BTS: 12.rész: Újra találkoztunk

Viki POV

Menet közben megszólalt a telefonom...
-Halló?
-Viki hol vagy?- hallottam meg V hangját. Nem sikerült előttük hazamennem.
-Mindjárt otthon leszek. De most vezetek, így leteszem. Puszi...- s kinyomtam. 20 perc múlva már otthon is voltam. Amikor kinyitottam a lakást és bevittem a legelső cuccokat amik a kezembe akadtak Bella ugrott a nyakamba.
-Héé... Ez fáj...- nyúltam a fejemhez.
-Jajjj sajnálom. De nagyon ránk ijesztettél. Ne csinálj még egyszer ilyet. Ezek meg micsodák? - nézett le az elejtett cuccokra.
-Azok, amiket a nyaralóban hagytunk. Elmentem értük míg ti aludtatok.
-De legközelebb szóljál ha el akarsz menni valahova.- intett figyelemre barátnőm.- Srácok megjött Viki.- kiabált fel az emeletre. Egyszerre rohant le az összes fiú. Amint megláttam V-t elmosolyodtam. Ő meg csak komor arccal bámult maga elé. Majd elindult fel a lépcsőn. Tudtam, hogy mérges. Így utána mentem. Mikor beértem a szobába ott ült az ágyon lehajtott fejjel. Lassan odamentem hozzá és leültem mellé. Egy darabig csak némán ültünk egymás mellett, amikor megszólalt.
-Miért? Miért teszed ezt velem? Azt hittem elhagytál.
-Sose hagynálak el. Sajnálom. - néztem le a földre. Majd csak annyit vettem észre, hogy szorosan magához ölel. Így én is visszaöleltem. Mikor már megnyugodott lementünk a többiekhez.
-Na megbeszéltétek?- kérdezte meg Bella.
-Igen és sajnálom. Bocsi mindenkitől.- néztem körbe a társaságon. Ekkor észre vettem, hogy nem látok JungKook-ot.
-Gyerekek......Hol van Kookie??- néztem a leaderre. Ekkor mindenki őt kezdte el keresni. Mikor bementem a szobájába nagy sötétség fogadott. Bementem, hogy elhúzzam a függönyt, amikor beleléptem valami folyadékba. Amint szétment a függöny megláttam a folyadékot. Vér volt. A szoba közepén. És a tócsa közepére egy zacskó volt rakva benne egy cetlivel. Mivel nem tudtam kié a vér és mit keres JungKook szobájában gyorsan felvettem a zacsit és elolvastam mi van ráírva:

"Ha élve akarod visszakapni a barátodat gyere este a parkba. Pontban 10 órakor a szökőkútnál."

Tudtam, hogy el kell mennem. Mivel nem akartam, hogy a többiek meglássák mindazt, ami idebent volt bezártam az ajtaját a szobának és elrejtettem a kulcsot. Lementem megkeresni a többieket. Mindenki a nappali közepén volt és hangosan beszélgettek, hogy vajon hol lehet a maknae.
-Megtaláltad?-vett észre Jin.
-Nem, nincs sehol sem.-ültem le a kanapéra. Nem szabad elmondanom. Ki kell várnom az estét. ÉS elő kell szednem a régi énemet..... (És most egy kis visszatekintés abból az időből, amikor még nem ismerte Bellát és a srácokat.) Prológus:

"2010. szeptember 1-je. Egy újabb év a suliban. Átlagosan ilyenkor mindig az osztálytársaimmal lógtam, de nyáron minden megváltozott. Miután az egyik táborban megtámadtak minket az ott jelen lévők közül kiválasztottak 5 embert, akiket kiképeztek a gyilkosok elfogására. Én is ilyen lettem. Azóta, ha kapok egy hívást, hogy a közelben van egy gyilkos mindent hátrahagyva kell elkapnom azt a személyt. Minden gyilkosnak van besorolása és személyazonossága. Az A csoporttól a D-ig még nem kell bántanunk őket, csak elkapni és bevinni, viszont az S besorolásúakat ha úgy hozza a sors megölhetjük. Mivel egy S gyilkos nagyon veszélyes a halála nem fog senkinek sem gondot okozni, legfeljebb a többi gyilkosnak. Én ezt a tevékenységemet már rég feladtam, de sokszor kellett megvédenem a barátaimat és a szeretteimet. Egy szép szeptemberi napon jött egy üzenet egy ismeretlen számról:

"Ha vissza akarod kapni a legféltettebb barátnődet, gyere este a régi gyárhoz."

 Ekkor még nem tudtam, hogy melyik gyilkossal állok szemben. Viszont azt már igenis sejtettem, hogy kit vitt el. Fannit. Ő is velem járt kiképzésre, de gyengébb is volt mindig nálam. Így felkerekedtem a gyárhoz. Mikor odaértem minden korom sötét volt. Az éjjellátónak hála érzékeltem mi hol van. Mikor be értem megláttam társamat egy oszlophoz kikötve és mellette az üzenetet küldő férfit. Amint közelebb jött rájöttem ki az. Markus volt, egy S besorolású gyilkos. Ki akartam szabadítani Fannit, de minden balul sült el. Fanni az akcióban meghalt, Markus meg igaz sebet kapott, de egy ígéret keretében elmenekült. S íme az ígérete:

"Egyszer még úgy is a kezem által leled halálodat. Ezt megígérhetem neked."

Ekkor feladtam ezt a munkámat. Így soha többé nem kellett gyilkosokra vadásznom. A fegyvereimet megtarthattam, mivel a jelvényem is megmaradt. Viszont soha többet nem öltem egy gyilkost se."

Ezidáig. Nem tudtam, hogy ki vitte el Kookiet, de azt igen, hogy ismer. S mivel ismer gondoltam csakis egy gyilkos lehet. Így miután este senki nem tudott aludni azt hazudtam, hogy kell egy kis friss levegő. Már jóval előtte összekészítettem minden szükséges eszközt és a szeméttel együtt kivittem az udvarra elrejteni. Mikor kimentem, hogy elinduljak összekaptam a cuccaimat és elindultam. A régi gyár. Sok rossz emléket hoz elő. De muszáj elmennem, hogy kiszabadítsam. Mikor az épülethez értem megtorpantam. Még csak 9 óra 45 perc volt. Így vártam 5 percet, míg összeszedtem magam. Majd elindultam. Mikor beértem nem láttam semmit, mint legutóbb. Elindultam hát. Addig kóboroltam, míg meg nem láttam egy személyt a földön feküdni. Odarohantam hozzá és akkor láttam meg JungKookot a földön magzatpózba összegömbölyödve.
-JungKook!! Kelj fel!- kezdtem el rángatni, de nem jött életjel tőle. Majd megláttam egy alakot a homályba. Elkezdett közelebb jönni, és ekkor láttam meg őt. Markust. Reméltem, hogy már nincs életben. De ez nem jött össze.
-Szia V.... Jó újra látni téged.- jött egyre közelebb.
-Mit tettél vele?- néztem sötét szemeibe, melyek közül az egyik el volt takarva egy szemkendővel. Azt a nyomot én hagytam magam után......