még egy darabig ne szerezzenek rólunk tudomást!
-Benne vagyok.-s adott egy puszit az orromra.
-Na jó ideje menni, a többiek is aggódnak érted!
-Oké menjünk!-S elindultunk. Mivel a park jó 10 percnyi sétálásra volt az otthonunknak nevezett lakástól addig beszélgettünk. Mikor beértünk a házba nagy rendetlenség és ordibálás fogadott. Az egyetlen szó amit kiabáltak az V neve volt.
-Megjöttünk.-kiabáltam amennyire csak lehetett.
-Ezek nem hallanak.-mondta V.
-Majd mindjárt fognak. Fogd be a füled. Felkészülni, vigyázz, kész....
-HAHÓ!!!!! MEGJÖTTÜNK!!- s erre mind a 6 fiú ott termett előttünk.
-V hol a jó istenben voltál??-Jött az aggodalmas kérdés hercegnőtől.
-Miért kell így ránk ijesztened?- durcizott J-Hopie.
-Legalább üzenetet hagyhattál volna.- jelentette ki Suga.
-Bocsánat! Csak ki kellett szellőztetnem a fejemet! Ígérem több ilyen nem lesz!- hajolt meg.
-Hát jó! De mi történt? Összevesztetek Viktóriával vagy mi?-jött Moni kérdéssorozata.
-Igen de mindent megbeszéltünk, így nincs semmi hézag!
-Akkor jó! Amúgy Viktória!-szólt most nekem Jimin.
-Tessék?-meredtem rá.
-Egy bizonyos Bella hívott nemrégiben. Fölvettem és megmondtam neki angolul, hogy nem vagy itthon és, ha hazaérsz megmondom neked, hogy keresett.
-Te jó ég!-s felrohantam az emeletre a telefonomért, majd rögvest tárcsáztam az említett számát.
-Halló?-szólt bele legjobb barátnőm.
-Szia Unni! Bocsi, hogy nem én vettem fel a telefont hanem valaki más.
-Te meg hol a jó édes életben vagy? És ki volt az aki felvette a telefont? Meg miért nem te vetted fel?
- Volt egy kis dolgom! De miért hívtál?
-Képzeld! Holnap kimegyek Szöulba!-mondta vidáman. Lesokkoltam. Hogy hova jön? És mikor?
-V???? Ott vagy? V? Viki??? VIKTÓRIA!!!!! -ordított bele a készülékbe.
-Bocsi itt vagyok! Tényleg idejössz? Ezt nem hiszem el!
-Igen és képzeld! El tudtam intézni, hogy abban az épületben lakhassak, amelyikben te is vagy.
-Akkor lesz pár meglepetésem! -mosolyodtam el magamban.
-Oké. De amúgy ki volt az a srác aki felvette a telódat?
-ÓÓÓÓ ő csak Jimin. Az egyik lakótársam.
-Hány lakótársad van?
-7. És nehéz velük. Most is az egyik miatt nem tudtam felvenni a telefont.
-Bántottak? Ha igen odamegyek és kibelezem őket! Hupsz, bocsi mennem kell indulok a reptérre! Holnap találkozunk! Puszika!- s bontotta a vonalat.
-Nem kell őket bántani....-motyogtam magam elé a készüléket szorongatva. Majd hirtelen ötlettől vezérelve lementem enni. Már mindenki az asztalnál ült és jóízűen falatozott.
-Mi a vacsi? -ültem le V és Jimin közé.
-Amit itt látsz!- mutatott az asztalra Jin.
-Hmm fincsi lett!
-Köszke!-kacsintott rám Jin. V meg úgy nézett rá, mint aki fel akarná falni a tekintetével. Így nagyon hamar le fogunk bukni. Hogy ez ne történjen meg óvatosan megrúgtam, amitől rám kapta a tekintetét. Én meg úgy tettem, mintha nem is csináltam volna semmit. A vacsi gyorsan eltelt, bár senki ne szólt a másikhoz. Leültünk tv-t nézni. Valami hülyeség ment, amikor rezgett a telefonom. Üzenetet kaptam Bellától:
"Holnap délután 4 órakor a szálloda aulájában leszek! Puszi!"
-Akkor ott fogok rád várni!-írtam meg a választ amit hangosan is kikotyogtam.
-Kit fogsz te várni és mikor?-jött a meglepődöttség az összes fiútól, de V rémült feje aggasztott a legjobban.
-Legjobb barátnőm holnap ideutazik és ő is ebben a szállodában fog lakni, így megígértem neki, hogy 4 órakor az aulában fogom várni.- magyaráztam el a dolgokat.
-Ja oké.-láttam hogy a 6 srác megnyugszik, csak V nem. Így intettem neki a fejemmel, hogy felmegyek.
-Na jó én elteszem magamat holnapra. Szép álmokat!
-Neked is!-kántálták kórusban, majd ezzel meg is indultam. 1 óra elteltével nyílt a szobaajtó és megjött életem értelme is.
-Szia.-köszöntem, de ő mint aki nem is lát csak levetette magát az ágyra. Kaptam az alkalmon és ráültem a derekára, kezeit pedig a feje fölé fogtam.
-Mit csinálsz?-lepődött meg.
-Csak szeretném tudni. hogy mi a fene bajod van.
-Semmi.
-Na ezt nem veszem be! Ki vele!
-Csak azt hittem, hogy elmész.
-Még is hova mennék?
-Nem tudom.
-Nem megyek sehova! Itt maradok melletted.
-Oké.-majd azzal a lendülettel fordított a helyzetünkön és én kerültem alulra. Most ő ült rá a derekamra és fogta le a kezeimet. Bevallom kicsit megijedtem.
-M..Mit csinálsz?-kérdeztem félve.
-Nyugi amíg nem akarod semmit.-S elengedte a kezeimet, de továbbra sem szált le rólam.
-Oki. Holnap szeretnélek bemutatni barátnőmnek.
-Mennyire ismer?
-Ha arra gondolsz, hogy ismeri-e a BTS-t meg titeket akkor megnyugtatlak, hogy eléggé! Nagyon szereti a számaitokat és hogy őszinte legyek ő mutatta meg nekem az összes klippet meg minden.
-Szóval nagy rajongónk. És olyan aki képes letépni rólunk a ruhát?-fintorgott egyet.
-Egy kicsit. De ha visszafogom nem lesz semmi baj.
-Oké.-s ezzel leszállt rólam, majd befészkelte magát mellém a takaró alá és egymással szembefordulva próbáltunk aludni. De ez nem sikerült.
-Hé miért nem alszol még?-vette észre, hogy fenn vagyok és őt bámulom.
-Nem tudok elaludni.
-Talán ez majd segít egy kicsit.-S megcsókolt. Nem gondoltam senkire és semmire. Csak arra, hogy én vagyok a világ legmázlistább embere.
-Na így már tudsz aludni? -kíváncsiskodott.
-Talán. -s jó szorosan hozzá bújtam, hogy még véletlenül se tudjon elmenekülni. Szerencsémre az álommanók hamar eljöttek értem és elvittek álomországba.
2014. november 23., vasárnap
BTS: 2.rész: A nagy felismerés
Később amikor felébredtem csak azt éreztem, hogy..... V nekem simul. Wááá mi a franc???? Olyan szorosan ölelt magához, mint egy plüssállatot. Ki akartam szabadulni a szorításából, de nem volt szívem felébreszteni, így inkább visszaaludtam.
*Reggel.
Mikor felébredtem V már nem volt mellettem. Így kinyújtóztam és felültem. Régi szokásom, hogy reggel a házban az első utamat pizsiben teszem meg, így most is ezt tettem. Odalent a fiúk sem tettek különben: egy póló és egy alsó gyatya volt mindegyik srácon!
-Wáá....-takartam el a szemem.
-Ohh jó reggelt.-jött oda hozzám RapMonster.-Mi van?-lepődött meg.
-Semmi, majd szóljatok ha lesz rajtatok minimum egy nadrág is!-mondtam.
-Jaa bocsi! Megszokás. De szerintem te is szokj hozzá, mert nem igazán lesz máshogy a helyzet!-jelentette be.
-Most ez komoly?-akadtam ki!
-Ahha!-mondta kajánul Jimin.
-Nem olyan szörnyű látvány ez! Csak el kell venned a kezed a szemed elől-incselkedett Suga.
-Na ebből elég volt!-s fogtam és rávetettem magam.
-Te meg mit csinálsz???-lepődött meg.
-Megmondtam, még egy dobás és a temető lesz az otthonod!
-Igen?-s elkezdett csikizni.
-Ne....ne már....-nem bírtam megszólalni a röhögéstől.Majd mikor sikerült kiszabadulnom....
-Azta!- a kis maknae-nak tátva volt a szája.
-Mi az?-kérdeztem értetlenül.
-Az előbb felhúzódott a pólód és ki volt a hasad!!!-mondta nemes egyszerűséggel.
-MII??- megnéztem, hogy még mindig úgy van-e.
-Na ne! És én ezt miért nem láttam?-hisztizett J-hope.
-Nem is fogod látni!-s azzal a lendülettel amivel felültem már mentem is a szobámba átöltözni. 10 perccel később már az asztalnál ültek felöltözve, s rám vártak.
-Jin készített kaját!-Jimin
-Hmm jól néz ki!-s nekiláttunk. Finom volt.
-Na ki mosogat?-RapMonster.
-Majd én.-tettem fel a kezem.
-Még mit nem! Majd Suga!-tiltakozott Jimin.
-Hát jó!-s Suga neki is látott.
-Nekünk most el kell mennünk valahova, de te addig foglald le magad valamivel!-szólt JungKook.
-Rendben! Sziasztok.-s elmentek. Mivel egy csomó hi-fi cuccuk volt úgy gondoltam, benyomok a kedvenc Koreai bandám számait és azt fogom bömböltetni. Legnagyobb meglepetésemre....
-Na neee! Ez....ez.... képtelenség!!!!-épp a kedvenc bandám a BTS videó klipjeit néztem amikor rádöbbentem. Hisz én náluk lakom! Na már alig várom hogy haza jöjjenek. Úgy kiosztom őket.....
*Délután
Egész nap az ő fotóikat meg klipjeiket néztem és nem tévedtem. Tényleg ők azok. Egy idő után nyílt az ajtó és megjött a 7 fiú.
-Szia milyen volt a napod?-érdeklődött Jimin.
-Fantasztikus.......És nektek a próba?-kérdeztem nem feltűnően.
-Hát jó de...... hogy mit kérdeztél??? -akadt ki Monster.
-Azt hogy milyen volt a próbátok. Mert elvileg az idolok sokat próbálnak.-gúnyolódtam.
-Honnan tudsz rólunk?-döbbent meg Kookie.
-Onnan, hogy pechemre a Boy in Luv a kedvenc számom és mikor megnéztem a videó klipjét akkor jöttem rá, hogy a BTS-nél lakom. Szólhattatok volna!
-Igazad van, bocsi. Csak nem akartuk, hogy emiatt rossz érzésed legyen!!-Suga.
-Egyáltalán nem rossz érzés...Sőt így legalább még jobban megismerhetlek titeket és nem az internetről kell megtudnom, hogy új számotok vagy albumotok van!-mosolyogtam.
-Akkor jó! Viszont ha ismersz minket akkor valaki a kedvenc idolod, vagy oppád!-jelentette be kajánul Jin.
-Igen de nem mondom meg ki az!-incselkedtem.
-De miért??-szontyolodott el J-hope.
-Mert ez az egy titkomat megőrzöm.
-Ha te akarod!-majd ezek után még sokat beszélgettem velük.Este....
-Na jó én megyek aludni! Lefárasztott a mai nap! De ha már nem mondtátok meg kik vagytok engesztelésképpen vigyetek el a legközelebbi próbátokra!
-Oké!-mondták kórusba.- Jó éjt!
-Sziasztok.-s felmentem a szobába. Lefürödtem, majd megnéztem a Just one day című számuk hivatalos klipjét. Imádom, de nem vettem észre, hogy ül mellettem valaki....
-Te tényleg szereted a számainkat!-szólalt meg. Én meg annyira megijedtem, hogy leestem az ágyról.
-Jól vagy??-kérdezte aggódva.
-Aha csak megijesztettél.- s felsegített.
-Nem állt szándékomban.-s ekkor ledöntött az ágyra, ráült a derekamra és lefogta a két kezemet.
-Te meg mit csinálsz?-akadtam ki. Kiabálni akartam, de nem volt hozzá erőm.
-Azt mondtad, hogy van oppád. Ki az?-váltott komolyra.
-Mondtam, hogy nem mondom el!
-Már pedig innen addig nem szabadulsz, míg ki nem nyögöd!
-De ez nem ér!-s megpróbáltam kiszabadulni. A szorítása gyengéd volt, mégis erős. A szívem hevesen vert ami szokatlan volt tőlem.
-Gyerünk!-mondta szigorúan.
-Na jó.... igazából.....te.....-az utolsó szót nagyon halkan mondtam, de ő még akkor is meghallotta. Erre olyat tett amire nem számítottam. Megcsókolt. Ki akartam szabadulni és pofon vágni, de nem volt hozzá erőm. Így hagytam hagy fejezze be. Majd ezután...
-Te normális vagy?-kérdeztem kiakadva.
-Igen. Amióta csak betetted ebbe a házba a lábad csak te jársz a fejemben. És nem akarom hogy ez megváltozzon. Szeretlek...-s újra megcsókolt. Lesokkoltam. Ez nem lehet igaz. Ez nem velem történik! De ezek után tudomásomra adta, hogy de igenis velem történik meg ez az egész. A bal kezével elengedte az enyémet és a pólóm alját elkezdte szép lassan felhúzni. Én meg csak feküdtem és figyeltem minden egyes mozdulatát. Majd mikor felhúzta a pólómat megállt a keze a levegőben...
-Sajnálom. Nem kellett volna ezt tennem.- s felegyenesedett. A kezeimet elengedte, de nem szált le rólam.
-Ne sajnáld. Az érzések ellen nem tehetsz.- de ekkor elkezdett sírni.
-Ne kérlek ne sírj!- s szorosan magamhoz öleltem. Nem tehetek róla, érzékeny szívem van nekem is.
-Nagyon sajnálom! Nem állt szándékomban....-a végére már elhalkult. De ekkor nyílt az ajtó és.......
*Reggel.
Mikor felébredtem V már nem volt mellettem. Így kinyújtóztam és felültem. Régi szokásom, hogy reggel a házban az első utamat pizsiben teszem meg, így most is ezt tettem. Odalent a fiúk sem tettek különben: egy póló és egy alsó gyatya volt mindegyik srácon!
-Wáá....-takartam el a szemem.
-Ohh jó reggelt.-jött oda hozzám RapMonster.-Mi van?-lepődött meg.
-Semmi, majd szóljatok ha lesz rajtatok minimum egy nadrág is!-mondtam.
-Jaa bocsi! Megszokás. De szerintem te is szokj hozzá, mert nem igazán lesz máshogy a helyzet!-jelentette be.
-Most ez komoly?-akadtam ki!
-Ahha!-mondta kajánul Jimin.
-Nem olyan szörnyű látvány ez! Csak el kell venned a kezed a szemed elől-incselkedett Suga.
-Na ebből elég volt!-s fogtam és rávetettem magam.
-Te meg mit csinálsz???-lepődött meg.
-Megmondtam, még egy dobás és a temető lesz az otthonod!
-Igen?-s elkezdett csikizni.
-Ne....ne már....-nem bírtam megszólalni a röhögéstől.Majd mikor sikerült kiszabadulnom....
-Azta!- a kis maknae-nak tátva volt a szája.
-Mi az?-kérdeztem értetlenül.
-Az előbb felhúzódott a pólód és ki volt a hasad!!!-mondta nemes egyszerűséggel.
-MII??- megnéztem, hogy még mindig úgy van-e.
-Na ne! És én ezt miért nem láttam?-hisztizett J-hope.
-Nem is fogod látni!-s azzal a lendülettel amivel felültem már mentem is a szobámba átöltözni. 10 perccel később már az asztalnál ültek felöltözve, s rám vártak.
-Jin készített kaját!-Jimin
-Hmm jól néz ki!-s nekiláttunk. Finom volt.
-Na ki mosogat?-RapMonster.
-Majd én.-tettem fel a kezem.
-Még mit nem! Majd Suga!-tiltakozott Jimin.
-Hát jó!-s Suga neki is látott.
-Nekünk most el kell mennünk valahova, de te addig foglald le magad valamivel!-szólt JungKook.
-Rendben! Sziasztok.-s elmentek. Mivel egy csomó hi-fi cuccuk volt úgy gondoltam, benyomok a kedvenc Koreai bandám számait és azt fogom bömböltetni. Legnagyobb meglepetésemre....
-Na neee! Ez....ez.... képtelenség!!!!-épp a kedvenc bandám a BTS videó klipjeit néztem amikor rádöbbentem. Hisz én náluk lakom! Na már alig várom hogy haza jöjjenek. Úgy kiosztom őket.....
*Délután
Egész nap az ő fotóikat meg klipjeiket néztem és nem tévedtem. Tényleg ők azok. Egy idő után nyílt az ajtó és megjött a 7 fiú.
-Szia milyen volt a napod?-érdeklődött Jimin.
-Fantasztikus.......És nektek a próba?-kérdeztem nem feltűnően.
-Hát jó de...... hogy mit kérdeztél??? -akadt ki Monster.
-Azt hogy milyen volt a próbátok. Mert elvileg az idolok sokat próbálnak.-gúnyolódtam.
-Honnan tudsz rólunk?-döbbent meg Kookie.
-Onnan, hogy pechemre a Boy in Luv a kedvenc számom és mikor megnéztem a videó klipjét akkor jöttem rá, hogy a BTS-nél lakom. Szólhattatok volna!
-Igazad van, bocsi. Csak nem akartuk, hogy emiatt rossz érzésed legyen!!-Suga.
-Egyáltalán nem rossz érzés...Sőt így legalább még jobban megismerhetlek titeket és nem az internetről kell megtudnom, hogy új számotok vagy albumotok van!-mosolyogtam.
-Akkor jó! Viszont ha ismersz minket akkor valaki a kedvenc idolod, vagy oppád!-jelentette be kajánul Jin.
-Igen de nem mondom meg ki az!-incselkedtem.
-De miért??-szontyolodott el J-hope.
-Mert ez az egy titkomat megőrzöm.
-Ha te akarod!-majd ezek után még sokat beszélgettem velük.Este....
-Na jó én megyek aludni! Lefárasztott a mai nap! De ha már nem mondtátok meg kik vagytok engesztelésképpen vigyetek el a legközelebbi próbátokra!
-Oké!-mondták kórusba.- Jó éjt!
-Sziasztok.-s felmentem a szobába. Lefürödtem, majd megnéztem a Just one day című számuk hivatalos klipjét. Imádom, de nem vettem észre, hogy ül mellettem valaki....
-Te tényleg szereted a számainkat!-szólalt meg. Én meg annyira megijedtem, hogy leestem az ágyról.
-Jól vagy??-kérdezte aggódva.
-Aha csak megijesztettél.- s felsegített.
-Nem állt szándékomban.-s ekkor ledöntött az ágyra, ráült a derekamra és lefogta a két kezemet.
-Te meg mit csinálsz?-akadtam ki. Kiabálni akartam, de nem volt hozzá erőm.
-Azt mondtad, hogy van oppád. Ki az?-váltott komolyra.
-Mondtam, hogy nem mondom el!
-Már pedig innen addig nem szabadulsz, míg ki nem nyögöd!
-De ez nem ér!-s megpróbáltam kiszabadulni. A szorítása gyengéd volt, mégis erős. A szívem hevesen vert ami szokatlan volt tőlem.
-Gyerünk!-mondta szigorúan.
-Na jó.... igazából.....te.....-az utolsó szót nagyon halkan mondtam, de ő még akkor is meghallotta. Erre olyat tett amire nem számítottam. Megcsókolt. Ki akartam szabadulni és pofon vágni, de nem volt hozzá erőm. Így hagytam hagy fejezze be. Majd ezután...
-Te normális vagy?-kérdeztem kiakadva.
-Igen. Amióta csak betetted ebbe a házba a lábad csak te jársz a fejemben. És nem akarom hogy ez megváltozzon. Szeretlek...-s újra megcsókolt. Lesokkoltam. Ez nem lehet igaz. Ez nem velem történik! De ezek után tudomásomra adta, hogy de igenis velem történik meg ez az egész. A bal kezével elengedte az enyémet és a pólóm alját elkezdte szép lassan felhúzni. Én meg csak feküdtem és figyeltem minden egyes mozdulatát. Majd mikor felhúzta a pólómat megállt a keze a levegőben...
-Sajnálom. Nem kellett volna ezt tennem.- s felegyenesedett. A kezeimet elengedte, de nem szált le rólam.
-Ne sajnáld. Az érzések ellen nem tehetsz.- de ekkor elkezdett sírni.
-Ne kérlek ne sírj!- s szorosan magamhoz öleltem. Nem tehetek róla, érzékeny szívem van nekem is.
-Nagyon sajnálom! Nem állt szándékomban....-a végére már elhalkult. De ekkor nyílt az ajtó és.......
2014. november 22., szombat
BTS: 1.rész: A nagy megdöbbenés
Immáron 3. éve koptatom az iskolapadot. Remek! De most adódott egy kis lehetőségem kimozdulni. Van egy bátyám Damien, aki Koreában dolgozik, így kimegyek hozzá látogatóba. Holnap reggel indulok, így már ma nem kellett suliba mennem. De jó is lesz! Szeretem Koreát! És mindig is kíváncsi voltam milyen lehet. Már régebben, 6 éves koromban jártam kint, de nem emlékszem semmire belőle. De se baj. Most itt van az alkalom, hogy ismét kimenjek. Így gyorsan elkezdtem összepakolni a bőröndömbe a cuccokat.
*Reggel
Csörög a telefonom.
-Halló?-szóltam bele.
-Szia remélem már a repülőgép felé tartasz!!-hangsúlyozott.
-Hány óra???
-10.30.
-MMIIIII????-s gyorsan kipattantam az ágyból, felkaptam a kikészített ruhámat s már indultam is a reptérre.
A reptéren iszonyú nagy tömeg fogadott. Nagyon sok ember ment valamerre. De ekkor.....
" A Söulba tartó utasainkat kérjük fáradjanak a gép bejáratához. 5 perc és indul a gép." na erre eszeveszettül rohanni kezdtem. Még volt 1 percem mikor a kapuhoz értem. Odaadtam a jegyem és már fel is ültem a gépre. Az út iszonyú hosszú volt, szerencsémre a telómon 500 zene volt. Így elindítottam az első és szép lassan mentek le a zenék mikor....
-Szia, te is Söulba mész?-szólított meg a mellettem ülő srác.
-Szia igen.
-Klassz.-s visszaraktam a fejest és hallgattam tovább a zenét. Egy idő után elnyomott az álom. Mikor felébredtem...
-Hé, hé!!!! Kelj fel megjöttünk!-szólt amellettem ülő fiú.
-Uhh... köszönöm, hogy felkeltettél.
-Nincs mit!!!!-mosolygott, majd elindultunk lefelé a gépről. Az aulában...
-Mindent köszönök!!!
-Ugyan!! Amúgy a nevem Xiumin!
-Engem V-nek hívnak. De most mennem kell, majd találkozunk! Szia!!
-Szia! -s elindultam arra a címre amit megkaptam a bátyámtól. Egy nagy lakóház legfelsőbb szintje volt az. Az egész emeleten egyetlen egy lakás volt, a 220-as, így nem tudtam volna eltéveszteni. Mikor csöngettem...
-Jövök!!-hallottam odabentről a kiáltást. És ekkor nyílt az ajtó és....
-Szia segíthetek?-egy igazi fehér állt előttem. Kicsit buzis feje volt, de helyes.
-Ööööö.... lehet rossz helyen járok. Elnézést a zavar..
-Huhh ki ez a csini baba???-jött oda egy barna hajú srác is.
-Én csak rossz helye.....
-Ki van ott?? -jött egy harmadik hang.
-Egy iszonyú csinos hölgyemény.-szólt a fehér hajú.
-MI?-s egyszerre még 3 fiú ott termett.
-Öhm.. bocsi már itt sem vagyok!-s el akartam indulni amikor beleütköztem valakibe.
-Jajj sajnálom.
-Te sosem változol!-szólalt meg, s mikor felnéztem...
-Te jó ég! Damien!!-ugrottam a nyakába.-Nagyon rég láttalak. Jól vagy?-tettem fel sorra a kérdéseket.
-Én jól vagyok. De látom hogy te is! Megnőttél.
-Hát aki már 10 éve nem volt otthon az ne csodálkozzon! Te viszont semmit nem változtál!
-Bocsesz, de megtudhatnánk mi folyik itt?-barna hajú.
-Damien ki ez a lány?-fehér.
-Srácok, ő itt a kishúgom. Akiről meséltem.
-Whooow.....-hátul egy feketés hajú fiatalabb gyerek volt. Ezek hányan lehetnek???
-Akkor ő lesz az aki hozzánk költözik?? -kicsit vöröses hajú, de cuki!
-Ahha!-a bátyám válasza. De várjunk csak..
-Mi van???? Én ezzel az 5 fiúval fogok lakni?-akadtam ki.
-Nem 5, hanem 7! Még 2-en bent vannak!-fehér.
-Na jó nekem mennem kell, tárgyalásom lesz. Kérlek vigyázzatok a szeleburdi húgomra!
-Beszél az, aki még 10 évesen sem tudott önállóan fogat mosni!-duzzogtam.
-Isten veled! Majd meglátogatlak.-s ezzel el is ment.
-Damien várj! Ne hagyj itt velük!-de már el is tűnt a szemeim elől.
-Nyugi cica, nem lesz semmi gond.-szólt a vöröske.
-Még egy megnyilvánulás és a padlón leszel!
-Na jó gyere be!-s a fehér megfogta a bőröndömet és bevitte.
-Én is elbírom!
-Nem baj. inkább behozom, mint sem valami bajod essen! Egyébként a nevem KimNamJoon, de mindenki csak RapMonsternek hív. Ők pedig: Suga(*a vörös, akinek egyszer még betöröm a képét), JungKook (*a feketés hajú, aki a legfiatalabbnak tűnik.), Jimin (*a barna hajú), Jin(*ő elég cuki!!), a kanapén J-hope(*majd meglátjuk!) és...... Hol van V????-kérdezte Monster a többiektől. V? De hisz az én vagyok!
-Itt vagyok.-szólalt meg a hátam mögött lévő alak. Megfordulva egy nagyon helyes, narancs hajú sráccal találtam szenben magamat.
-A te neved??-Jimin.
-Hááátt.....
-Mi az? Elvitte a cica a nyelvedet?-J-hope.
-Még egy ilyen és a temetőben kötsz ki!
-Milyen agresszív! Na de most komolyan! Mi a neved?-Jungkook.
-Háát a nevem Viktória de mindenki csak V-nek hív....
-Aha. Hát nálunk Viktória leszel, nehogy összekeverjünk benneteket.-Suga.
-Oké. És hol fogok aludni? Kicsit kifáradtam a 10 órás repüléstől.
-Csak V-nek nincsen szobatársa, így mellette.-mosolygott kajánul Jimin.
-Kizárt! Inkább alszom a földön!
-Engem nem zavar....-mormolta V.
-Na, ezt meg is beszéltük. V kísérd fel a szobátokba!-RapMonster.
-Gyere!-majd fogta a bőröndömet és felcipelte a házukban lévő emeletre, ami nagy volt! Egy folyosó végéhez értünk, ahol egyetlen egy ajtó volt.Bementünk, majd....
-Wáó! Ez aztán nagy!-kerekedett ki a szemem.
-Hát igen, de így legalább könnyedén elférünk.
-És hol fogok aludni? Csak azt nem mond, hogy...
-De igen! Mellettem az ágyon. Nyugi, nem csinálok veled semmit!-jelentette ki.
-Azt remélem is! Vagy nagyon megbánod!-kiszedtem a bőröndömből a fürdős cuccomat.
-Ne merj bejönni!-s kitoltam a szobából, majd rázártam a kilincset. Így már nyugodtan lefürödhettem. Fölvettem egy sportmelltartót, egy lenge felsőt, fehérneműt és egy rövidnadrágot. Reméltem, hogy annyira nem kirívó. Bár nagyon nem tudott érdekelni. Lementem megnézni mit csinálnak és ekkor....
-Úgy érzem rosszkor jöttem le!-jelentettem ki.
-Szia semmi komoly csak...hűűűha!-tátotta el a száját Suga. Nem vette le rólam a szemét, így képen töröltem.
-Még egyszer megbámulsz halott vagy.-s felnéztem a többiekre. Ők is ilyenformán bámultak.
-Csak lejöttem elköszönni! Jó éjt mindenkinek!-s felmentem a szobámba. Egy darabig még beszélgettem a barátnőmmel, majd elnyomott az álom. Később amikor felébredtem csak azt éreztem, hogy.....
*Reggel
Csörög a telefonom.
-Halló?-szóltam bele.
-Szia remélem már a repülőgép felé tartasz!!-hangsúlyozott.
-Hány óra???
-10.30.
-MMIIIII????-s gyorsan kipattantam az ágyból, felkaptam a kikészített ruhámat s már indultam is a reptérre.
A reptéren iszonyú nagy tömeg fogadott. Nagyon sok ember ment valamerre. De ekkor.....
" A Söulba tartó utasainkat kérjük fáradjanak a gép bejáratához. 5 perc és indul a gép." na erre eszeveszettül rohanni kezdtem. Még volt 1 percem mikor a kapuhoz értem. Odaadtam a jegyem és már fel is ültem a gépre. Az út iszonyú hosszú volt, szerencsémre a telómon 500 zene volt. Így elindítottam az első és szép lassan mentek le a zenék mikor....
-Szia, te is Söulba mész?-szólított meg a mellettem ülő srác.
-Szia igen.
-Klassz.-s visszaraktam a fejest és hallgattam tovább a zenét. Egy idő után elnyomott az álom. Mikor felébredtem...
-Hé, hé!!!! Kelj fel megjöttünk!-szólt amellettem ülő fiú.
-Uhh... köszönöm, hogy felkeltettél.
-Nincs mit!!!!-mosolygott, majd elindultunk lefelé a gépről. Az aulában...
-Mindent köszönök!!!
-Ugyan!! Amúgy a nevem Xiumin!
-Engem V-nek hívnak. De most mennem kell, majd találkozunk! Szia!!
-Szia! -s elindultam arra a címre amit megkaptam a bátyámtól. Egy nagy lakóház legfelsőbb szintje volt az. Az egész emeleten egyetlen egy lakás volt, a 220-as, így nem tudtam volna eltéveszteni. Mikor csöngettem...
-Jövök!!-hallottam odabentről a kiáltást. És ekkor nyílt az ajtó és....
-Szia segíthetek?-egy igazi fehér állt előttem. Kicsit buzis feje volt, de helyes.
-Ööööö.... lehet rossz helyen járok. Elnézést a zavar..
-Huhh ki ez a csini baba???-jött oda egy barna hajú srác is.
-Én csak rossz helye.....
-Ki van ott?? -jött egy harmadik hang.
-Egy iszonyú csinos hölgyemény.-szólt a fehér hajú.
-MI?-s egyszerre még 3 fiú ott termett.
-Öhm.. bocsi már itt sem vagyok!-s el akartam indulni amikor beleütköztem valakibe.
-Jajj sajnálom.
-Te sosem változol!-szólalt meg, s mikor felnéztem...
-Te jó ég! Damien!!-ugrottam a nyakába.-Nagyon rég láttalak. Jól vagy?-tettem fel sorra a kérdéseket.
-Én jól vagyok. De látom hogy te is! Megnőttél.
-Hát aki már 10 éve nem volt otthon az ne csodálkozzon! Te viszont semmit nem változtál!
-Bocsesz, de megtudhatnánk mi folyik itt?-barna hajú.
-Damien ki ez a lány?-fehér.
-Srácok, ő itt a kishúgom. Akiről meséltem.
-Whooow.....-hátul egy feketés hajú fiatalabb gyerek volt. Ezek hányan lehetnek???
-Akkor ő lesz az aki hozzánk költözik?? -kicsit vöröses hajú, de cuki!
-Ahha!-a bátyám válasza. De várjunk csak..
-Mi van???? Én ezzel az 5 fiúval fogok lakni?-akadtam ki.
-Nem 5, hanem 7! Még 2-en bent vannak!-fehér.
-Na jó nekem mennem kell, tárgyalásom lesz. Kérlek vigyázzatok a szeleburdi húgomra!
