"Sajnálom, hogy csak most tudtam hozni a kövi részt de eddig nagyon sok tanulni valóm volt. Ha kaphatok véleményt annak örülnék! Jó olvasást! *-*"
V POV
Már majdnem 1 órája, hogy Viki elment sétálni. Jungkook azóta sem került elő. Már kezdtem aggódni Viki miatt. Így felhívtam. Viszont a telefonja a szobájában szólalt meg. Az ágyon feküdt egy zacskó mellett, amiről valamilyen piros folyadék folyt le és egy papírcetli volt benne, amin ez állt:
"Ha élve akarod visszakapni a barátodat gyere este a parkba. Pontban 10 órakor a szökőkútnál."
Ez nem lehet. Valaki elrabolta Kookiet? És miért Viktória kapta ezt az üzenetet? És ez a folyadék csak nem? Vér lenne? Amilyen gyorsan csak tudtam, úgy futottam le az emeletről. A lépcső aljában bukfencet is vetettem.
-V jól vagy?-hallottam meg Jin hangját.
-Nézzétek!- adtam oda a papírt. Láttam rajtuk, hogy meglepődtek azon, amit látnak.
-Ez mi?-tért észhez elsőként Hoseok.
-Viki szobájában találtam, a telefonja itthon ő meg sehol.-kezdtem nagyon ideges lenni. Csak remélni tudtam, hogy nem a szökőkúthoz megy.
-Indulás.-hallottam megy Namjoon hangját. Mindenki 2 perc alatt felkapta a kabátját és már úton is voltunk. Mikor a kúthoz értünk pontban 10-et ütött az óra, de sehol senki. Elnéztem a távolba, ahol a hold fényében megláttam a régi gyár kirajzolódó sziluettjét. Nem tudom miért, de volt egy olyan érzésem, hogy oda kell mennem. Így hát elindultam, a fiúk meg csak követtek. Mikor a kerítéshez értem egy sikolyt hallottam meg. Tudtam, hogy jó helyen járunk.....
Viki POV
-Mit tettél vele?- néztem sötét szemeibe, melyek közül az egyik el volt
takarva egy szemkendővel. Azt a nyomot én hagytam magam után......
-Semmit, csak most már neki is van egy nyoma tőlem.-mosolygott kajánul. Ezt nem....Ezt nem akartam. Hogy miattam bajba kerüljenek. Főleg a kis maknae. Nem, ezt nem hagyhatom annyiban. Így gyorsan előkaptam a fegyveremet és rá fogtam. Ő csak meglepődött tettemen.
-Hogy-hogy meg van még a fegyvered?-jött közelebb, mire én hátráltam.
-Még mindig megvan a jelvényem is. Tehát nyugodt szívvel megölhetlek.
-Hát legyen.-s olyan gyorsan kapta elő a pisztolyát, hogy reagálni is alig volt időm. Majd egy perc múlva dörrenés hallatszott és egy nagy sikítás hagyta el ajkaimat. Tudtam. Tudtam, hogy meglőtt, de azt is, hogy ő már halottan fekszik a padlóm. Még annyi erő maradt bennem, hogy megnézzem biztos ami biztos, de semmi kétség nem fért belé. Halott volt. Ekkor minden elsötétült körülöttem és Jungkook mellé hullottam a földre. Minden érzésem elszállt és csak lebegtem a feketeségben.....
Jungkook POV
Nem érzem a lábamat. Nem érzek már semmit a fájdalmon kívül. Már jó rég óta feküdhettem így, amikor hangokat hallottam. Először csak nagyon tompán, majd egyre élesebben. Ekkor felismertem az egyiket. Egy számomra nagyon kedves ember dallama volt, ami elhagyta a száját. De vajon mit keres itt Viki? Csak ne legyen baja. Majd nem sokkal később hangos sikítás és egy nagy puffanás a földön. Csak remélni tudtam, hogy nem V az. Majd kivágódó ajtó és aggódó kiabálások sokasága keveredett. Hirtelen elváltam a földtől és valaki karjában voltam. Nem tudtam, ki az, de megnyugtató volt. Megint elkezdett forogni velem a világ és minden elsötétült.....
V POV
Mikor beértünk az épületbe elkezdtük keresni őket. Nem tartott sokáig mire rájuk leltünk. Mind a ketten a földön feküdtek és ömlött belőlük a vér. Suga mentőt hívott, míg mi megpróbáltuk elállítani a vér folyamatos folyását. Nem sok sikerrel. Mikor megérkeztek a mentők mind a kettőjüket a sürgősségire szállították. Nem tudtam mi lesz, de nagyon féltem.....
Jin POV
Már vagy 2 órája a műtőben vannak. Nem tudom hol sérültek meg, de remélem hamar felépülnek. Nem sokkal később kinyílt a műtő ajtaja és a doktor lépett ki rajta.
-Mi lesz velük?-siettem elé, mivel senki nem vette észre. Kérdésemre persze mindenki felkapta a fejét és körénk sereglett.
-Nagyon súlyos sérüléseket szenvedtek, bár a fiúnak már stabil az állapota. A lányt viszont még mindig műtik, nagyon sok vért vesztett, félő nem éli túl a lőtt seb okozta vérveszteséget.- s ezzel elment. Lesokkoltam, de nem csak én, hanem mindenki más is rajtam kívül. Ez nem lehet igaz. Egy olyan jó teremtés, mint Viki meghaljon? Nem lehet. Ekkor körbenéztem. Mindenki szomorú volt, kivéve Bella. Vajon mi lehet vele?
-Bella mi van?-ültem le mellé.
-Semmi..-s azzal a lendülettel felállt és elment. Én meg csak néztem utána. Ekkor Suga is felpattant és utána rohant. Nem tudom mi lelte, de remélem nem csinál semmi hülyeséget.
Bella POV
Már megint. Rohadt gyilkosok. Soha a büdös életbe nem fognak leszállni a vadászokról? Visszamegyek a gyárba. Tudnom kell ki volt az. Megsebesült, de ezek szerint nem halt meg. Még jó hogy inkább menekült, mint sem végleg elvegye V életét.
-Bella mi van?-ült mellém Jin.
-Semmi..-s felálltam, hogy megkeressem azt a dögöt.Elindultam a folyosón kifelé, amikor Suga elkapta a kezemet.
-Hova mész?-aggódott.
-Csak sétálok egyet, gondolkoznom kell.
-Oké, de szólj ha van valami!-s visszament. Kaptam az alkalmon, hazamentem és magamhoz vettem V tartalék fegyverét vészhelyzet esetére. Elindultam. A gyár még mindig sötét volt. Vettem egy zseblámpát és bementem. Majd felkutatva azt a helyet ahol Vikiéket megtaláltuk, megálltam. Körbenéztem. Kiskoromba, míg nem volt annyi gyilkos a környéken sokat jártam erre. De ma már más a helyzet. Körbepillantottam és megláttam a gyilkos vérét a földön. Elkezdtem követni. Egészen a tetőre vezettek a nyomok. És ott megtaláltam, akit kerestem. Egy sebhelyes arcú férfi feküdt az egyik sarokban. Odamentem hozzá. Mikor jobban szemügyre vettem nagyon ismerős volt, de nem tudtam beazonosítani.
-Szóval te akartad megölni a barátaimat.-szegeztem rá a fegyverem.
-Igen és?-mondta hörgő hangon.
-Ezért még megfizetsz. -s már majdnem lőttem, amikor felemelte a kezét, hogy várjak.
-Megakarod ölni az apádat, Bella?-s ledermedtem. Mi?? Az apámat? De hisz ő 2 éve halott. Vagy mégsem? Azért volt olyan ismerős?
-Az apám halott, te meg egy gyilkos vagy.
-Bella , drágám nem haltam meg. Ahogy jóanyád is él még valahol.
-Jó én nem hallgatom tovább ezt.-s lelőttem. Majd mikor már nem lélegzett levettem a szemkendőjét. És ekkor döbbentem rá. Tényleg az apám volt. De nekem egy gyilkos nem lesz az apám. Otthagyva a testet hazamentem, leraktam a fegyvert majd utam a kórházba vezetett. Nem találtam senkit a folyosón, így a recepciónál megkérdeztem hol van V. Megadták a szoba számát és ott volt már mindenki. V még kómásan feküdt az ágyon, Kook viszont már ébren volt.
-Hogy vagy?-léptem oda mellé.
-Tűrhetően.
-Gyógyulj meg hamar.- majd odafordultam Vikihez. Éppen a szemét kezdte nyitogatni. Majd mikor már teljesen magához tért V beszélni kezdett hozzá.
-Szia.-V.
-Jesszus a fejem. Valaki hozna kávét?-s mind elröhögtük magunkat. Már most tudtam, hogy nem lesz baja.
-Bella mi van?-látott meg engem is az aggódó fejemmel. Elmosolyodtam.
-Semmi, örülök, hogy megmaradsz.
-Srácok, kimennétek? Beszélnem kell Bellával.-kérte meg a fiúkat. Ők meg egytől egyig kimentek.
-Mit tettél? -lesett rám komoly fejjel.
-Megöltem az apámat.-jelentettem ki nemes egyszerűséggel.
-Miért?-lepődött meg V.
-Mert meg akart ölni titeket. De ez már a múlté. A mi titkunk marad ugye?
-Még szép!-s megöleltem óvatosan, majd visszahívtuk a fiúkat. Vikinek még 2 hétig benn kellet maradnia de Kook már 1 hét múlva otthon lábadozott. Mindketten felépültek, majd folytattuk karrierünket épségben és veszedelem mentesen.
The End
