BTS: 5.rész: A visszaemlékezés

Bella POV

Leblokkoltam. Ott feküdtem a padlón és fogalmam nem volt róla, hogy mi történik velem vagy körülöttem. Mikor megláttam Suga kezét köpni nyelni nem tudtam a meglepődöttségtől és a szégyentől. Nagy nehezen elfogadtam a kedvességét és megfogtam puha tenyerét.
-Kö..köszönöm!-s felsegített. Majd hirtelen elkezdett maga után húzni. Nem tudtam mit akarhat. Bár azt már előre éreztem, hogy a fő téma az lesz, hogy az oppám. És sejtelmem be is igazolódott. Felvitt az emeletre és a leghátsó szobába húzott be, bezárta az ajtót, majd leült az ágyra és intett, hogy üljek mellé. Így is tettem. De nem közvetlen mellé ültem, hanem 1 méterrel odébb. Mikor ezt észrevette megszólalt:
-Félsz?-hangja édesebben csengett, mint a méz íze.
-Nem csak fura nekem ez a helyzet.-mondtam halkan.
-Szóval még nem volt senkid?-lepődött meg.
-Nem mert mindig is különc voltam és inkább az ázsiai fiúk tetszettek. De hozzászoktam.
-És ha most lenne alkalmad ezt valóra váltanod?-nézett a szemembe. Most mi van? Ezt nem értem.
-Ha az, hogy most lenne egy ázsiai barátod valóra válna, örülnél?
-Igen, de ez úgyse fog megtörténni.-mondtam alig hallhatóan.
-Ne legyél te abban olyan biztos. És tényleg én vagyok az oppád vagy a barátnőd szívatott??
-Háááttt......
-Na?
-Ig...igen te...-akadt el a hangom. Én nem vagyok normális!! Most olyat tettem, amit lehet később még megbánok! És egyáltalán hogy volt ehhez merszem? De ekkor csak annyit vettem észre, hogy Suga közelebb csúszott hozzám. Kicsit megijedtem.
-Félsz?-tette fel újra a kérdést.
-Egy kicsit.-pásztáztam a szememmel a földet. Vagy 5 percig nézhettem a földet, mikor észrevettem, hogy már teljesen mellettem ül. Az egyik kezével megfogta az enyémet, a másikkal meg fölemelte az államat, hogy a szemébe tudjak nézni. Láttam azt a sejtelmesen mosolygós arcát. Gyönyörű volt. Akár órákon át tudtam volna nézni őket, de nem tehettem. Ugyan is az államnál egyre közelebb húzott magához és egyre közeledett ő is. A szívem annyira kalapált, hogy majd' kiugrott a helyéről. S e pillanatban......Megvolt életem első csókja!! Az a felemelő érzés ami akkor körbe vett leírhatatlan volt számomra. A pillangók heves táncba kezdtek a gyomromban én meg a fellegekben jártam. Suga óvatosan elkezdte mozgatni tökéletes ajkait, mire én is ezt tettem. Egy kis idő után megnyalta számat, majd nyelvét átdugta az enyémhez és elkezdett a két érzékszerv táncot járni. Nagyon élveztem, de sajnos félbe kellett szakítanunk a jelenetet levegőhiány miatt. Csak ültem ott csukott szemmel és semmire sem gondoltam. De ekkor szerelmem hangját hallottam meg:
-Minden rendben van?-kérdezte aggódva.
-Igen csak...
-Csak?
-Nem tudom. Fantasztikus volt.-és ekkor újra megcsókolt. Itt elvesztettem az ép eszemet. Nem jártak máson a gondolataim, csak rajta. De mi lesz ezek után? Aggódom a munkája miatt.
 Majd miután elváltunk feltettem az engem aggasztó kérdést:
-Mi lesz ha ez kitudódik?-kérdeztem.
-Semmi mert nem fog! Téged nem bánthat senki mert megvédelek! Hozzád rajtam kívül senki nem fog egyetlen egy ujjal sem érni.
-És a többiek?
-Majd holnap elmondom nekik, hogy együtt vagyunk.
-Akkor mi most tényleg járunk?-kerekedtek ki a szemeim.
-Igen, de akarod hogy közvetlenebb legyek?-nézett rám bociszemekkel.
-Ahha....
-Bella, leszel a barátnőm?-Tette fel a mindent eldöntő kérdést.
-Hááát nem is tudom!-húztam mosolyra a számat, majd hirtelen ötlettől vezérelve rávetettem magam és jó szorosan hozzá bújtam. Majd egy perc múlva arcom mellkasába fúrtam és kinyögtem: -Igen.- ekkor ő is szorosan magához ölelt. Tudtam. Innentől ő lesz a macim akit kedvemre ölelgethetek. Felemelte a fejemet és hosszasan megcsókolt. Utána csak ültünk ott némán egymás karjai között amikor egy ajtó csapódott.
-Ez meg mi a szar volt?-kapta fel a fejét Suga. Megfogta a kezemet és elkezdett kifelé húzni. Az ajtóban megtorpantam, mivel a 6 fiú és Viktória egyenesen felénk tartottak.
-Mi volt ez?-fordultam hozzájuk.
-Menjünk be beszélnünk kell veletek.-mondta Moni. Szép lassan bementünk és mindenki leült valahova.
-Na az előbb Xiumin meglátogatott minket.-kezdett bele Moni.
-Hogy ki?-kerekedett el Suga szeme.
-Jól hallottad és azért jött, hogy visszahozza régi barátunk holmijait. És valahova el kell innen tüntetnünk azokat. Vagy bajunk lehet belőle.
-Miért??? -értetlenkedtem.
-Mert amikor elment innen sok bajt hagyott maga után amit nekünk kellett helyre hozni. De nem érdekel már minket! Régi banda tag volt még a debütálás előtt! El kell tüntetnünk még az emlékeit is!
-Én ahhoz nem nyúlok az is biztos!-mondta undorodva Jimin.
-Én sem!-egyszerre a többi fiú.
-Hát jó majd én elintézem.-s odaléptem a dobozhoz, majd kinyitottam azt. Ledöbbentem. Ez nem lehet. Komolyan rég elvesztett legjobb barátom cuccait tartottam a kezeim közt. És a tetején ott feküdt a nyaklánc, amit szülinapjára kapott tőlem.
-Ez...ez....-de nem bírtam folytatni.
-Mi az?-jött oda Viktória. Mikor meglátta mi van a kezeim között megbotlott.
-Héé jól vagy?-sietett oda hozzá V.
-Az ugye nem azé akire gondolok?-akadt fenn a szeme.
-De igen.-mondtam a sírás szélén.-Mit keresett Xiuminnál Caleb cucca?-akadtam ki.
-Te ismered? Ismeritek?-kerekedett ki az összes fiú szeme a meglepődöttségtől.
-Mi az hogy ismerjük???? Egyik legjobb barátunk már kiskorunk óta- ordibáltam immáron sírva.
-Héé nyugi.-próbált nyugtatni Suga.
-Te csak engem ne nyugtass! Ezt a nyakláncot tőlem kapta!! És nálam van a másik fele! Több mint 5 éve keresem! És ezt kell hallanom felőle?-majd úgy ahogy voltam kirohantam az utcára. Nem érdekelt senki és semmi. Elfutottam a parkig, majd egy padra leülve sírtam tovább.

*Eközben a srácoknál

-Ez mi volt?-kérdezte Jin.
-Nem tom de elmentem.-pattant fel Suga.
-Hova?-állította meg Moni.
-Bellát megkeresni.-s már kint is volt az ajtón. A többiek meg csak bámultak maguk elé, míg V próbálta nyugtatgatni Vikit.

*Parkban

Sokáig kint lehettem. Nagyon elkezdtem fázni. Szinte jéggé fagytam a hidegben. Mikor már az ájulás szélén álltam egy erős, de ugyan akkor gyengéd kéz visszatartott.
-Héé!-szólított meg. Felismertem selymes hangját. Pilláim azonnal kipattantak. Mikor megláttam nagyon elszégyelltem magamat.
-Kérlek bocsáss meg!-borultam karjai közé.-Nem akartam így viselkedni veled. Ne haragudj.
-Héé!! Semmi baj. Nem haragszom. De ígérd meg ha legközelebb van valami azonnal szólsz!
-Rendben!-szipogtam.
-Na jó most viszont ezt felveszed magadra és nincs apelláta!-adta rám a pulóverét. Nem volt rajta egy pólón kívül semmi más. Karjain az izmok kidagadtak. Csodás látvány volt.
-Köszönöm.- s megcsókoltam. Csókja lágy, de mégis érzelmekkel tarkított volt. Majd egy pillanattal később már a karjaiban találtam magam.
-Te mit csinálsz?-lepődtem meg.
-Cipő nélkül nem fogom hagyni, hogy a hideg betonon mászkálj.
-Kö-szi.-s elindult velem a karjában hazafelé. Útközben egy szót sem szólt hozzám. Én meg kapaszkodtam a nyakában és a szemeit tanulmányoztam. Gyönyörű barna szeme csillogott a hold fényében. Mikor haza értünk mindenki körénk gyűlt.
-Bella!-rohant oda hozzám barátnőm.
-Nincs semmi baja csak pihennie kell. Majd vigyázok rá.-s azzal a lendülettel amivel jöttünk mentünk is tovább a szobák felé. De hatalmas meglepetésemre nem az ő szobájába mentünk hanem egy teljesen üres, tiszta hálóba.
-Hogy-hogy ide jöttünk?-lepődtem meg.
-Mivel RapMonnal lakom nem lehetnénk együtt. De itt melletted lehetek és vigyázhatok rád. Pihenj le én meg addig áthozom a cuccaimat.-s letett az ágyra. Nem akartam egyedül maradni, de megértettem. Nem maradt sokáig. Két perc múlva már ismét a szobában volt.
-Héé te még nem alszol?-jött oda hozzám és leült az ágy szélére.
-Meg akartalak várni. Baj?
-Nem dehogy. Nem szeretnél lefürödni?-jött kérdése.
-De igen. Viszont akkor le kell mennem egy emelettel lejjebb a cuccaimért!!
-Na arról le is mondhatsz! Majd szépen adok egy pólót és egy nadrágot és tökéletes lesz. Tessék.-adta át a cuccokat.
-Köszönöm.-pirultam el, majd bementem a fürdőbe és beálltam a meleg zuhany alá. Nyugtató érzés járta át testemet. mikor a meleg víztömeg rámzúdult. Gyorsan letusoltam és egy kicsit még álltam a víz alatt. Majd annyit hallottam odakintről:
-Héé minden rendben van?-hallottam meg hangját.
-Persze mindjárt megyek.-s kimásztam a zuhany alól. Gyorsan felöltöztem, majd kimentem.
-Hékás!-jött oda elém.
-Mi az?
-Nem szárítottad meg a hajadat.
-Nincs hozzá erőm.-nyöszörögtem és leültem az ágy közepére törökülésbe. Mire ő bement a fürdőbe és fél perccel később egy száraz törölközővel tért vissza.
-Mit csinálsz?-kérdeztem rá.
-Csak nem hagyom, hogy lebetegedj.-s ezzel mögém ült széttett lábakkal, így éreztem kidudorodó férfiasságát derekamnál. Nem szóltam neki. Majd szép lassan elkezdte a hajamat szárítani. Mozdulatai finomak voltak, így jól estek. Egy idő után csak azt vettem észre, hogy valami egyre keményebb lesz a hátam aljánál. Mikor rájöttem mi az megfordultam.
-Mi baj?-megláttam tekintetében az aggodalmat.
-Semmi csak kicsi "Suga" rosszalkodik!-mosolyogtam, mire ölébe kapott egy párnát.
-Bocsánat.-sütötte le szemeit.
-Semmi baj.-s hogy erről megbizonyosodjon megcsókoltam. Ő viszonozta azt. S óvatosan, észrevétel nélkül elvettem az ölében lévő párnát és jó messzire hajítottam. Mikor földet ért Suga felpillantott:
-Mi volt ez?-s mikor nem válaszoltam ijedten fordult felém.-Hééé! Mi van????-még mindig nem figyeltem rá. Jobban érdekelt az, ami a lábai között ágaskodott. Mikor meglátta merre tévedt tekintem odakapta a kezeit, hogy ne lássam.
-Te meg mit csinálsz?-vörösödött el. Ilyenkor ollyyaaann cukiii!!! -Semmit csak szemügyre vettem kicsi "Sugát".-mosolyogtam. Ő erre elfordította tekintetét és próbálta leplezni örömét. Ekkor megláttam a szája szélén egy aprócska mosolyt. Elkezdtem vigyorogni, mint a tejbetök.
-Mi van?-fordult vissza felém.
-Láttam.-mondtam diadalittasan.
-Mit is?
-Azt, hogy mosolyogtál! Ne is tagadd!!
-Jó oké nem tagadom. Tényleg mosolyogtam. De ezen mi a furcsa?
-Semmi csak cuki vagy vörösen!-jelentettem ki, mire még vörösebb lett. Így csak feltérdeltem, kezeimmel megtámaszkodtam a combján és mély csókba invitáltam. Heves csókunk közben kezemet elkezdtem egyre följebb vezetni combján, míg végül meg nem éreztem a ketrecbe zárt vadállatot. Igaz, hogy még csak egyetlen egy ujjal értem hozzá, de tisztán éreztem milyen kemény neki. Nagyon felizgult szegénykém. Nem akartam így hagyni. Viszont még sosem csináltam ilyet! Kicsit inamba szállt bátorságom mikor megéreztem az ujjamon férfiasságát, de 2 másodperc alatt össze szedtem magamat és folytattam. Ekkor már két ujjam hegye fedezte fel érzékszervét. És itt ébredt fel ő is.
-Te meg mit csinálsz?-pillantott le rémülten.
-Gondoltam segítek egy picikét.-s nem figyelve rá tovább folytattam hadműveletemet. Viszont elkapta kezemet.
-Csak akkor folytasd, ha akarod. Nem szeretném, hogy később megbánd!!-mondta komolyan.
-Nem fogom.-mosolyogtam rá biztatóan, majd miután elengedett folytattam a munkámat. Újra csókba húztam, hogy ne az odalent történtekkel legyen elfoglalva, így mikor már tenyeremet is ráraktam felnyögött. Ekkor olyat tett, amire nem számítottam. Letepert az ágyra és fölém térdelt. Tudtam mi lesz. És nem akartam meghátrálni. Végre megkapom azt, amiről álmodoztam. Lehajolt hozzám és csókba invitált, amit én rögtön el is fogadtam. Majd egyszer csak megéreztem pihe-puha kezeit a hasamon. Megborzongtam a jól eső érzéstől. Pólómat egyre feljebb kezdte el tolni és levette rólam. Én ugyan így tettem az övével is. Mikor megláttam a hasát nem tudtam másra koncentrálni, csakis arra. Ezt ő észre is vette.
-Ma este csak a tiéd ez itt!! -mutatott egész énjére. Önkéntelenül is elmosolyodtam. S végighúztam kezemet kockáin. Gyönyörű érzetet nyújtottak. Nem vettem észre és a következő pillanatban már csak egy szál bugyiban és melltartóban feküdtem alatta. Rajta még rajta volt a nadrágja, de az is lekerült róla egy perc múlva. Egy szál alsóban térdelt fölöttem. Majd megcsókolt. Csók közben egyik kezét rávezette melleimre és a melltartón keresztül elkezdte masszírozni. Felemelő érzés volt. Menet közben egyre lejjebb kezdte el behinteni testemet csókja darabjaival. Majd a következő pillanatban már nem volt rajtam semmi. Mindentől megszabadított, így anyaszült meztelenül feküdtem alatta. Majd ő is lekapta magáról az utolsó ruhadarabot. Ledöbbentem. Sokkal nagyobb volt kicsi "Suga", mint ruhán keresztül. Nem játszadozott sokat felső testemmel, hanem lejjebbi tájakra barangolt. Felfedezett mindent, ami ott található. Egy kis idő után belém vezette első ujját. Felnyögtem a jóleső érzéstől. Ő ezen felbátorodva továbbment. Lassan már ott tartottam, hogy elmegyek de ekkor megéreztem azt, amit mindig is akartam. Testemen bizsergés futott át, ami elárasztotta a testemet meleggel. Megéreztem fegyverzetét magamban. Egy hangosat felnyögtem. Majd szép lassan elkezdett mozogni. Nem bírtam magammal. Csak kapaszkodtam az ágytakaróban. Nem bírtam. Mikor már tényleg el akartam menni Suga egy olyan pontot talált el amitől elaléltam. Nem bírtam tovább. Itt volt a vég számomra. Mikor már ténylegesen el akartam menni, de ő megelőzött. Éreztem nedvét a testemben. Csodálatos érzés volt. Majd én is elmentem. De közben Suga nevét kiáltottam. Olyan hangos voltam, hogy valószínű a többiek is meghallhatták, mert mindenki röhögött odakint. De nem érdekelt. Mellém dőlt. Nem bírtam ki, hogy nem bújjak hozzá. Jó szorosan mellé húzódtam, így nem bírtunk mozdulni. Ő meg csak átkarolt a derekamnál fogva és jó szorosan maga mellett tartott. Nem szólaltam meg, de ő sem. Így nagyon gyorsan elaludtam.

BTS: 4.rész: A legjobb barátnőm

Reggel, mikor felkeltem V nem volt mellettem. Kicsit megijedtem, így pizsiben lerohantam a lépcsőn megkeresni. Első utam a nappaliba vezetett, ahol nem volt senki. Így tovább mentem az ebédlőbe. A csipet - csapat összes tagja ott ült és jól falatozott. V a szokásos helyét foglalta el. Megnyugodtam.
-Jó reggelt!-köszönt Jin.
-Nektek is!-s leültem az immáron megszokott helyemre. Hozzáláttam a falatozásnak, amikor megláttam Kookie tekintetét rajtam. Egy ideig hagytam hadd nézzen (bár fogalmam nem volt róla mi érdekeset talál bennem), aztán megelégeltem.
-Kookie jól vagy?-néztem az említett felé aggódva, de se kép se válasz.-Kook!!!! JungKook!
-Golden Maknae elvitte a cica a nyelved?-ment oda hozzá Jin. Komolyan, mint egy anya!
-...Mi?-eszmélt fel a legkisebb.
-Miért néztél folyton?-intéztem felé kérdésem.
-Ja csak elbambultam, sajnálom.
-Semmi baj, de ha gond van szólj, oké?
-Rendben.-majd gyorsan megette a maradék ételét és kivonult az étkezőből. Kicsit fura volt a viselkedése, de majd később rákérdezek. Suga is kiment. 10 perccel később vissza is tért, de nem a kajával foglalatoskodott, hanem engem bámult ugyan úgy, mint Kookie.
-Mi van ma veletek, hogy engem bámultok?-akadtam ki egy kissé.
-Már értem Kook mit tudott olyan sokáig rajtad nézni.-kuncogott.
-Mit?-kérdezte Jimin perverz fejet vágva. Ekkor Suga odasúgott valamit neki meg a közben hozzájuk csatlakozott j-Hopie-nak és ők is elkezdtek bámulni. Ez már zavart, így végignézve magamon keresni próbáltam azt, hogy mit találnak olyan érdekesnek. De nem találtam semmi különöset.
-Valaki nyögje már ki, hogy mit néztek!-ordítottam velük.
-Srácok én elmondom, de szerintem meneküljetek és vigyétek a kis maknaet is!-mondta Jimin.
-Miért is kell menekülnötök?
-Khm......-megvárta még a két fiú kiszalad a helységből és eltűnnek.-Csak annyi, hogy amikor előre hajoltál..-itt tartott egy kis szünetet, miközben ő is elkezdett felállni.-....a pólódnak túl nagy a nyaka így be lehetett látni!-s azzal a mozdulattal már kinn is volt. HOGY MIIII??? Nekem se kellett több rohantam utánuk.
-Na megálljatok ti perverzek! Ha akár csak egyikőtöket is a kezem közé kapom annak vége!-ordítottam rohanás közben. Meg is találtam az összeset, majd egy-egy tockos kíséretében elengedtem őket. Felmentem a szobába és átöltöztem. Mivel szeptember eleje van az idő még meleg, így csak egy rövidnadrágot, egy fehér a vállánál csipkés inget és egy ahhoz illő kék táskát kaptam magamra.
-Elmegyek vásárolni. Kell valakinek valami?-léptem be a nappaliba. Mindenki tátott szájjal bámult rám.
-Háromig számolok és ha nem csukjátok be a szátokat meg veszitek le rólam a szemeteket mindenkit megverek.
-Jó, jó értettük. Amúgy nem kell semmi.-válaszolt Moni.
-Na akkor megyek nemsokára itthon leszek. Sziasztok.-s kiléptem a szobából. Elindultam. A melegben a lágy szellő finom érzést keltett bennem. Gyorsan odaértem a bolthoz. Megvettem minden szükséges dolgot és már indultam is hazafelé. A parkon át mentem, így élvezhettem a cseresznyevirágok illatát. Leültem a padra és csak nézte a tájat. A szökőkút a park közepén, körben a járda meg a padok, ahogy a szerelmes párok kézen fogva járkálnak a sziromeső alatt. Gyönyörű volt. Addig néztem e csodás történést, míg megszólalt a telefonom. Mikor megláttam a nevet elmosolyodtam.
-Szia oppa.
-Viktória te meg hol az ördögbe vagy?-kérdezte némi félelemmel a hangjában. Gyorsan levettem a telefont a fülemről és rátekintettem a kijelzőre. Fél 3-mat mutatott az óra. Na ne!!! Nem lesz időm semmihez sem!
-Mindjárt otthon vagyok!-s ezzel bontottam a vonalat. Mivel magassarkú volt rajtam és nem akartam, hogy kitörjön a sarka levettem és úgy kezdtem el rohanni. Már csak három saroknyira voltam amikor....
-Hééé cica ne futkoss mezítláb.-állt elém egy nálam majdnem másfél fejjel nagyobb sötét alak.
-Jó nem fogok!
-Gyere csak hadd nézzelek meg közelebbről!-jött közelebb, mire én ösztönösen hátráltam. Egy hirtelen ötlettől vezérelve "megadtam" magam.
-Na mi van nem ellenkezel?-jött egyre közelebb. Mikor már az államat fogta és húzta volna a fejemet csók egy jól irányzott rúgással az ágyékába összeesett én meg rohantam. Tudtam, hogy mindjárt ott vagyok. Már csak 5 ház és biztonságban leszek. De ez nem jött össze. Hirtelen egy kéz kulcsolódott rá a csuklómra. Ijedtemben hátrafordultam, de meg is bántam tettemet.
-Na cica, mivel rossz voltál, most megbüntetlek.-s elkezdett visszafelé ráncigálni.
-Neeee!!! Segítséégg!!!! -ordibáltam.
-Ereszd el!-jött a hang mögülem. Mikor megfordultam az egész banda rohant a segítségemre. V volt elől, így az ő ütése érte először támadómat. Mikor kiszabadultam Jinhez rohantam.
-Jin vidd be a házba!-adta ki a parancsot a leader. Mikor beértünk csak arra tudtam koncentrálni, hogy mi lehet velük. 5 perccel később nyílt az ajtó és megjelent a 6 fiú elől a szerelmemmel. Nem bírtam magammal. Nem érdekelt, hogy a fiúk tudomást szereznek rólunk. Egyszerűen odarohantam hozzá, és a nyakába borultam. Jó szorosan magamhoz öleltem. Ő ugyan így tett. Majd felemelte fejemet államnál fogva és megcsókolt. A többiek köpni nyelni nem tudtak a hirtelen jött tettünktől.
-Ahha!!-ordított Jimin, mire mi elengedtük egymást.-Szóval az ufó az oppád.-mutatott az említettre.
-Igen, így van.
-Oki elfogadva.-szóltak a többiek. Mivel látták rajtam, hogy jól vagyok leültünk tv-ni. Nem volt semmi dolgom. Legalábbis ezt hittem. Majd 4 előtt egy perccel V megszólalt:
-Viki.
-Hm?-néztem rá kérdőn.
-Nem az aulában kéne lenned a barátnőddel?
-Te meg miről besz.....Bakker!-s már rohantam is lefelé. Az aulába érve azonnal kiszúrtam.
-Bella!- ordítottam oda neki, s már rohantunk is a másik felé. Fél úton találkoztunk és nagy ölelésbe vontuk egymást.
-Szia!-köszönt könnyes szemmel.
-Jajj ne haragudj, hogy késtem elfelejtettem a ma történtek után és most szólt az egyik lakótársam.
-Semmi baj.
-Hol vannak a csomagjaid?
-Már felvittem őket.
-Remek, akkor most szépen velem jössz és bemutatlak pár emberkének. Mikor felértünk kinyitottam az ajtót és mondtam neki várjon meg ott míg vissza nem jövök.
-Na srácok be szeretném mutatni nektek barátnőmet, így csak hozzátok a formátokat oké?-szegeztem nekik első kérdésemet.
-Oké-felelték szinkronban.
-És semmi jel arra, hogy kik vagytok jó?
-Igen.-megint egyszerre. Ettől falra fogok mászni. Majd kimentem barátnőmért és beinvitáltam. A 7 fiú eközben, mint valami katona úgy össze szedték magukat.
-Bella szeretném neked bemutatni a fiúkat. Srácok ő itt Bella.
-Szia Bella.-megint kórus. El fog menni az eszem!
-Ööö......V? Ezek azok akiknek gondolom őket??-nézett felém reménykedve barátnőm.
-Igen azok!-mosolyogtam.
-Te jó ég!-kapott kisebb szívinfarktust.
-Tehát ismer minket?-jött Moni kérdése.
-Még hogy ismerlek-e titeket? A kedvenc együttesem vagytok! Végre élőben is láthatom őket!-ugrándozott barátnőm, mint egy 3 éves gyerek aki megkapja azt a játékot, amit nagyon szeretett volna.
-Na ez azt jelenti, hogy neked is van biasod!-jött a  hirtelen megállapítás Sugától.
-Van hát! De ezt nem fogom veletek közölni.
 -Miért?-akadt ki enyhén Jiminnie.
 -Mert nem és kész!
 -Ha te nem akkor én!-álltam távolabb Bellától, hogy menekülni tudjak.-Bella oppája nem más......
-V!!!!-índult meg felém barátnőm.
-Naaaa! Ki az??-hisztizett a maknae.
-Sugaaa!!!-ordítottam.
-Tessék?-jött a meglepett arckifejezése. Nem vágta le a dolgokat.
-Te vagy Bella oppája!-rohantam el mellettük mögöttem Bella a nyomomban elkezdett nagyobb tempóra venni, majd beért és elkezdett csikizni. Erre én, mint aki könnyíteni akar Suga helyzetén elkezdtem legjobb barátnőmet vissza csiklandozni. Mire ő csak elterült a padlón. Kapva kaptam az alkalmon és V háta mögé bújtam el búvóhelyként használva. Suga meg odament a földön fekvő barátnőmhöz, és segítő kezet nyújtott neki.
-Kö..köszönöm.-fogadta el a kéznyújtást Bella. Majd amint felálltak Suga elkezdte húzni Bellát maga után. Nekünk persze fogalmunk sem volt most mi lesz, de rájuk hagytuk az egészet. A nagy hajsza után leültünk tv-t nézni, mikor megszólalt a csengő.
-Kinyitom.-álltam fel, majd az ajtót kinyitva egy nem várt vendéggel találtam szemben magamat.
-Ömm...Szia!-köszönt zavarában.
-Óóó..Szia Xiumin!! Rég találkoztunk!-döbbentem le.
-Ki az?-ordított ki a nappaliból Moni.
-Az egyik EXO tag!- s erre ott is termett mellettem mind a 6 fiú.
 -Mit akarsz?-lépett elém védekező állásba V.
-Csak elhoztam egy dobozt amiben a barátotok cuccai vannak.
-Oké köszönjük. Szia!-s ezzel Jimin becsapta az ajtót.
-Ezt most miért?-lepődtem meg.
-Gyere velem!-húzott maga után RapMon és mind az 5 fiú követett minket.

BTS: 3.rész: A kibékülés

-Nagyon sajnálom! Nem állt szándékomban....-a végére már elhalkult. De ekkor nyílt az ajtó és.......
-Ti meg mi a francot csináltok??!-akadt ki Suga.
-Épp vigasztalom az ufót!-mondtam halkan.
-És miért sír V?-Moni. (RapMonster becézve).
-Az mindegy. Majd ha akarja elmondja.- Közben elengedtem V-t így ő leszállt rólam. Fogta magát, és szép csöndben kiballagott a szobából.
-Mi baja?- érdeklődött meglepetten J-Hope.
-Már mondtam. Ha akarja elmondja.- S kikeltem az ágyból, magamra kaptam valami meleg cuccot és elindultam V után. Mivel a lakásban nem találtam kiszaladtam az utcára. Többször is körbefutottam a környéket, de sehol nem leltem rá. Majd gondoltam egyet és elmentem a közeli parkhoz. Majd' 20 perc keresgélés után megtaláltam az egyik padon ülve, lehajtott fejjel sírdogált. Odamentem hozzá és jó szorosan magamhoz öleltem. Ő erre csak megszeppenve eltolt magától.
-Miért vagy ilyen velem azok után amit tettem?-tette fel a szívét nyomasztó kérdést halkan.
-Azért mert az oppám vagy és nem szeretnélek így látni! Ráadásul....
-Ráadásul?
-Sz...Sze...Szeretlek....-nyögtem ki halkan.
-Te most tényleg azt mondtad, hogy szeretsz?-döbbent le.
-Igen azt mondtam.-néztem rá durcásan, majd keresztbe fontam kezeimet és úgy meredtem magam elé.
-Viktória én...én is szeretlek. És nem akarlak elveszíteni ilyen hülyeség miatt, amit veled tettem nem régiben. -Meg tudsz nekem bocsátani?- Nézett rám boci szemekkel.
-Igen de egy feltétellel! Vagyis kettővel!-Mutattam fel két ujjamat.
-Hallgatlak!-mosolyodott el egy kicsit.
-1! Nem beszélsz senkinek a köztünk lezajlott beszélgetésről! 2! Leszel az oppám!
-Oké! De akkor nem bánod, ha ezt teszem?-s óvatosan, de határozottan megcsókolt. Én meg csak mosolyogtam közben. Majd mikor elváltunk...
-Nem, nem baj! De a többiek még egy darabig ne szerezzenek rólunk tudomást!
-Benne vagyok.-s adott egy puszit az orromra.
-Na jó ideje menni, a többiek is aggódnak érted!
-Oké menjünk!-S elindultunk. Mivel a park jó 10 percnyi sétálásra volt az otthonunknak nevezett lakástól addig beszélgettünk. Mikor beértünk a házba nagy rendetlenség és ordibálás fogadott. Az egyetlen szó amit kiabáltak az V neve volt.
-Megjöttünk.-kiabáltam amennyire csak lehetett.
-Ezek nem hallanak.-mondta V.
-Majd mindjárt fognak. Fogd be a füled. Felkészülni, vigyázz, kész....
-HAHÓ!!!!! MEGJÖTTÜNK!!- s erre mind a 6 fiú ott termett előttünk.
-V hol a jó istenben voltál??-Jött az aggodalmas kérdés hercegnőtől.
-Miért kell így ránk ijesztened?- durcizott J-Hopie.
-Legalább üzenetet hagyhattál volna.- jelentette ki Suga.
-Bocsánat! Csak ki kellett szellőztetnem a fejemet! Ígérem több ilyen nem lesz!- hajolt meg.
-Hát jó! De mi történt? Összevesztetek Viktóriával vagy mi?-jött Moni kérdéssorozata.
-Igen de mindent megbeszéltünk, így nincs semmi hézag!
-Akkor jó! Amúgy Viktória!-szólt most nekem Jimin.
-Tessék?-meredtem rá.
-Egy bizonyos Bella hívott nemrégiben. Fölvettem és megmondtam neki angolul, hogy nem vagy itthon és, ha hazaérsz megmondom neked, hogy keresett.
-Te jó ég!-s felrohantam az emeletre a telefonomért, majd rögvest tárcsáztam az említett számát.
-Halló?-szólt bele legjobb barátnőm.
-Szia Unni! Bocsi, hogy nem én vettem fel a telefont hanem valaki más.
-Te meg hol a jó édes életben vagy? És ki volt az aki felvette a telefont? Meg miért nem te vetted fel?
- Volt egy kis dolgom! De miért hívtál?
-Képzeld! Holnap kimegyek Szöulba!-mondta vidáman. Lesokkoltam. Hogy hova jön? És mikor?
-V???? Ott vagy? V? Viki??? VIKTÓRIA!!!!! -ordított bele a készülékbe.
-Bocsi itt vagyok! Tényleg idejössz? Ezt nem hiszem el!
-Igen és képzeld! El tudtam intézni, hogy abban az épületben lakhassak, amelyikben te is vagy.
-Akkor lesz pár meglepetésem! -mosolyodtam el magamban.
-Oké. De amúgy ki volt az a srác aki felvette a telódat?
-ÓÓÓÓ ő csak Jimin. Az egyik lakótársam.
-Hány lakótársad van?
-7. És nehéz velük. Most is az egyik miatt nem tudtam felvenni a telefont.
-Bántottak? Ha igen odamegyek és kibelezem őket! Hupsz, bocsi mennem kell indulok a reptérre! Holnap találkozunk! Puszika!- s bontotta a vonalat.
-Nem kell őket bántani....-motyogtam magam elé a készüléket szorongatva. Majd hirtelen ötlettől vezérelve lementem enni. Már mindenki az asztalnál ült és jóízűen falatozott.
-Mi a vacsi? -ültem le V és Jimin közé.
-Amit itt látsz!- mutatott az asztalra Jin.
-Hmm fincsi lett!
-Köszke!-kacsintott rám Jin. V meg úgy nézett rá, mint aki fel akarná falni a tekintetével. Így nagyon hamar le fogunk bukni. Hogy ez ne történjen meg óvatosan megrúgtam, amitől rám kapta a tekintetét. Én meg úgy tettem, mintha nem is csináltam volna semmit. A vacsi gyorsan eltelt, bár senki ne szólt a másikhoz. Leültünk tv-t nézni. Valami hülyeség ment, amikor rezgett a telefonom. Üzenetet kaptam Bellától:
  
     "Holnap délután 4 órakor a szálloda aulájában leszek! Puszi!"

-Akkor ott fogok rád várni!-írtam meg a választ amit hangosan is kikotyogtam.
-Kit fogsz te várni és mikor?-jött a meglepődöttség az összes fiútól, de V rémült feje aggasztott a legjobban.
-Legjobb barátnőm holnap ideutazik és ő is ebben a szállodában fog lakni, így megígértem neki, hogy 4 órakor az aulában fogom várni.- magyaráztam el a dolgokat.
-Ja oké.-láttam hogy a 6 srác megnyugszik, csak V nem. Így intettem neki a fejemmel, hogy felmegyek.
-Na jó én elteszem magamat holnapra. Szép álmokat!
-Neked is!-kántálták kórusban, majd ezzel meg is indultam. 1 óra elteltével nyílt a szobaajtó és megjött életem értelme is.
-Szia.-köszöntem, de ő mint aki nem is lát csak levetette magát az ágyra. Kaptam az alkalmon és ráültem a derekára, kezeit pedig a feje fölé fogtam.
-Mit csinálsz?-lepődött meg.
-Csak szeretném tudni. hogy mi a fene bajod van.
-Semmi.
-Na ezt nem veszem be! Ki vele!
-Csak azt hittem, hogy elmész.
-Még is hova mennék?
-Nem tudom.
-Nem megyek sehova! Itt maradok melletted.
-Oké.-majd azzal a lendülettel fordított a helyzetünkön és én kerültem alulra. Most ő ült rá a derekamra és fogta le a kezeimet. Bevallom kicsit megijedtem.
-M..Mit csinálsz?-kérdeztem félve.
-Nyugi amíg nem akarod semmit.-S elengedte a kezeimet, de továbbra sem szált le rólam.
-Oki. Holnap szeretnélek bemutatni barátnőmnek.
-Mennyire ismer?
-Ha arra gondolsz, hogy ismeri-e a BTS-t meg titeket akkor megnyugtatlak, hogy eléggé! Nagyon szereti a számaitokat és hogy őszinte legyek ő mutatta meg nekem az összes klippet meg minden.
-Szóval nagy rajongónk. És olyan aki képes letépni rólunk a ruhát?-fintorgott egyet.
-Egy kicsit. De ha visszafogom nem lesz semmi baj.
-Oké.-s ezzel leszállt rólam, majd befészkelte magát mellém a takaró alá és egymással szembefordulva próbáltunk aludni. De ez nem sikerült.
-Hé miért nem alszol még?-vette észre, hogy fenn vagyok és őt bámulom.
-Nem tudok elaludni.
-Talán ez majd segít egy kicsit.-S megcsókolt. Nem gondoltam senkire és semmire. Csak arra, hogy én vagyok a világ legmázlistább embere.
-Na így már tudsz aludni? -kíváncsiskodott.
-Talán. -s jó szorosan hozzá bújtam, hogy még véletlenül se tudjon elmenekülni. Szerencsémre az álommanók hamar eljöttek értem és elvittek álomországba.