-Beszél az, aki még 10 évesen sem tudott önállóan fogat mosni!-duzzogtam.
-Isten veled! Majd meglátogatlak.-s ezzel el is ment.
-Damien várj! Ne hagyj itt velük!-de már el is tűnt a szemeim elől.
-Nyugi cica, nem lesz semmi gond.-szólt a vöröske.
-Még egy megnyilvánulás és a padlón leszel!
-Na jó gyere be!-s a fehér megfogta a bőröndömet és bevitte.
-Én is elbírom!
-Nem baj. inkább behozom, mint sem valami bajod essen! Egyébként a nevem KimNamJoon, de mindenki csak RapMonsternek hív. Ők pedig: Suga(*a vörös, akinek egyszer még betöröm a képét), JungKook (*a feketés hajú, aki a legfiatalabbnak tűnik.), Jimin (*a barna hajú), Jin(*ő elég cuki!!), a kanapén J-hope(*majd meglátjuk!) és...... Hol van V????-kérdezte Monster a többiektől. V? De hisz az én vagyok!
-Itt vagyok.-szólalt meg a hátam mögött lévő alak. Megfordulva egy nagyon helyes, narancs hajú sráccal találtam szenben magamat.
-A te neved??-Jimin.
-Hááátt.....
-Mi az? Elvitte a cica a nyelvedet?-J-hope.
-Még egy ilyen és a temetőben kötsz ki!
-Milyen agresszív! Na de most komolyan! Mi a neved?-Jungkook.
-Háát a nevem Viktória de mindenki csak V-nek hív....
-Aha. Hát nálunk Viktória leszel, nehogy összekeverjünk benneteket.-Suga.
-Oké. És hol fogok aludni? Kicsit kifáradtam a 10 órás repüléstől.
-Csak V-nek nincsen szobatársa, így mellette.-mosolygott kajánul Jimin.
-Kizárt! Inkább alszom a földön!
-Engem nem zavar....-mormolta V.
-Na, ezt meg is beszéltük. V kísérd fel a szobátokba!-RapMonster.
-Gyere!-majd fogta a bőröndömet és felcipelte a házukban lévő emeletre, ami nagy volt! Egy folyosó végéhez értünk, ahol egyetlen egy ajtó volt.Bementünk, majd....
-Wáó! Ez aztán nagy!-kerekedett ki a szemem.
-Hát igen, de így legalább könnyedén elférünk.
-És hol fogok aludni? Csak azt nem mond, hogy...
-De igen! Mellettem az ágyon. Nyugi, nem csinálok veled semmit!-jelentette ki.
-Azt remélem is! Vagy nagyon megbánod!-kiszedtem a bőröndömből a fürdős cuccomat.
-Ne merj bejönni!-s kitoltam a szobából, majd rázártam a kilincset. Így már nyugodtan lefürödhettem. Fölvettem egy sportmelltartót, egy lenge felsőt, fehérneműt és egy rövidnadrágot. Reméltem, hogy annyira nem kirívó. Bár nagyon nem tudott érdekelni. Lementem megnézni mit csinálnak és ekkor....
-Úgy érzem rosszkor jöttem le!-jelentettem ki.
-Szia semmi komoly csak...hűűűha!-tátotta el a száját Suga. Nem vette le rólam a szemét, így képen töröltem.
-Még egyszer megbámulsz halott vagy.-s felnéztem a többiekre. Ők is ilyenformán bámultak.
-Csak lejöttem elköszönni! Jó éjt mindenkinek!-s felmentem a szobámba. Egy darabig még beszélgettem a barátnőmmel, majd elnyomott az álom. Később amikor felébredtem csak azt éreztem, hogy.....
2014. november 21., péntek
BTS és V: Bemutatkozás
Sziasztok, a nevem V, mint Viktória. Nem szeretem az egész nevemet, mert hosszú. Természetemnél fogva egy kicsit hiperaktív vagyok, de az nem baj! Szeretem a K-pop-ot és az animét. Ennyi bőven elég rólam.... ja még annyi, hogy nagyon könnyen megsértődök és neki esek másnak.
További szereplők (BTS tagok):
Róluk csak annyi, hogy ők mind együtt laknak, s nagyon jól ismerik egymást! És íme:
JungKooK:
J-hope:
Suga:
Jin:
Jimin:
És RapMonster (JungKook-kal a háttérben!):
(Plussz még annyi, hogy becézni fogom őket, mert lusta vagyok kiírni a nevüket!!!! Majd menet közben megtudjátok ki mi lesz!!!)
És még egy fontos szereplő lemaradt!!! Kedvenc barátnőm, ki velem lesz az elejétől a végéig. De róla nem mellékelek képet! Nem illene! Csak annyit, hogy Bella a neve és ő is 19 éves, mint én. Na de a bemutatásról ennyit! Következzen az 1. rész! ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)