Később amikor felébredtem csak azt éreztem, hogy..... V nekem simul. Wááá mi a franc???? Olyan szorosan ölelt magához, mint egy plüssállatot. Ki akartam szabadulni a szorításából, de nem volt szívem felébreszteni, így inkább visszaaludtam.
*Reggel.
Mikor felébredtem V már nem volt mellettem. Így kinyújtóztam és felültem. Régi szokásom, hogy reggel a házban az első utamat pizsiben teszem meg, így most is ezt tettem. Odalent a fiúk sem tettek különben: egy póló és egy alsó gyatya volt mindegyik srácon!
-Wáá....-takartam el a szemem.
-Ohh jó reggelt.-jött oda hozzám RapMonster.-Mi van?-lepődött meg.
-Semmi, majd szóljatok ha lesz rajtatok minimum egy nadrág is!-mondtam.
-Jaa bocsi! Megszokás. De szerintem te is szokj hozzá, mert nem igazán lesz máshogy a helyzet!-jelentette be.
-Most ez komoly?-akadtam ki!
-Ahha!-mondta kajánul Jimin.
-Nem olyan szörnyű látvány ez! Csak el kell venned a kezed a szemed elől-incselkedett Suga.
-Na ebből elég volt!-s fogtam és rávetettem magam.
-Te meg mit csinálsz???-lepődött meg.
-Megmondtam, még egy dobás és a temető lesz az otthonod!
-Igen?-s elkezdett csikizni.
-Ne....ne már....-nem bírtam megszólalni a röhögéstől.Majd mikor sikerült kiszabadulnom....
-Azta!- a kis maknae-nak tátva volt a szája.
-Mi az?-kérdeztem értetlenül.
-Az előbb felhúzódott a pólód és ki volt a hasad!!!-mondta nemes egyszerűséggel.
-MII??- megnéztem, hogy még mindig úgy van-e.
-Na ne! És én ezt miért nem láttam?-hisztizett J-hope.
-Nem is fogod látni!-s azzal a lendülettel amivel felültem már mentem is a szobámba átöltözni. 10 perccel később már az asztalnál ültek felöltözve, s rám vártak.
-Jin készített kaját!-Jimin
-Hmm jól néz ki!-s nekiláttunk. Finom volt.
-Na ki mosogat?-RapMonster.
-Majd én.-tettem fel a kezem.
-Még mit nem! Majd Suga!-tiltakozott Jimin.
-Hát jó!-s Suga neki is látott.
-Nekünk most el kell mennünk valahova, de te addig foglald le magad valamivel!-szólt JungKook.
-Rendben! Sziasztok.-s elmentek. Mivel egy csomó hi-fi cuccuk volt úgy gondoltam, benyomok a kedvenc Koreai bandám számait és azt fogom bömböltetni. Legnagyobb meglepetésemre....
-Na neee! Ez....ez.... képtelenség!!!!-épp a kedvenc bandám a BTS videó klipjeit néztem amikor rádöbbentem. Hisz én náluk lakom! Na már alig várom hogy haza jöjjenek. Úgy kiosztom őket.....
*Délután
Egész nap az ő fotóikat meg klipjeiket néztem és nem tévedtem. Tényleg ők azok. Egy idő után nyílt az ajtó és megjött a 7 fiú.
-Szia milyen volt a napod?-érdeklődött Jimin.
-Fantasztikus.......És nektek a próba?-kérdeztem nem feltűnően.
-Hát jó de...... hogy mit kérdeztél??? -akadt ki Monster.
-Azt hogy milyen volt a próbátok. Mert elvileg az idolok sokat próbálnak.-gúnyolódtam.
-Honnan tudsz rólunk?-döbbent meg Kookie.
-Onnan, hogy pechemre a Boy in Luv a kedvenc számom és mikor megnéztem a videó klipjét akkor jöttem rá, hogy a BTS-nél lakom. Szólhattatok volna!
-Igazad van, bocsi. Csak nem akartuk, hogy emiatt rossz érzésed legyen!!-Suga.
-Egyáltalán nem rossz érzés...Sőt így legalább még jobban megismerhetlek titeket és nem az internetről kell megtudnom, hogy új számotok vagy albumotok van!-mosolyogtam.
-Akkor jó! Viszont ha ismersz minket akkor valaki a kedvenc idolod, vagy oppád!-jelentette be kajánul Jin.
-Igen de nem mondom meg ki az!-incselkedtem.
-De miért??-szontyolodott el J-hope.
-Mert ez az egy titkomat megőrzöm.
-Ha te akarod!-majd ezek után még sokat beszélgettem velük.Este....
-Na jó én megyek aludni! Lefárasztott a mai nap! De ha már nem mondtátok meg kik vagytok engesztelésképpen vigyetek el a legközelebbi próbátokra!
-Oké!-mondták kórusba.- Jó éjt!
-Sziasztok.-s felmentem a szobába. Lefürödtem, majd megnéztem a Just one day című számuk hivatalos klipjét. Imádom, de nem vettem észre, hogy ül mellettem valaki....
-Te tényleg szereted a számainkat!-szólalt meg. Én meg annyira megijedtem, hogy leestem az ágyról.
-Jól vagy??-kérdezte aggódva.
-Aha csak megijesztettél.- s felsegített.
-Nem állt szándékomban.-s ekkor ledöntött az ágyra, ráült a derekamra és lefogta a két kezemet.
-Te meg mit csinálsz?-akadtam ki. Kiabálni akartam, de nem volt hozzá erőm.
-Azt mondtad, hogy van oppád. Ki az?-váltott komolyra.
-Mondtam, hogy nem mondom el!
-Már pedig innen addig nem szabadulsz, míg ki nem nyögöd!
-De ez nem ér!-s megpróbáltam kiszabadulni. A szorítása gyengéd volt, mégis erős. A szívem hevesen vert ami szokatlan volt tőlem.
-Gyerünk!-mondta szigorúan.
-Na jó.... igazából.....te.....-az utolsó szót nagyon halkan mondtam, de ő még akkor is meghallotta. Erre olyat tett amire nem számítottam. Megcsókolt. Ki akartam szabadulni és pofon vágni, de nem volt hozzá erőm. Így hagytam hagy fejezze be. Majd ezután...
-Te normális vagy?-kérdeztem kiakadva.
-Igen. Amióta csak betetted ebbe a házba a lábad csak te jársz a fejemben. És nem akarom hogy ez megváltozzon. Szeretlek...-s újra megcsókolt. Lesokkoltam. Ez nem lehet igaz. Ez nem velem történik! De ezek után tudomásomra adta, hogy de igenis velem történik meg ez az egész. A bal kezével elengedte az enyémet és a pólóm alját elkezdte szép lassan felhúzni. Én meg csak feküdtem és figyeltem minden egyes mozdulatát. Majd mikor felhúzta a pólómat megállt a keze a levegőben...
-Sajnálom. Nem kellett volna ezt tennem.- s felegyenesedett. A kezeimet elengedte, de nem szált le rólam.
-Ne sajnáld. Az érzések ellen nem tehetsz.- de ekkor elkezdett sírni.
-Ne kérlek ne sírj!- s szorosan magamhoz öleltem. Nem tehetek róla, érzékeny szívem van nekem is.
-Nagyon sajnálom! Nem állt szándékomban....-a végére már elhalkult. De ekkor nyílt az ajtó és.......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése