BTS: 13. rész: A vég

"Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a kövi részt de eddig nagyon sok tanulni valóm volt. Ha kaphatok véleményt annak örülnék! Jó olvasást! *-*"
 
V POV

Már majdnem 1 órája, hogy Viki elment sétálni. Jungkook azóta sem került elő. Már kezdtem aggódni Viki miatt. Így felhívtam. Viszont a telefonja a szobájában szólalt meg. Az ágyon feküdt egy zacskó mellett, amiről valamilyen piros folyadék folyt le és egy papírcetli volt benne, amin ez állt:

"Ha élve akarod visszakapni a barátodat gyere este a parkba. Pontban 10 órakor a szökőkútnál."

Ez nem lehet. Valaki elrabolta Kookiet? És miért Viktória kapta ezt az üzenetet? És ez a folyadék csak nem? Vér lenne? Amilyen gyorsan csak tudtam, úgy futottam le az emeletről. A lépcső aljában bukfencet is vetettem.
-V jól vagy?-hallottam meg Jin hangját.
-Nézzétek!- adtam oda a papírt. Láttam rajtuk, hogy meglepődtek azon, amit látnak.
-Ez mi?-tért észhez elsőként Hoseok.
-Viki szobájában találtam, a telefonja itthon ő meg sehol.-kezdtem nagyon ideges lenni. Csak remélni tudtam, hogy nem a szökőkúthoz megy.
-Indulás.-hallottam megy Namjoon hangját. Mindenki 2 perc alatt felkapta a kabátját és már úton is voltunk. Mikor a kúthoz értünk pontban 10-et ütött az óra, de sehol senki. Elnéztem a távolba, ahol a hold fényében megláttam a régi gyár kirajzolódó sziluettjét. Nem tudom miért, de volt egy olyan érzésem, hogy oda kell mennem. Így hát elindultam, a fiúk meg csak követtek. Mikor a kerítéshez értem egy sikolyt hallottam meg. Tudtam, hogy jó helyen járunk.....

Viki POV

 -Mit tettél vele?- néztem sötét szemeibe, melyek közül az egyik el volt takarva egy szemkendővel. Azt a nyomot én hagytam magam után......

-Semmit, csak most már neki is van egy nyoma tőlem.-mosolygott kajánul. Ezt nem....Ezt nem akartam. Hogy miattam bajba kerüljenek. Főleg a kis maknae. Nem, ezt nem hagyhatom annyiban. Így gyorsan előkaptam a fegyveremet és rá fogtam. Ő csak meglepődött tettemen.
-Hogy-hogy meg van még a fegyvered?-jött közelebb, mire én hátráltam.
-Még mindig megvan a jelvényem is. Tehát nyugodt szívvel megölhetlek.
-Hát legyen.-s olyan gyorsan kapta elő a pisztolyát, hogy reagálni is alig volt időm. Majd egy perc múlva dörrenés hallatszott és egy nagy sikítás hagyta el ajkaimat. Tudtam. Tudtam, hogy meglőtt, de azt is, hogy ő már halottan fekszik a padlóm. Még annyi erő maradt bennem, hogy megnézzem biztos ami biztos, de semmi kétség nem fért belé. Halott volt. Ekkor minden elsötétült körülöttem és Jungkook mellé hullottam a földre. Minden érzésem elszállt és csak lebegtem a feketeségben.....

Jungkook POV

Nem érzem a lábamat. Nem érzek már semmit a fájdalmon kívül. Már jó rég óta feküdhettem így, amikor hangokat hallottam. Először csak nagyon tompán, majd egyre élesebben. Ekkor felismertem az egyiket. Egy számomra nagyon kedves ember dallama volt, ami elhagyta a száját. De vajon mit keres itt Viki? Csak ne legyen baja. Majd nem sokkal később hangos sikítás és egy nagy puffanás a földön. Csak remélni tudtam, hogy nem V az. Majd kivágódó ajtó és aggódó kiabálások sokasága keveredett. Hirtelen elváltam a földtől és valaki karjában voltam. Nem tudtam, ki az, de megnyugtató volt. Megint elkezdett forogni velem a világ és minden elsötétült.....

V POV

Mikor beértünk az épületbe elkezdtük keresni őket. Nem tartott sokáig mire rájuk leltünk. Mind a ketten a földön feküdtek és ömlött belőlük a vér. Suga mentőt hívott, míg mi megpróbáltuk elállítani a vér folyamatos folyását. Nem sok sikerrel. Mikor megérkeztek a mentők mind a kettőjüket a sürgősségire szállították. Nem tudtam mi lesz, de nagyon féltem.....

Jin POV
Már vagy 2 órája a műtőben vannak. Nem tudom hol sérültek meg, de remélem hamar felépülnek. Nem sokkal később kinyílt a műtő ajtaja és a doktor lépett ki rajta.
-Mi lesz velük?-siettem elé, mivel senki nem vette észre. Kérdésemre persze mindenki felkapta a fejét és körénk sereglett.
-Nagyon súlyos sérüléseket szenvedtek, bár a fiúnak már stabil az állapota. A lányt viszont még mindig műtik, nagyon sok vért vesztett, félő nem éli túl a lőtt seb okozta vérveszteséget.- s ezzel elment. Lesokkoltam, de nem csak én, hanem mindenki más is rajtam kívül. Ez nem lehet igaz. Egy olyan jó teremtés, mint Viki meghaljon? Nem lehet. Ekkor körbenéztem. Mindenki szomorú volt, kivéve Bella. Vajon mi lehet vele?
-Bella mi van?-ültem le mellé.
-Semmi..-s azzal a lendülettel felállt és elment. Én meg csak néztem utána. Ekkor Suga is felpattant és utána rohant. Nem tudom mi lelte, de remélem nem csinál semmi hülyeséget.

Bella POV
Már megint. Rohadt gyilkosok. Soha a büdös életbe nem fognak leszállni a vadászokról? Visszamegyek a gyárba. Tudnom kell ki volt az. Megsebesült, de ezek szerint nem halt meg. Még jó hogy inkább menekült, mint sem végleg elvegye V életét.
-Bella mi van?-ült mellém Jin.
-Semmi..-s felálltam, hogy megkeressem azt a dögöt.Elindultam a folyosón kifelé, amikor Suga elkapta a kezemet.
-Hova mész?-aggódott.
-Csak sétálok egyet, gondolkoznom kell.
-Oké, de szólj ha van valami!-s visszament. Kaptam az alkalmon, hazamentem és magamhoz vettem V tartalék fegyverét vészhelyzet esetére. Elindultam. A gyár még mindig sötét volt. Vettem egy zseblámpát és bementem. Majd felkutatva azt a helyet ahol Vikiéket megtaláltuk, megálltam. Körbenéztem. Kiskoromba, míg nem volt annyi gyilkos a környéken sokat jártam erre. De ma már más a helyzet. Körbepillantottam és megláttam a gyilkos vérét a földön. Elkezdtem követni. Egészen a tetőre vezettek a nyomok. És ott megtaláltam, akit kerestem. Egy sebhelyes arcú férfi feküdt az egyik sarokban. Odamentem hozzá. Mikor jobban szemügyre vettem nagyon ismerős volt, de nem tudtam beazonosítani.
-Szóval te akartad megölni a barátaimat.-szegeztem rá a fegyverem.
-Igen és?-mondta hörgő hangon.
-Ezért még megfizetsz. -s már majdnem lőttem, amikor felemelte a kezét, hogy várjak.
-Megakarod ölni az apádat, Bella?-s ledermedtem. Mi?? Az apámat? De hisz ő 2 éve halott. Vagy mégsem? Azért volt olyan ismerős?
-Az apám halott, te meg egy gyilkos vagy.
-Bella , drágám nem haltam meg. Ahogy jóanyád is él még valahol.
-Jó én nem hallgatom tovább ezt.-s lelőttem. Majd mikor már nem lélegzett levettem a szemkendőjét. És ekkor döbbentem rá. Tényleg az apám volt. De nekem egy gyilkos nem lesz az apám. Otthagyva a testet hazamentem, leraktam a fegyvert majd utam a kórházba vezetett. Nem találtam senkit a folyosón, így a recepciónál megkérdeztem hol van V. Megadták a szoba számát és ott volt már mindenki. V még kómásan feküdt az ágyon, Kook viszont már ébren volt.
-Hogy vagy?-léptem oda mellé.
-Tűrhetően.
-Gyógyulj meg hamar.- majd odafordultam Vikihez. Éppen a szemét kezdte nyitogatni. Majd mikor már teljesen magához tért V beszélni kezdett hozzá.
-Szia.-V.
-Jesszus a fejem. Valaki hozna kávét?-s mind elröhögtük magunkat. Már most tudtam, hogy nem lesz baja.
-Bella mi van?-látott meg engem is az aggódó fejemmel. Elmosolyodtam.
-Semmi, örülök, hogy megmaradsz.
-Srácok, kimennétek? Beszélnem kell Bellával.-kérte meg a fiúkat. Ők meg egytől egyig kimentek.
-Mit tettél? -lesett rám komoly fejjel.
-Megöltem az apámat.-jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
-Miért?-lepődött meg V.
-Mert meg akart ölni titeket. De ez már a múlté. A mi titkunk marad ugye?
-Még szép!-s megöleltem óvatosan, majd visszahívtuk a fiúkat. Vikinek még 2 hétig benn kellet maradnia de Kook már 1 hét múlva otthon lábadozott. Mindketten felépültek, majd folytattuk karrierünket épségben és veszedelem mentesen.

                                                             The End

BTS: 12.rész: Újra találkoztunk

Viki POV

Menet közben megszólalt a telefonom...
-Halló?
-Viki hol vagy?- hallottam meg V hangját. Nem sikerült előttük hazamennem.
-Mindjárt otthon leszek. De most vezetek, így leteszem. Puszi...- s kinyomtam. 20 perc múlva már otthon is voltam. Amikor kinyitottam a lakást és bevittem a legelső cuccokat amik a kezembe akadtak Bella ugrott a nyakamba.
-Héé... Ez fáj...- nyúltam a fejemhez.
-Jajjj sajnálom. De nagyon ránk ijesztettél. Ne csinálj még egyszer ilyet. Ezek meg micsodák? - nézett le az elejtett cuccokra.
-Azok, amiket a nyaralóban hagytunk. Elmentem értük míg ti aludtatok.
-De legközelebb szóljál ha el akarsz menni valahova.- intett figyelemre barátnőm.- Srácok megjött Viki.- kiabált fel az emeletre. Egyszerre rohant le az összes fiú. Amint megláttam V-t elmosolyodtam. Ő meg csak komor arccal bámult maga elé. Majd elindult fel a lépcsőn. Tudtam, hogy mérges. Így utána mentem. Mikor beértem a szobába ott ült az ágyon lehajtott fejjel. Lassan odamentem hozzá és leültem mellé. Egy darabig csak némán ültünk egymás mellett, amikor megszólalt.
-Miért? Miért teszed ezt velem? Azt hittem elhagytál.
-Sose hagynálak el. Sajnálom. - néztem le a földre. Majd csak annyit vettem észre, hogy szorosan magához ölel. Így én is visszaöleltem. Mikor már megnyugodott lementünk a többiekhez.
-Na megbeszéltétek?- kérdezte meg Bella.
-Igen és sajnálom. Bocsi mindenkitől.- néztem körbe a társaságon. Ekkor észre vettem, hogy nem látok JungKook-ot.
-Gyerekek......Hol van Kookie??- néztem a leaderre. Ekkor mindenki őt kezdte el keresni. Mikor bementem a szobájába nagy sötétség fogadott. Bementem, hogy elhúzzam a függönyt, amikor beleléptem valami folyadékba. Amint szétment a függöny megláttam a folyadékot. Vér volt. A szoba közepén. És a tócsa közepére egy zacskó volt rakva benne egy cetlivel. Mivel nem tudtam kié a vér és mit keres JungKook szobájában gyorsan felvettem a zacsit és elolvastam mi van ráírva:

"Ha élve akarod visszakapni a barátodat gyere este a parkba. Pontban 10 órakor a szökőkútnál."

Tudtam, hogy el kell mennem. Mivel nem akartam, hogy a többiek meglássák mindazt, ami idebent volt bezártam az ajtaját a szobának és elrejtettem a kulcsot. Lementem megkeresni a többieket. Mindenki a nappali közepén volt és hangosan beszélgettek, hogy vajon hol lehet a maknae.
-Megtaláltad?-vett észre Jin.
-Nem, nincs sehol sem.-ültem le a kanapéra. Nem szabad elmondanom. Ki kell várnom az estét. ÉS elő kell szednem a régi énemet..... (És most egy kis visszatekintés abból az időből, amikor még nem ismerte Bellát és a srácokat.) Prológus:

"2010. szeptember 1-je. Egy újabb év a suliban. Átlagosan ilyenkor mindig az osztálytársaimmal lógtam, de nyáron minden megváltozott. Miután az egyik táborban megtámadtak minket az ott jelen lévők közül kiválasztottak 5 embert, akiket kiképeztek a gyilkosok elfogására. Én is ilyen lettem. Azóta, ha kapok egy hívást, hogy a közelben van egy gyilkos mindent hátrahagyva kell elkapnom azt a személyt. Minden gyilkosnak van besorolása és személyazonossága. Az A csoporttól a D-ig még nem kell bántanunk őket, csak elkapni és bevinni, viszont az S besorolásúakat ha úgy hozza a sors megölhetjük. Mivel egy S gyilkos nagyon veszélyes a halála nem fog senkinek sem gondot okozni, legfeljebb a többi gyilkosnak. Én ezt a tevékenységemet már rég feladtam, de sokszor kellett megvédenem a barátaimat és a szeretteimet. Egy szép szeptemberi napon jött egy üzenet egy ismeretlen számról:

"Ha vissza akarod kapni a legféltettebb barátnődet, gyere este a régi gyárhoz."

 Ekkor még nem tudtam, hogy melyik gyilkossal állok szemben. Viszont azt már igenis sejtettem, hogy kit vitt el. Fannit. Ő is velem járt kiképzésre, de gyengébb is volt mindig nálam. Így felkerekedtem a gyárhoz. Mikor odaértem minden korom sötét volt. Az éjjellátónak hála érzékeltem mi hol van. Mikor be értem megláttam társamat egy oszlophoz kikötve és mellette az üzenetet küldő férfit. Amint közelebb jött rájöttem ki az. Markus volt, egy S besorolású gyilkos. Ki akartam szabadítani Fannit, de minden balul sült el. Fanni az akcióban meghalt, Markus meg igaz sebet kapott, de egy ígéret keretében elmenekült. S íme az ígérete:

"Egyszer még úgy is a kezem által leled halálodat. Ezt megígérhetem neked."

Ekkor feladtam ezt a munkámat. Így soha többé nem kellett gyilkosokra vadásznom. A fegyvereimet megtarthattam, mivel a jelvényem is megmaradt. Viszont soha többet nem öltem egy gyilkost se."

Ezidáig. Nem tudtam, hogy ki vitte el Kookiet, de azt igen, hogy ismer. S mivel ismer gondoltam csakis egy gyilkos lehet. Így miután este senki nem tudott aludni azt hazudtam, hogy kell egy kis friss levegő. Már jóval előtte összekészítettem minden szükséges eszközt és a szeméttel együtt kivittem az udvarra elrejteni. Mikor kimentem, hogy elinduljak összekaptam a cuccaimat és elindultam. A régi gyár. Sok rossz emléket hoz elő. De muszáj elmennem, hogy kiszabadítsam. Mikor az épülethez értem megtorpantam. Még csak 9 óra 45 perc volt. Így vártam 5 percet, míg összeszedtem magam. Majd elindultam. Mikor beértem nem láttam semmit, mint legutóbb. Elindultam hát. Addig kóboroltam, míg meg nem láttam egy személyt a földön feküdni. Odarohantam hozzá és akkor láttam meg JungKookot a földön magzatpózba összegömbölyödve.
-JungKook!! Kelj fel!- kezdtem el rángatni, de nem jött életjel tőle. Majd megláttam egy alakot a homályba. Elkezdett közelebb jönni, és ekkor láttam meg őt. Markust. Reméltem, hogy már nincs életben. De ez nem jött össze.
-Szia V.... Jó újra látni téged.- jött egyre közelebb.
-Mit tettél vele?- néztem sötét szemeibe, melyek közül az egyik el volt takarva egy szemkendővel. Azt a nyomot én hagytam magam után......

BTS: 11.rész: A pakolás

-Szia...-hallottam meg egy hangot. Először nem tudtam, hogy honnan jön, de amint kinyitottam a szemem megláttam V-t. Rögtön tudtam, hogy ő szólt nekem. Körbetekintettem és mindenki itt volt a terembeb. Volt aki ült, volt aki állt, és volt aki járkált.
-Sziasztok...-nyöszörögtem egy sort. Erre mindenki odajött az ágyamhoz, kivéve Suga, aki kiment az ajtón. Ezt nem tudtam mire vélni.
-Hogy vagy?-rohant oda ágyamhoz Bella.
-Egész jól csak fáj a fejem.-nyúltam az említett testrészemhez. Ekkor megéreztem a kötést a fejemen. Fel akartam kelni, de V finoman visszatartott a felkeléstől.
-Várd meg mit mond az orvos.- s ekkor lépett be az orvos Suga kíséretében. Szóval ezért ment ki.
-Jó napot. A tetszek szerint semmi baja, így hazamehet. Viszont pihennie kell. Még pár vizsgálat és mehet haza.-s ezzel kiment. Nagyon örültem neki. Végre mehetek haza. Már alig várom, hogy otthon lehessek.
-Van egy meglepink..-szólalt meg RapMonster.
-Mi??-lettem egyre izgatottabb. Vajon mi lehet az?
-Induljunk.- keltem fel az ágyból. De észrevettem, hogy csak egy kórházi pizsama.
-Nem akarnátok kimenni. - néztem a bagázsra. Értetlenül néztek rám.
-Át szeretnék öltözni. Addig légyszi mebjetek ki. Bella te meg maradj benn kérlek.- néztem rájuk kérlelően.
-Jaaaaa. Már itt sem vagyunk.- s egytől egyig kimentek. Gyorsan felöltöztem és már mentünk is a fiúk után. Már csak a papírjaimat kellett megvárnunk és mehettünk is. Rögtön haza mentünk és nem a nyaralóba. De a cuccaim sehol. Fantasztikus. Na de sebaj hagytam itthon is ruhákat. Mikor hazaértünk mindenki elment aludni V-t kiveléve, aki ott maradt velem.
-Gyere menjünk aludni.-s felhúztam az emeletre magam után. Mikor felértünk rögtön bedőlt az ágyba. Mivel a sok alvás miatt képtelen voltam elaludni így gondoltam egyet és elmentem a villába a cuccokért. Még szerencse, hogy van jogsim. Így kölcsön vettem a fiúk kisbuszát. 20 perccel később már ott is voltam. Mikor megláttam, hogy nyitva van elkezdtem félni, hogy valaki betört. Mikor bementem látzam, hogy minden úgy volt, ahogy ott hagytam. Sőt még a motort is az úton hagytam. Gyorsan elmentem a motorért és cisszamentem vele a villába. Betettem a helyére és összepakoltam a cuccokat. Miután ezzel készen voltam bepakoltam a cuccokat a buszba, bezártam a házat és elindultam haza. Menet közben megcsörrent a telefonom.......

Eközben a srácoknál
Bella POV

Végre itthon megint. Mindenki nyugiban és biztonságban. Na keljünk fel. Miután nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és lementem a konyhába. Miután ettem elmentem körbenézni. Mikor minden szobában alvó emberre leltem bekopogtam Vikihez is. Ám amint kinyitottam az ajtót csak V-t találtam a szobában. Ezek után gyorsan körbefutottam az egész lakáson, de sehol nem találtam. Ekkor elfogott a sírógörcs. A telefonom után rohantam átha elérem. De semmi. Nem vette fel senki. Ekkor már olyan pánikba estem, hogy elkezdtem sikítozni. Erre az összes fiú odasereglett.
-Mi történt?- érkezett meg Suga is.
-Viki már megint nincs itt.-rogytam össze a földre.
-Már megint....-kapott a telefonjához V. S már tárcsázta is az említett számát....

BTS: 10.rész: A kórházban

Az egyik kanyarban velem szembe jött 6 motoros és én.....kisodródtam. Mikor felborultam a motorral bevertem a fejem. Nem emlékeztem semmire. Csak hangos kiabálásokra lettem figyelmes. De ekkor minden elsötétült.......

*Eközben a nyaralóban
Bella POV

-Hol van Viki?-szegezte nekem a kérdést.
-Azt mondta, hogy kimegy levegőzni. Bár már vagy egy órája elment.
-Akkor menjünk és keressük meg.-jött Moni. S a csipet-csapat elindult. Elmentünk azon az ösvényen, amin ide jöttünk. Már vagy fél órája kerestük, amikor találkoztunk 6 motorossal.
-Hééé!!! -ordítottam nekik oda. Mikor megláttak, ahogy integetek. Leállították a motorokat.
-Segíthetünk?-szállt le az egyik a motorról.
-A barátnőnket keressük. Nem láttátok?-lépett előre Moni.
-Barna haja, és farmer mellénye van?-jött oda egy másik is.
-Igrn ő az! Nem tudjátok hol van?-rohantam oda hozzájuk.
-10 perve vitte el a mentő.- itt leblokkoltam. Miért vitte el mentő? Mi történt vele?
-Mi történt?-érkeztek meg az aggodalmas kérdések a többiektől.
-Motorral volt és a kanyarban kisodródott. Hívtuk a mentőket és elvitték.- nem lett volna szabad elengednem egyedül. Egyáltalán honnan szerzett motort?
-Köszi srácok.- s már rohantunk is a kórházba. Mikor oda értünk rögtön információt és mentünk is a műtő felé. Mikor oda értünk épp egy nővér jött ki, de nem is foglalkozott velünk. Csak ott ültünk és vártunk. V járkált az idegességtől. Így odamentem és megöleltem.
-Nyugi nem lesz semmi. -s szorítottam, amennyire csak tudtam. De ekkor eltört a mécses. A fiúk is odajöttek vígasztalni. Én eközben félrementem, hogy tudjak beszélni menedzser-sshivel. Miután elment nyílt is a műtő ajtaja. Gyorsan odarohantam.
-Doktor úr mi lesz vele?-hajoltam meg illedelmesen.
-Semmi komoly, a fején keletkezett egy kisebb seb amit összevarrtunk, de semmi komolyabb baja nincs. Ha minden rendben lesz holnap mehet haza.
-Köszönünk minden.-meghajoltam, majd odafutottam a fiúkhoz.
-Ns mit mondott?-fogts meg a vállamat V.
-Nem lesz semmi baja. Ha jól lesz holnap jöhet haza.-s ekkor mindenkitől egy fellélegzett sóhaj volt hallható. Majd 2 perc múlva már tolták is ki a műtőből. Mi meg mentünk utána. Bő 1 óra múlva felébredt. Hagytuk hagy V legyen az első, aki beszéljen vele.
-Szia...

Viki POV
Fáj a fejem. Mi történt velem? Nem láttam csak a sötétséget. De ekkor meghallottam egy hangot:
-Szia...

BTS: 9.rész: A hegyekben

Reggel van. És még nagyon korán. Mivel csak 9 órakor indulunk, és még csak 6 óra van lementem ennivalót csinálni. Nem tudtam mennyi időbe fog telni az út a hegyi villáig, így csomagoltam mindenkinek szendvicset. Hét órakor megérkezett a másik koránkelő, Jin.
-'Reggelt. -köszönt egy ásítás keretében. Mit ne mondjak cuki volt kómás fejjel.
-Neked is. Itt van reggeli egyél. Készítettem az útra is szendvicseket.
-Ohh köszönöm a többiek nevében is.-és hozzálátott. Én meg raktam gyorsan mindenki táskájába 2-2 kész szendót. Mire visszaértem a legidősebb már be is fejezte az étkezést.
-Huhh gyors voltál. Na megyek felkeltem a többieket is, hogy időben készen legyünk.
-Sok sikert.-s kimentem a kezemben két palack vízzel. Már most tudtam, hogy nagyon ki fogok kapni azért, amiért így keltem őket,de különben soha az életbe nem kelnének fel. Így az utam először a saját szobánkba vezetett.
-V, ideje felkelni.-keltegettem páromat először csak szóval.-Taehyung, gyerünk.
-O..oké.....kelek.
-10 perc múlva ha nem leszel lent visszajövök.-s kimentem. Utána Belláékhoz mentem. Mivel nem akartam látni semmi olyat amit esetleg nem kéne csak egy kicsit kinyitottam az ajtót és beszóltam jó hangosan:
-Ideje felkelni.
-Oké kelünk.-jött a válasz. Tovább mentem. Következett Suga és Moni szobája. Mivel Suga külön ment barátnőmmel Mon egyedül maradt. Így csak könnyebb lesz. Nem pazaroltam sok vizet. Csak éppen egy keveset az arcára. Majd átfutottam 2J páros (Jin-Jimin) szobájába. Ott Jimin is kapott egy keveset, majd jött a maknae. Őt nem volt szívem így kelteni.
-Kookie, kelj fel. Vagy te is kapsz vizet.
-Milyen vizet?-törölgette ki a szeméből az álmosságot.
-Ezt. Ezzel keltek a többiek is. Na de 10 perc múlva lent találkozunk.- s kimentem. Szerencsémre most nem találkoztam a többiekkel. Így elmentem átöltözni. V éppen mosakodott. Gyorsan felvettem a már előre kikészített ruhámat. Egy farmer rövid nadrágot, egy pántos pólót, rá egy farmer mellényt és egy magasított talpú tornacipőt. A hajamat kiengedtem, és egy kis sminkel korrigáltam arcom hibáit.
-De csini vagy.-ölelt meg hátulról V. Mikor szembe fordultam vele ő a szokásos cuccaiban volt. Csak mosolyogtam.
-Mehetünk le?-fogtam meg a kezét és húztam magammal. Már mindenki lent volt.
-Jin ez a csaj nem kelt minket többször oké?-mutatott felém sértődötten Moni.
-Mit csináltál?-értetlenkedett V és Kook.
-Csak ébresztett. Úgy mint a múltkor.
-Mért hogy ébresztett?
-Vizet öntött a nyakunkba.-akadt ki most már egy picit Jimin is.-Kook téged is így keltett?
-Nem engem tök normálisan és kedvesen.
-Akkor miért csak velünk teszed ezt?-nézett rám Moni.
-Mert ti nem keltek fel egy hamar.-válaszolt helyettem Jin.
-Öhmm srácok.-szólalt meg az eddig csendes Bella.
-Mond.-néztem rá. Valamit vagy valakit keresett.
-Hol van J-Hope?-bakker. Amint ezt kimondta már rohantam is fel az emeletre egyenesen a szobájába. Még javában húzta a lóbőrt. Így gyorsan felkeltettem.
-J-Hope kelj fel.
-Fenn vagyok.- ült fel és nézett a szemembe. Nyugodtan ott mertem hagyni mert tudtam, hogy már nem alszik vissza. Két perc múlva már lent is volt teljesen felöltözve.
-Na egyetek mert utána indulunk.- ültem le V és Kook közé. Mindenki jóízűen evett, mi meg Jinnel beszélgettünk közben. Bő fél óra múlva mindenki az ajtónál állt indulásra készen.
-Mehetünk?-lépett be az ajtón menedzser-sshi. Mindenki bólintott. Majd beültünk a kisbuszba, amit direkt erre az alkalomra rendeltek nekünk. S elindultunk. Mindenki nagyon izgatott volt.
-Na figyelem.-szólalt fel menedzser uraság.- Csak ti lesztek. Én sem leszek ott, majd csak az 5. napon megyek értetek. Minden szükséges dolgot megtaláltok a szálláson. És csak ésszel! Nem szeretném, ha bajotok esne.-s innentől mindenki újra azt csinálta, amit akart.
-Éhes vagyok!-kezdett el nyafogni Jimin.
-Táskádba van kaja.-közölte Jin. Erre mindenki a táskájához nyúlt, és kivette  a bekészített szendvicseket.
-Hyung te vagy a legjobb.-s elkezdtek enni.
-Igazság szerint Viki csomagolt mindenkinek. Neki kell megköszönnötök. Fülessel a fülemben is hallottam mindent, de úgy tettem, mintha nem.
-Viki.-vette ki a jobb fülemből a dugót kedvesem.-Köszönjük, hogy csomagoltál nekünk ennivalót.-mutatták fel a szendvicseket.
-Semmiség. Egyetek csak.-s újra visszamerültem a zenehallgatásba. Jó óra múlva hirtelen megállt a kocsi. Mindenki kíváncsian figyelte a menedzsert.
-Kiszállás. Megjöttünk.-senkinek nem kellett többször mondani. Mindenki úgy szállt ki, mintha kirugdosták volna őket a kocsiból. Állati nagy volt a nyaraló. És mindenkinek tetszett.
-Na én akkor megyek is. Jók legyetek.-s elment a menedzser. Mivel nálam hagyta a kulcsokat elindultam.
-De hogy jutunk be? Nincs itt a kulcs.-vakargatta a fejét Kook. Én mit sem törődve vele felmentem a kőlépcsőn és kinyitottam az ajtót, majd bevittem a cuccomat. Mikor kimentem a többiek még mindig a lépcső aljában álltak tanácstalanul. Jó sok levegőt vettem és lekiáltottam:
-GYERTEK MÁR!!-s bementem. Mire felértek már lefoglaltam V-nek és magamnak az egyik szobát.
-Hogy jutottál be?- kérdezte meglepődve Suga.
-Nálam volt a kulcs. Na de válasszatok szobát. Én már megtettem.-s mindenki szétszéledt. Így felfedező útra mentem a lakáson belül. Hátra érve találtam egy teraszt,  mikor kimentem elállt a szavam. Egyenesen egy tengerre nyílt a kilátás. Mivel nem mondták, hogy van lehetőség úszásra nem hoztunk semmilyen fürdőruhát. De ekkor megszólalt a telefonom.
-Elfelejtettünk szólni a fürdéssel kapcsolatban, így a tv alatti szekrényben találtok frissen vett fürdőruhákat. Jó úszást.-s menedzser-sshi le is tette a telefont. Nagyon megörültem neki. Rögtön az említett helyre mentem. Meg is találtam mind a 9 fürdőzéshez kapcsolatos ruhadarabot. A két bikinit kikaptam és elrohantam velük a fürdőbe, majd beszaladtam Belláért, és elrángattam a teraszig.
-Mi van?
-Nézd!-mutattam a tengerre. Csak nyitva maradt a szája.
-Kaptunk fürdőruhákat is. Vegyük át és menjünk le.
-De a srácoknak nem kellene szólnunk?-aggodalmaskodott.
-Nem. Kikészítem a kanapéra a nadrágokat, majd megtalálják. Gyere.-s már húztam is a fürdőbe. Ott felkaptuk a ruha alá a bikinit, és már mentünk is a partra. Enyém lett a kék-fehér pöttyös, Belláé pedig a fekete fodros. Amint leértünk lekaptuk magunkról a felesleget és már bent is voltunk a vízben. Nagyon kellemes volt. De ekkor barátnőm letámadott. Itt kezdtünk visszamenni 3 éves szintre. Szinte csak tőlünk zengett a környék. A sok meglepett sikolytól meg a víz csobogásától. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve elkezdtünk énekelni. De ekkor meghallottuk a fiúk kétségbeesett kiabálását. Nagy levegőt véve bekiáltottam: -ITT VAGYUNK!!-nem telt bele 1 egész perc de már kint is voltak.
-Ti meg mit csináltok? És honnan van fürdőruhátok?-kérdezte V, mikor kimentünk a vízből.
-Csak úsztunk és amúgy nektek is van a kanapén. Gyertek be ti is.-s már futottunk is vissza. Jó 5 perc múlva már a srácokkal együtt hülyéskedtünk. Már jócskán elmúlt 5 óra mikor bementünk. Mindenki levetette magát a kanapéra úgy ahogy voltak. Sajnos a vizes nadrág miatt férfiasságuk még jobban észlelhető volt, mint eddig. Ezt Bella is észre vette. Mind a ketten olyan gyorsan takartuk el a szemünket, amilyen gyorsan csak lehet.
-Most mit csináltok?-értetlenkedtek a srácok.
-A kistestvéreitek életre keltek.-közöltem velük az igazságot. Ekkor csak a fiúk szitkozódását lehetett hallani.
-Mindjárt jövünk.-hallottam meg Suga hangját, majd elvettem a kezemet a szemem elől. Bellával összenéztünk, majd kitört belőlünk a nevetés.
-Na jó mi is menjünk átöltözni.-erre csak bólintott, és már indultunk a szobák irányába. Kopogtam, mivel mégis csak illetlenség lett volna csak úgy bemenni.
-Akár ki is vagy ne gyere be.-hallottam meg V hangját. Megijedtem. Így csak azért is bementem.
-Héé mi a baj?-térdeltem le elé.
-Se...semmi...-nézett oldalra, de ekkor megláttam, hogy elvörösödik. Máris tudtam mi baja van. Kistestvére képtelen megnyugodni.
-Tudok rajta segíteni, ha akarod.-s már vezettem is fel a kezemet a combján. De ő megállított.
-Nem kell. Majd megnyugszik.
-Oké. Ha jól vagy gyere le, készítek vacsorát.-s kimentem. Nem volt szívem úgy ott hagyni, de ha nem akkor nem. Míg fenn voltam elfelejtettem átöltözni, így csak a fürdőben hagyott délutáni pólót és nadrágot kaptam magamra. Mikor lementem már Bella is ott volt. Ő is ugyan azt a ruhát vette fel, ami délután rajta volt.
-Csinálunk nekik enni?-tettem fel a kérdést.
-Naná.-s hozzá is láttunk. Egy órán belül készen voltunk. Mikor szóltunk a fiúknak inkább bent maradtak. Így leültünk filmet nézni. Mivel untam magam lementem felfedezni a pincét. Meglepetésemre 7 db motort találtam. Mindegyik kulcsa az ajtó melletti akasztón volt. Gondoltam egyet, felszaladtam és átöltöztem hosszabb cuccokba. Szóltam Bellának, hogy elmegyek egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Ő ebbe bele is ment. Mivel a tesóm régen, míg velünk élt motorozott és tanította ezt nekem, így tudtam hogyan kell vezetni. Gyorsan felpattantam az egyikre, és már kint is voltam az úton. Felemelő érzés volt újra élni a régi emlékeket. Már vagy jó 20 perce úton lehettem, amikor úgy döntöttem, hogy visszamegyek. De ez nem jött össze. Az egyik kanyarban velem szembe jött 6 motoros és én................

BTS: 8.rész: A próbaterem

Viki POV

Reggel, mikor felkeltem V még békésen szunyókált, így halkan kikeltem az ágyból és összepakoltam a legszükségesebb cuccokat. Csak deot, innivalót, ennivalót meg egy kis törölközőt tettem be egy kicsike táskába. Mikor kész lettem lementem, hogy elkészítsem a reggelit de meglepetésemre....
-Szia.- köszöntött Jin.
-Reggeli bagoly. -mondtam neki egy nagy mosoly keretében.
-Hááát aki itt a legidősebb és mindig ő csinál reggelit az már megszokta. -mondta boldogan.
-Segítsek valamiben?-mentem oda.
-Háát nagyon nem tudsz ha nem akarsz megsüketülni.
-Miért is?-lepődtem meg mondatán.
-Mert a srácokat kellene felkelteni és hidd el nem egy leányálom.
-Ohhh csak ennyi? Figyeld meg 10 perc és itt lesz mind a 6 fiú.-mosolyodtam el kajánul. Itt az idő. Most bosszút állok azért, amiért nem mondták meg, hogy kik ők.
-De csak óvatosan.-Intett egyet, s azzal már vettem is az irányt a mi szobánk felé. V-t nem volt szívem bántani, így őt finoman, de gyorsan felkeltettem. Mikor már biztos voltam benne, hogy nem alszik vissza elindultam a Jimin - Jin páros szobája felé. Mikor benyitottam tudtam, hogy mi lesz a legközelebbi teendő, ha nem lesznek itthon a srácok. A rendrakás. Halkan odalopództam az ágyhoz, majd egy jól irányzott üvöltéssel a fülbe felkiáltottam:
-JÓ REGGELT!!- s már kint is voltam az ajtón. 2 perc múlva meghallottam Jimin káromkodását. 1 pipa. Jöhet a következő szoba. Suga és RapMonster szobája. Itt már nem csak egy embert, hanem kettőt kelett felkeltenem, de megoldottam. Vittem be 2 pohár vizet és amikor rájuk öntöttem itt is kiabáltam egy sort, majd gyorsan eliszkoltam a maknae szobájáig, ahol nem kellett sokat időznöm, mivel a legfiatalabb már fenn volt. Így csak szóltam neki, hogy készülődjön. Majd az utolsó szoba. Mikor benyitottam Bella már javában a telefonját nyomkodta.
-Hali.-köszöntem be. Mikor észrevett letette a telefonját és mosolyogva vissza köszönt.
-Neked is. Keltsem Hopot?- jött az ésszerű kérdés.
-Ahha.-majd kimentem. De nem volt jó ötlet. Mind a 3 megsértetten felkeltett fiú ott állt előttem.
-Sziasztok.-húzódtam hátrébb, majd futásnak eredtem egyenesen be a konyhába és bebújtam Jin mögé.
-Mondtam, hogy nem lesz egyszerű felkelteni őket.
-JIN!!! Miért ő keltett minket?- jöttek be egytől egyig a konyhába Moni vezetésével.
-Ti miért vagytok vizesek? És inkább hogy-hogy fel tudtatok kelni?-nézett végig Jin mind a 6 fiún meg barátnőmön. Én meg még jobban elbújtam mögötte.
-Viki!!! Ezt még megkeserülöd.-fenyegetett meg Suga.
-Csak visszakaptátok azért, amiért nem mondtátok meg, hogy kik vagytok.
-Akkor ez a fizetségünk. Kvittek vagyunk.-így Jimin.
-Na gyerünk enni. Utána meg indulás.-s leültünk kajolni!Mindenki jóízűen evett. A reggeli gyorsan eltelt, így felszaladtam a cuccaimért, ahova barátnőm elkísért.
-Jujj már alig várom, hogy ott legyünk.-ujjongott.
-Én is ne izgulj. Amúgy mikorra ígérte menedzser-shi az új dalunkat?-érdeklődtem meg a már rég megfogalmazott kérdést.
-Talán majd egy hét múlva. De nem tudom pontosan.
-LÁNYOK MENNI KELL!!!-hallottuk meg a fiúkat. Így hát gyorsan lementünk és csatlakoztunk a társasághoz. Beültünk a kocsiba mindannyian és elindultunk. Nem tudtuk, hogy meddig megyünk, így elkezdtem zenét hallgatni. Mivel itt voltak körülöttem nem akartam a klippet is nézni, így csak az mp3 formátumot hallgattam.
-Nekem nem is adsz a jóból?-húzta ki a jobb fülemből a fülest Bella.
-De tessék.-s kicseréltük a két füldugót. Majd bekapcsoltam a srácoktól a Let me know-ot és képeket nézegettünk. Pár vicces képnél röhögtünk, de nem árultuk el a srácoknak, hogy ők a téma alanyai. Mikor megérkeztünk a szánk tátva maradt. Nagyon nagy volt a BigHit stúdiója. A srácok után mi is bementünk. Külön próbaterem volt mindegyik csapat részére. Így a BTS próbaterme felé vettük az utat. Mikor beértünk a fiúk egyszerűen csak ledobták a cuccaikat.
-Nyugodtan foglaljatok helyet.-mutatott Jin a székekre. Mi így is tettünk. Majd elkezdődött a próba. Hihetetlen volt őket nézni. Bár igaz, hogy csak egy embert tudtam nézni, de nem baj. Nagyon jók voltak. Még a felénél sem jártunk, amikor megszólalt a telefonom. Bocsánatkérés közben kimentem a folyosóra és felvettem. Meglepetésemre magyar volt a szám.
-Halló?-szóltam bele magyarul.
-Szia V Kris vagyok.-szólt bele kedvenc menedzserünk.
-Szia na mi újság?
-Megvan az új dalotok meg a zene hozzá. Már elküldtem az email címetekre és át fognak titeket venni tőlem.-mondta szomorúan.
-De miért?-keseredtem el én is.
-Mert Koreában fogtok maradni és idolok lesztek. Így egy ottani menedzseretek lesz. A BigHit vesz a szárnyai alá titeket. Majd valamikor be kellene mennetek és lerendeznetek a papírokat.
-Legjobbkor. Pont itt vagyunk. A srácokkal bejöttünk megnézni a próbájukat.
-Akkor rendezzétek le kérlek. De ha valami van akkor nyugodtan szóljatok.
-Köszönünk mindent! De ha nem haragszol akkor el is intézek mindent.
-Rendben. Aztán csak ésszel! Szia.-s letette. Picit szomorú voltam, de örültem neki, hogy áthelyeztek minket. Így gyorsan elmentem az igazgatósághoz és lerendeztünk mindent. Mikor visszamentem még javában folyt a próba, így begépeltem a telefonomba Bellának a történteket. Mikor a végére ért nem bírta ki, hogy fel ne szólaljon:
-Ez most komoly?-nyílt nagyra két szeme.
-Ahha de pisszt!- mutattam ujjammal, hogy maradjon csöndben. Két órával később a fiúk lementek enni, mi meg a megbeszéltek szerint fenn maradtunk. Mivel már mi is ide tartoztunk nem volt baj, hogy kipróbáltuk a termet. Megnéztük a dalt amit nekünk írtak, de mivel még nem volt hozzá tánc így a régi mellett döntöttünk. Elkezdtük énekelni a számunkat, és annyira belemerültünk, hogy nem vettük észre, hogy a srácok eközben visszatértek és az ajtóból figyelnek minket. Gyorsan kikapcsoltam a zenét és feléjük fordultam.
-Mióta vagytok itt?-fontam össze karjaimat mellkasom előtt.
-Elég régóta ahhoz, hogy tudjuk tudtok énekelni és táncolni.-így Moni.
-Szerintem mondjuk el nekik. Mivel áthelyeztek minket úgy is kiderülne.-jött mellém Bella.
-Mit kell elmondanotok? -lepődött meg V.
-Na Bella és én egy kéttagú bandát alakítunk, aminek Double J a neve és most kaptunk egy koreai menedzsert, hogy itt folytathassuk karrierünket, és történetesen a BigHit vett a szárnyai alá. Röviden ennyi.-hadartam el egy szuszra mindent. A fiúknak leesett az álluk. Jó 10 perc kellett mire felfogták.
-Jajj de jó.-ugrott a nyakunkba Jimin. Majd sorra jöttek oda a többiek is. Miután elengedtük Jimint a többiek is megöleltek minket, majd V-re néztem. Még mindig nem fogta fel.
-Minden rendben?-mentem oda hozzá, mire ő csak annyit suttogott:
-Soha ne menj el mellőlem.- s kaptam egy puszit tőle. Ez aranyos volt. Ezek után folytatódott a próba. Mivel volt egy kis dolgunk Bellával, így mi hamarabb mentünk el. Visszamentem az igazgatóhoz, immáron a társammal az oldalamon. Nagy meglepetésemre kijelentette, hogy a következő hetet (ami holnap lesz, vagyis hétfőn) egy hegyi lakásban fogjuk tölteni a többiekkel. Szerinte jót tenne már a fiúknak is a levegő változás. Így gyorsan haza mentünk és összepakoltunk mindent. Bella összepakolta Yoongi cuccát, én meg V-ét. De mivel nem akartuk, hogy a többieknek ezzel keljen bajlódni így mindenkinek összepakoltuk a legszükségesebb dolgokat 5 napra. Késő este volt, mikor a fiúk haza értek. Amint meglátták a már kikészített csomagokat elmagyaráztuk nekik a helyzetet. Így már ők is világosabban álltak a helyzethez. Nem sokkal később mindenki elment fürdeni és aludni.Én is így tettem. A szobában egyedül voltam, mivel V épp zuhanyzott. Mikor kijött vizes volt a haja. Leült és elkezdte törölgetni. Nagyon ügyetlenül csinálta, Így odamentem hozzá segíteni. Miután ez megvolt bebújtunk egymás mellé és úgy nyomott el minket az álom. Már nagyon vártam a holnapi napot.

BTS: 7.rész: A lelepleződés

-Most már igen.-s mosolyogtam. Bella rögtön tudta mi lesz ebből. Így elkezdtük összekapni magunkat..... Gyorsan átöltöztünk olyan ruhába, amiben tudtunk táncolni és énekelni. Amit még nem tud rólunk senki a házban az az, hogy mi Bellával egy bandát alakítunk és még mindig fellépők vagyunk. A nevünk 2J (Double J) és a debütáló számunk a Don't say Goodbye (*az eredeti: Davichi: Don't say Goodbye*). Már egy jó ideje, hogy idolokként dolgozunk. Ezt persze nem akartuk a fiúk tudtára adni, így nem szóltunk róla. Most viszont, hogy szabad a ház kiélhettük magunkat. Éppen szabadságon voltunk, és a megérdemelt pihenésünket töltöttük, amikor jött nekem ez az utazás. Sokan elismerték már tehetségünket. Magyarországon csináljuk az egészet annak ellenére, hogy koreaiul éneklünk. De se baj! Most viszont megint tudunk próbálni, így ki is használtuk az alkalmat. Vagy 5 órán keresztül gyakoroltunk, amikor meghallottuk a kisbusz hangját. Nagyon gyorsan elpakoltunk és átöltöztünk valami szárazba. Mikor beléptek az ajtón mi már a tv előtt ültünk kezünkben egy jó nagy pohár vízzel.
-Sziasztok.-köszöntünk egyszerre.
-Sziasztok.-ők is egyszerre. Több embertől ez már ijesztő!-Milyen volt a napotok?- jött a kérdés Monitól.
-Hmmm...jól megvoltunk.-mosolyogtam barátnőmre.
-Ja fogjuk rá.- vigyorgott vissza.
-Ezt örömmel halljuk.-ültek le mellénk sorra a srácok.V azonnal megölelt és adott egy puszit a homlokomra.
-Holnap hol lesztek?- tette fel Bella e csodás kérdést.
-Sajnos próbálnunk kell. De nincs kedvetek bejönni megnézni?-csillant fel Yoongi szeme mikor barátnőmébe nézett. Cukik voltak együtt.
-De szívesen megyünk.- majd felpattant és beszaladt a szobába. Na ezt nem értettem miért csinálta. de amikor a fordulóról intett nekem már mentem is.
-Mi bajod van?-aggódtam hogyléte miatt. Túl volt pörögve.
-Ha holnap elmegyünk a próbaterembe akkor amikor szüneten vannak kipróbálhatnánk, hogy milyen egy akkora teremben edzeni.- Csillantak meg szemei. Elgondolkozva nem is olyan rossz ötlet.
-Jó oké de csak óvatosan!-Tettem fel mutató ujjamat.
-Váá oké!- ugrott a nyakamba, mire elestünk. Elröhögtük magunkat szerencsétlenségünkön, mikor a puffanás zajára megérkeztek a fiúk is aggódó tekintetekkel.
-Ti meg mit csináltok?-jött a maknae kérdése.
-Semmi különöset.-álltam fel immáron egyensúlyom visszanyerve.
-Hát én nem úgy látom.-intett a fejével Hopie még mindig a földön fekvő barátnőmre.
-Te!-szóltam rá magyarul, hogy a srácok ne értsék.- Tudják mi van köztetek?-intettem a fejemmel a fiúk felé.
-Nem de miért?-nézett rám értetlenül.
-Csak kérdeztem. Na most pedig állj fel.-nyújtottam a kezem, hogy segítsek.
-Nem akarok. Kényelmes idelent.
-Akkor így jártál.
-Miért is?-nézett rám értetlenül, mire én elkezdtem hátrálni.
-Mert nem fogsz tudni elkapni, így viszont nekem lesz elég időm arra, hogy elfecsegjem a titkod!- mosolyogtam gonoszul.
-Neeee!!-sikított egyet, majd talpra ugrott és megiramodott felém. Hála hajlékonyságomnak átcsúsztam alatta és elkezdtem csikizni, mire hátravágta magát.
-..Nee....Neheee.....-nyögte a nevetés közben.
-Na felállsz vagy fecsegjek?-álltam le csiklandozásával.
-Felállok.-mondta és már talpon is volt. Mikor megláttuk a fiúk értetlen arcát mindketten röhögésben törtünk ki.
-Bocsi.-szóltam oda nekik koreaiul, miután lenyugodtam.-Le kellett rendeznem.
-És mi volt a téma?-érdeklődött Jin.
-Hááát az most nem publikus.-néztem Sugát, miközben beszéltem. Ő ezt észrevéve értette mire célzok.
-Huhhh.... Menjünk enni!!! Kilyukad a gyomrom az éhségtől.. - szólalt meg a maknae.
-Oké menjünk.- s elindultunk lefele. Leérve Suga félrehívott.
-Mond csak mit tudsz?- szegezte nekem kérdésér.
-Mindent. De tartom a szám.- mosolyogtam biztatásképpen.
-Akkor jó. Na menjünk vissza. - s elindukltunk. Mikor beértünk Bella kétdőn nézett rám, és hogy megnyugodjon csak mosolyogtam.
-Melyik nap mehetünk be veletek??- érdeklődtem meg.
-Holnap.
-Viki!- nézett rám Bella. Tudtam mit is akar ezzel mondani.
-Tudom ne izguljál.
-Miről maradtunk le?- nézett kérdőn Moni.
-Semmi különösről. Na de én megyek mert fáradt vagyok. Holnap beszélünk. Bela ne feledd. -néztem rá.- Na hali.- s elmentem fürdeni. Gyorsan összepakoltam holnapra cuccokat és még néztem egy-két videót. Nem sokkal később V is megérkezett.
-Mi volt az előbb idalent?
-Semmi különös. De ha nem lenne baj én most aludnék mert elfáradtam.
-Miért lenne baj?
-Nem tom. Inkább megkérdezem.
-Aludj csak.- s egy csók keretében elaludtam.