-Nagyon sajnálom! Nem állt szándékomban....-a végére már elhalkult. De ekkor nyílt az ajtó és.......
-Ti meg mi a francot csináltok??!-akadt ki Suga.
-Épp vigasztalom az ufót!-mondtam halkan.
-És miért sír V?-Moni. (RapMonster becézve).
-Az mindegy. Majd ha akarja elmondja.- Közben elengedtem V-t így ő leszállt rólam. Fogta magát, és szép csöndben kiballagott a szobából.
-Mi baja?- érdeklődött meglepetten J-Hope.
-Már mondtam. Ha akarja elmondja.- S kikeltem az ágyból, magamra kaptam valami meleg cuccot és elindultam V után. Mivel a lakásban nem találtam kiszaladtam az utcára. Többször is körbefutottam a környéket, de sehol nem leltem rá. Majd gondoltam egyet és elmentem a közeli parkhoz. Majd' 20 perc keresgélés után megtaláltam az egyik padon ülve, lehajtott fejjel sírdogált. Odamentem hozzá és jó szorosan magamhoz öleltem. Ő erre csak megszeppenve eltolt magától.
-Miért vagy ilyen velem azok után amit tettem?-tette fel a szívét nyomasztó kérdést halkan.
-Azért mert az oppám vagy és nem szeretnélek így látni! Ráadásul....
-Ráadásul?
-Sz...Sze...Szeretlek....-nyögtem ki halkan.
-Te most tényleg azt mondtad, hogy szeretsz?-döbbent le.
-Igen azt mondtam.-néztem rá durcásan, majd keresztbe fontam kezeimet és úgy meredtem magam elé.
-Viktória én...én is szeretlek. És nem akarlak elveszíteni ilyen hülyeség miatt, amit veled tettem nem régiben. -Meg tudsz nekem bocsátani?- Nézett rám boci szemekkel.
-Igen de egy feltétellel! Vagyis kettővel!-Mutattam fel két ujjamat.
-Hallgatlak!-mosolyodott el egy kicsit.
-1! Nem beszélsz senkinek a köztünk lezajlott beszélgetésről! 2! Leszel az oppám!
-Oké! De akkor nem bánod, ha ezt teszem?-s óvatosan, de határozottan megcsókolt. Én meg csak mosolyogtam közben. Majd mikor elváltunk...
-Nem, nem baj! De a többiek még egy darabig ne szerezzenek rólunk tudomást!
-Benne vagyok.-s adott egy puszit az orromra.
-Na jó ideje menni, a többiek is aggódnak érted!
-Oké menjünk!-S elindultunk. Mivel a park jó 10 percnyi sétálásra volt az otthonunknak nevezett lakástól addig beszélgettünk. Mikor beértünk a házba nagy rendetlenség és ordibálás fogadott. Az egyetlen szó amit kiabáltak az V neve volt.
-Megjöttünk.-kiabáltam amennyire csak lehetett.
-Ezek nem hallanak.-mondta V.
-Majd mindjárt fognak. Fogd be a füled. Felkészülni, vigyázz, kész....
-HAHÓ!!!!! MEGJÖTTÜNK!!- s erre mind a 6 fiú ott termett előttünk.
-V hol a jó istenben voltál??-Jött az aggodalmas kérdés hercegnőtől.
-Miért kell így ránk ijesztened?- durcizott J-Hopie.
-Legalább üzenetet hagyhattál volna.- jelentette ki Suga.
-Bocsánat! Csak ki kellett szellőztetnem a fejemet! Ígérem több ilyen nem lesz!- hajolt meg.
-Hát jó! De mi történt? Összevesztetek Viktóriával vagy mi?-jött Moni kérdéssorozata.
-Igen de mindent megbeszéltünk, így nincs semmi hézag!
-Akkor jó! Amúgy Viktória!-szólt most nekem Jimin.
-Tessék?-meredtem rá.
-Egy bizonyos Bella hívott nemrégiben. Fölvettem és megmondtam neki angolul, hogy nem vagy itthon és, ha hazaérsz megmondom neked, hogy keresett.
-Te jó ég!-s felrohantam az emeletre a telefonomért, majd rögvest tárcsáztam az említett számát.
-Halló?-szólt bele legjobb barátnőm.
-Szia Unni! Bocsi, hogy nem én vettem fel a telefont hanem valaki más.
-Te meg hol a jó édes életben vagy? És ki volt az aki felvette a telefont? Meg miért nem te vetted fel?
- Volt egy kis dolgom! De miért hívtál?
-Képzeld! Holnap kimegyek Szöulba!-mondta vidáman. Lesokkoltam. Hogy hova jön? És mikor?
-V???? Ott vagy? V? Viki??? VIKTÓRIA!!!!! -ordított bele a készülékbe.
-Bocsi itt vagyok! Tényleg idejössz? Ezt nem hiszem el!
-Igen és képzeld! El tudtam intézni, hogy abban az épületben lakhassak, amelyikben te is vagy.
-Akkor lesz pár meglepetésem! -mosolyodtam el magamban.
-Oké. De amúgy ki volt az a srác aki felvette a telódat?
-ÓÓÓÓ ő csak Jimin. Az egyik lakótársam.
-Hány lakótársad van?
-7. És nehéz velük. Most is az egyik miatt nem tudtam felvenni a telefont.
-Bántottak? Ha igen odamegyek és kibelezem őket! Hupsz, bocsi mennem kell indulok a reptérre! Holnap találkozunk! Puszika!- s bontotta a vonalat.
-Nem kell őket bántani....-motyogtam magam elé a készüléket szorongatva. Majd hirtelen ötlettől vezérelve lementem enni. Már mindenki az asztalnál ült és jóízűen falatozott.
-Mi a vacsi? -ültem le V és Jimin közé.
-Amit itt látsz!- mutatott az asztalra Jin.
-Hmm fincsi lett!
-Köszke!-kacsintott rám Jin. V meg úgy nézett rá, mint aki fel akarná falni a tekintetével. Így nagyon hamar le fogunk bukni. Hogy ez ne történjen meg óvatosan megrúgtam, amitől rám kapta a tekintetét. Én meg úgy tettem, mintha nem is csináltam volna semmit. A vacsi gyorsan eltelt, bár senki ne szólt a másikhoz. Leültünk tv-t nézni. Valami hülyeség ment, amikor rezgett a telefonom. Üzenetet kaptam Bellától:
"Holnap délután 4 órakor a szálloda aulájában leszek! Puszi!"
-Akkor ott fogok rád várni!-írtam meg a választ amit hangosan is kikotyogtam.
-Kit fogsz te várni és mikor?-jött a meglepődöttség az összes fiútól, de V rémült feje aggasztott a legjobban.
-Legjobb barátnőm holnap ideutazik és ő is ebben a szállodában fog lakni, így megígértem neki, hogy 4 órakor az aulában fogom várni.- magyaráztam el a dolgokat.
-Ja oké.-láttam hogy a 6 srác megnyugszik, csak V nem. Így intettem neki a fejemmel, hogy felmegyek.
-Na jó én elteszem magamat holnapra. Szép álmokat!
-Neked is!-kántálták kórusban, majd ezzel meg is indultam. 1 óra elteltével nyílt a szobaajtó és megjött életem értelme is.
-Szia.-köszöntem, de ő mint aki nem is lát csak levetette magát az ágyra. Kaptam az alkalmon és ráültem a derekára, kezeit pedig a feje fölé fogtam.
-Mit csinálsz?-lepődött meg.
-Csak szeretném tudni. hogy mi a fene bajod van.
-Semmi.
-Na ezt nem veszem be! Ki vele!
-Csak azt hittem, hogy elmész.
-Még is hova mennék?
-Nem tudom.
-Nem megyek sehova! Itt maradok melletted.
-Oké.-majd azzal a lendülettel fordított a helyzetünkön és én kerültem alulra. Most ő ült rá a derekamra és fogta le a kezeimet. Bevallom kicsit megijedtem.
-M..Mit csinálsz?-kérdeztem félve.
-Nyugi amíg nem akarod semmit.-S elengedte a kezeimet, de továbbra sem szált le rólam.
-Oki. Holnap szeretnélek bemutatni barátnőmnek.
-Mennyire ismer?
-Ha arra gondolsz, hogy ismeri-e a BTS-t meg titeket akkor megnyugtatlak, hogy eléggé! Nagyon szereti a számaitokat és hogy őszinte legyek ő mutatta meg nekem az összes klippet meg minden.
-Szóval nagy rajongónk. És olyan aki képes letépni rólunk a ruhát?-fintorgott egyet.
-Egy kicsit. De ha visszafogom nem lesz semmi baj.
-Oké.-s ezzel leszállt rólam, majd befészkelte magát mellém a takaró alá és egymással szembefordulva próbáltunk aludni. De ez nem sikerült.
-Hé miért nem alszol még?-vette észre, hogy fenn vagyok és őt bámulom.
-Nem tudok elaludni.
-Talán ez majd segít egy kicsit.-S megcsókolt. Nem gondoltam senkire és semmire. Csak arra, hogy én vagyok a világ legmázlistább embere.
-Na így már tudsz aludni? -kíváncsiskodott.
-Talán. -s jó szorosan hozzá bújtam, hogy még véletlenül se tudjon elmenekülni. Szerencsémre az álommanók hamar eljöttek értem és elvittek álomországba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése